Fattyazni akkor kell, amikor a hajtások már 30-50 cm hosszúak, és a fürtkezdemények jól láthatóak. Célja a fölösleges hajtások eltávolítása, és ezáltal tápanyag-megtakarítás, a szőlőtőke alakítása, hogy szellősebbé és jobban megvilágíthatóbbá váljon.

A kötözés a hajtásválogatást követő munka. Ilyenkor a hajtásokat támaszhoz rögzítjük, s így lehetővé tesszük a levelek és fürtkezdemények jobb megvilágítását. A munka gyakorisága a művelési módtól is függ, gyalogszőlőben elég egyszer kötözni, karós szőlőknél azonban akár évi háromszor is szükséges lehet. A kötözéssel egyidejűleg ajánlatos hajtásigazítást is végezni.

A csonkázás vagy a tetejezés műveletét akkor kell végrehajtani, amikor a hajtások a támaszt már annyira túlnőtték, hogy kezdnek visszaborulni. Legkorábban a gyalogszőlőket kell csonkáznunk, általában június első felében. A karós és huzaltámaszú ültetvényekben ajánlatos minél későbbre - július végére - kitolni, ennek köszönhetően ugyanis növekszik a termés, javul a vesszők tápanyag - és szénhidrát tartaléka, valamint kisebb mértékben képződnek hónaljvesszők.

A hónaljazás a nyári rügyekből növekedő hajtások eltávolítása, amelyek a levelek hónaljában jelennek meg. Sok helyen kacsozásként, kacsolásként ismerik. Régebben az összes hónaljhajtást eltávolították, mivel úgy tartották, hogy haszna nincs, csak elsűríti a tőkét. Azóta bebizonyosodott, hogy növekedésük előrehaladtával hasonlóan fontos szerepük van, mint az elsődleges leveleknek. Ezért csak akkor kell visszacsípni két-három levélre, ha a tőke valóban túlzsúfolttá válna.

Szalai Nikoletta