Sorozatunk előző részében említettük, hogy az Európai Unió borászati támogatási rendszere jelenleg nagy átalakításon megy keresztül. A közös agrárpolitika körül folyó viták egyre inkább ráirányítják a figyelmet a támogatási lehetőségekre, az egyes támogatási formák fennmaradásának kilátásaira. A folyamatból a borágazat sem vonhatja ki magát. A 2013-ig tartó időszakra Magyarországnak is el kellett készítenie a rendelkezésére álló támogatási összeg felhasználására vonatkozó tervét, amelyet 2008-ban fogadott el az Európai Bizottság. Nemzeti borprogramunk jelenleg egyértelműen a fejlesztésekre koncentráló támogatási politikát tükröz, de a borpiac váratlan hatásait is szükséges lesz kezelni az újabb keretből.  A nemzeti boríték rendszere lényegesen nagyobb rugalmasságot jelent számunkra, mint a borpiaci reform előtti időszak támogatási politikája. A nagy közös kasszából minden tagállam szabadon pályázhatott, így a nagyobb tagállamoknak jóval nagyobb szeletet sikerült kihasítaniuk a közös tortából területnagyságukhoz képest. A borpiaci reform több mint 2 éves tárgyalása alatt sikerült elérnie Magyarországnak, hogy a nemzeti boríték keretösszegét ne a korábbi évek kifizetett támogatásai alapján állapítsák meg, hanem igazságosabb módon, a szőlőterület nagyságához igazítsák. Ez a kedvező döntés számunkra jelentős támogatási többletet hozott. Jól használtuk-e ki a forrásainkat? A kérdés megválaszolásához jó lenne találni viszonyítási pontokat. Egy ágazati stratégiát, vagy legalább néhány évre érvényes akciótervet, aminek a kitűzött céljaihoz hasonlítani lehet az elért eredményeket. Ilyen pontokat jelenleg az ágazati szervezetek nem határoztak meg. Viszonyíthatunk ahhoz is, hogy ültetvényszerkezetünk folyamatos, fenntartható megújításához évente legalább 2500-3000 hektár szőlőültetvény eltelepítése lenne indokolt, míg a borászati kapacitások modernizálása is sokmilliárdos beruházást igényelne évente. Ennek a célnak az elérésében a nemzeti program keretében felhasználható támogatások jelentős segítséget jelentenek.