Kell a kihívás

Emlékszem, amikor a főiskola Borbarát Klubjával először mentünk bortúrákra, csak érdeklődő résztvevője, majd a későbbiekben aktív szervezője és alakítója voltam a túráknak. Idegenvezetői tapasztalatom és szeretetem a bor iránt csak segítette a munkámat. Nem is gondolnánk, hogy mennyire komplex feladatról van szó, ha a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni a lehető legrövidebb idő alatt. Mert ha nagyon sok időnk van akkor nincsen gond és valóban szép nyugodtan szinte kedvünkre tartózkodhatunk hetekre, de akár hónapokra egy adott területen és kényelmesen végig nézhetünk és kóstolhatunk mindent. De ha csak néhány nap áll rendelkezésre és maximalizálni szeretnénk az ismereteket az adott vidék borairól és kultúrájáról, az idő ellenünk dolgozik.

A száraz definició

Minden utat egyfajta előkészület határoz meg és a bortúránál pedig különösképpen így van. A turizmusban a kereslet oldalon három tényezőt sorolnak fel aminek meg kell valósulnia mielőtt a turizmus, mint fogalom egyáltalán létrejöhet: (szabad)idő, pénz és motiváció.

A borturizmus egyik megnyilvánulási formája a borutak. Ahol egy „úton” haladva különböző állomásokon, szolgáltatokon keresztül ismerkedik meg a turista a borral, gasztronómiával és további termékekkel. A borturizmus rendkívül tág spektrumban tud megmutatkozni. Egyrészt független az időjárástól, vagyis nem jelentkezik a szezonalítási probléma. Rendkívül sok termék csoportosítható köréje, vendéglátástól kezdve a magas gasztronómiai élvezeteken keresztül, a szállásadás, a természet (szőlők, borhegy) megismerése, ökoturizmus, értékek ápolása, megvédése, kulturális turizmus minden számításba jöhet.

Hosszú távú befektetés és gondolkodás lévén kiemelt szerepet kap a fenntartható turizmus. A természeti értékek, kincsek, ebben az esetben a dűlők, borpincék megtartása, megvédése a turizmus negatív hatásaitól.

De lássunk neki...

Eldöndöttük hova szeretnénk menni, eldöntöttük milyen hosszú időre megyünk. Egyéni szervezésben látunk neki vagy csoportosan? Ha az utóbbi a helyzet akkor általában az egyszerűbb megoldást választottuk hiszen itt már egy kész programot kapunk elénk helyezve. Más a helyzet, ha mi szervezzük meg barátoknak, mondjuk egy buszos kirándulás keretein belül a bortúrát. Itt vagy az egyéni igényeknek megfelelően kell közös nevezőt találni vagy az előre meghatározott lehetőségek és adottságokra alapozva jönnek össze az emberek, borbarátok.

De maradjunk annál a variációnál ahol mi szervezük a bortúrát a saját elképzeléseink szerint.
Helyváltoztatás nélkül nincsen turizmus. Döntsük el mivel szeretnénk illetve mivel tudunk eljutni a kiválasztott borvidékre. Vonat, busz, további helyiközlekedési eszközök: menetrendre vagyunk kényszerülve és nem tudunk szabadon, rugalmasan mozogni emellett limitált a csomagkapacitás is, ha például több karton borral szeretnénk majd haza térni. Ha a személygépkocsit választjuk egyetlen hátránnyal nézünk szembe. Ugyan nem fogunk lerészegedni, mert ez a bornak minden szabályával ellentmondana, de ha lenyeljük a bort, nem kerüljük el, hogy ne jusson alkohol a vérbe. Ha „köpünk”, akkor is felvesz egy kevés mennyiséget a szervezet.
A lehető legjobb az, ha van egy kinevezett sofőr, aki tartózkodik a borfogyasztás és kóstolástól. Mivel elég kegyetlen dolog, ezért legalább néhány palack bort ajándékozunk neki.

Beszéljük meg és egyeztessük a borászokkal a kiválasztott időpontot: körülbelül mikor érkezünk és hányan, mit szeretnénk kóstolni és mik az elvárásaink. Érdemes pince és kóstolandó tételektől függően körübelül 1-2 órát számolni az egyes borászoknál. Inkább többet számoljunk rá, mint kevesebbet. Egy napra adott helyen 4-5-nél több borászt ne próbáljunk meglátogatni, mert kapkodás lesz és annak nincsen értelme. Sem a vendégszeretettel, sem az idővel nem szabad visszaélni. A tervezet úttal is számoljunk inkább kicsit bőségesebben. Ha messzire megyünk szállásról se feletkezzünk meg. Egyre több borász rendezkedik be borturizmsra, és bővíti a szolgáltatásait. Gasztronómia és szálláshelyek egyre gyakrabban jelentkeznek meg a pincék közvetlen közelében. 

 

Elméletből gyakorlatba, esettanulmány

Valamennyi bortúra nagy sikerrel zárult és mindig örültünk ha újabbat szervezhetünk a Borbarát Klubban. Az utolsó ilyet a főiskolának 2004 novemberében szerveztem, elsődleges célállomás Villány majd Szekszárd volt. Borászok korán kelnek, ezért ha bortúrára megyünk induljunk el időben, 8-9 órai indulásnál ne később. Székesfehérvár és Villány körübelül 170 km és busszal, bátran számolhatunk 3 -3 ½ órás úttal. Ami azt jelenti, hogy nagyobb megállók nélkül ebédre pont meg is érkezünk. A helyiek általában tudják hol a jó éttermek, ezért az ő tanácsaikat jó megfontolni. Így tettük mi is és egy szőlőről elnevezett étteremben (nyitvatartás/helyfoglalás?!) erősítettük meg testünket. Bár nem célszerű teli gyomorral menni borkóstolásra, de még nagyobb hiba éhesen. Találjuk meg az aranyközéputat. Villány városában rendkívül szorosan helyezkednek el egymáshoz a borászok, tehát pár perces távolságokkal kell csak számolni, A-tól B-be. A másik lehetőség ahol rá kell számolni az idővel, ha a látogatás a borhegyre is ki fog vezetni. A mi esetünkben ezen a napon erről nem volt szó. Feldolgozó, üzem helyiség vezetéssel és a kóstolás, beszélgetés. Tehát az első nap a délutánba négy pincészetet tudtunk bevenni és az utolsó pincéhez késve érkeztünk. Telefonáljunk, ne várjanak hiába. Hasonló a szállással is, tudasítsuk velük, hogy előreláthatólag mikor érkezünk. Másnap hasonlóan 4 pincészet, tehát „aki korán kell aranyat lel” – ha nem is aranyat, de szép borokat. Kettő további pince Villányban, majd úton Székesfehérvár felé Bóly és Szekszárdi állomásokkal. Érdemes 1-1 pincészetnél ha van lehetőség rá, akkor étkezni, így tettük mi is. Nem fogjuk bírálni (kivétel ha kereskedelmi szándékkal érkezünk) szakszerűen a borokat, hanem inkább tanulunk és jól érezzük magunkat. Mert a testet és a lelket is táplálni kell!

A mi túránknak az volt a lényege, hogy minél több termelővel tudjunk találkozni, ismerjük meg a pincészeteket és a lehető legtöbbet tanuljunk. A lehető legtöbbet sűrítettünk és tömörítettünk a nap 24 órájába. Akinek több ideje van kényelmesebben is felépítheti, belesző túrákat, kirándulásokat (bortanösvények), mélyebb borgasztronómiai találkozásokat és még sok minden mást; határt csak a fantázia szabhat. De ne feledjük el soha a bor tanítását. 

Zárszó helyet

Az italozás és lerészegedés nem borturizmus! Egyre több termelőknek nyitva (egyeztetéssel) kell állnia létszámtól függetlenül az érdeklődő és tanulni vágyó közönség előtt. A borvidékek éttermeinek, vendéglátóipari egységeinek a helyi borokat és a minőséget kell előnyben részesíteniük, mert nemcsak a gazdaság, de a hely szelleme is így kivánja. Szükség van az információra és természetesen több nyelvű kommunikációra. Látogassuk a borászokat és biztassuk őket, hogy vannak borbarátok akikért érdemes szép és nagyszerű borokat alkotni!