A nemzetközi borakadémikussal a Mindennapi.hu közöl interjút. Mészáros Gabriella elmondja, hogy bár az utóbbi tíz évben sokat fejlődött, különösen a 90-es évek elejéhez képest a hazai borfogyasztási kultúra, a baj még mindig nagy. „A magas árkategóriájú borokat csak a tehetősek engedhetik meg maguknak, de nem itt van a legnagyobb gond. Az olcsóbb borok területén, ahol el kellett volna indulna a változásnak, amire egy értékalapú borkultúrát fel lehet építeni, sajnos alig látszik elmozdulás.” – fogalmaz a Borkollégium vezetője.

Magyarország a szocializmusban nagy mennyiségben termelt silány minőségű bort a szovjeteknek és más „baráti” országok piacára, így a magyar családok asztalára is az jutott – magyarázza Mészáros, miért „az édes vörösbor” sokak kedvence a mai napig. Az akkori termelési mód nem engedte, hogy érett kékszőlőből készüljön a bor, így aztán a durva savakat és tanninokat cukorral fedték el, az emberek pedig elhitték, hogy a bor akkor jó, ha édes – derül ki az interjúból. Mészáros Gabriella szerint az a feladat, hogy a borászok megmutassák: a száraz vörös is jó, hiszen érett, jó minőségű szőlőből készül. Szerinte érdemes egy szép villányi portugieserrel kezdeni a borral való ismerkedést.

 

Az interjúban az is szóba kerül, hogyan hozták létre a Borkollégiumot. „Férjemmel, dr. Rohály Gáborral külföldi éttermekben és pincészetekben jöttünk rá, hogy valami nem stimmel a magyar borvilágban. Első borismereti kurzusainkat osztrák vendégelőadókkal 1991-ben tartottuk, az egyik első és kitűnő tanítványunk Malatinszky Csaba volt.” – mesél Mészáros. Akkoriban a borértést itthon nem lehetett tanulni. Az egyetemeken a borászok jó alapokat kapnak mikrobiológiából, szőlészeti és borászati képzésből, de a valódi minőség elérésének a módját és különösen azt, hogy mi történjen a palackba került borral, nem tudják elsajátítani. „Magyarország a tradicionális bortermelő országok közé tartozik, így az ilyen tudás átadása is elvárható lenne. Olyan mély tudás, mint amilyet a WSET nyújt, sehol nem volt elérhető, ezért vágtunk bele egy már jól bevált módszer hazai megismertetésébe.” – magyarázza a borakadémikus.

És, hogy hol lesz a borvilág térképén harminc év múlva Magyarország? Mészáros Gabriella marad a realitás talaján: „Az utóbbi években szőlőterületeink a felére csökkentek, és ez minőségi ugrással sajnos nem járt együtt. Érdekérvényesítési képességünk pedig egyenlő a nullával: nem hiszek az össznemzeti bormarketingben, itt a szereplőket és a régiókat külön kellene kezelni, egészen más stratégiát kell követni a csekély mennyiségű, de világviszonylatban is kiemelkedő minőségű, valamint az egyszerű borok világában.”