Tavaly megdöbbenve vettem észre, hogy milyen pohárból kell kóstolni és ezzel kapcsolatosan ki is fejtettem a véleményemet (Magyar Nemzeti Bor Bemutató Londonban). Ha a Budai várban a borfesztivál ideje alatt tisztességes kóstoló pohárból lehet kóstolni, akkor miért nem lehet ezt itt, Londonban is megtenni? A jó boroknak meg kell adni a megfelelő tiszteletet, és ez a pohárnál kezdődik. Míg más alkoholos italokat dobozból, műanyag pohárból és nem tudom még miből lehet inni, addig ha bort kóstolunk ott a jó pohár elengedhetetlen. Nézzük csak meg a fröccsöt: öblös pohár a megszokott, de ha kóstolni akarunk ebből, akkor akármennyire is nekifeszülünk nem lenne eredményes, és nem lenne öröm, élvezet sem.

Ettől függetlenül a rendezők (AMC és a Hungarian Food & Wine Bureau) idén sem figyeltek a megfelelő pohárra, de engem már nem vicceltek meg. Vittem a saját kóstoló poharamat és sokan megdicsérték a felkészültségemet. Számomra érthetetlen, hogy a rendezőknek ez nem fontos és nem érzik át, hogy a korrekt pohár mennyire fontos.

 

Sokszor elmondták már nekem, így a londoni rendező egyik tagja is, hogy nem kapnak elég pénzt arra, hogy komoly kóstolást szervezzenek. Nagyon kevés anyagi forrás áll rendelkezésre a magyar államtól marketingre, promócióra és minden más megmozdulásra, amely a magyar borok hírnevét erősíteni tudná. Ha kevés az anyagi forrás (pedig a 25% áfá-val Magyarország aranyérmes helyet foglal el...), akkor azon kell gondolkozni, hogy mit lehet csinálni ebből a kevésből. Nincs más választás: kreatívnak kell lenni.

Nem tudok elszakadni attól a gondolattól, hogy ez a londoni kóstolás olyan „muszáj-szerű”. Legyünk túl rajta - és jó. Ha már a helyet lefoglalják és elhozzák a magyar borokat, miért nem rendeznek például egy szemináriumot a magyar borokkal kapcsolatban? Az, hogy az emberek elmennek, megkóstolják a bort és jobb esetben néhány szót váltanak az asztal másik oldalán lévő személlyel nagyon kevés. Ez még nem segít jobban megérteni a magyar borokat. Egy (vagy több) szeminárium azonban minden bizonnyal közelebb visszi az érdeklődőt a magyar borok megértéséhez. És miért nem alkalmaznak e-mailes meghívásokat? Nem nehéz kikeresni a borkereskedések címét és értesítőt kiküldeni nekik... A franciáktól hetente kapok valamilyen felhívást a borkereskedésba, de havonta az osztrákoktól is jön e-mail. Nehogy elfelejtsem a boraikat. És igazuk van! Így kell ezt csinálni.

A magyar nagykövetség is jó hely lehetne (a hely adott - nem kell fizetni érte) újságírók, kereskedők, oktatók számára egy kóstolás megrendezéséhez. A lehetőségek sorát még lehetne folytatni... A kommunikáció fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Hiányoltam pár ismerős pincészetet, mint pl. a Weninger vagy a Sümegi pincészet - akik szép borokat mutattak be tavaly. Viszont voltak szerencsére új arcok is, mint a Béres pincészet, és a Tornai Pincészet valamint  az Egri Borvidékért Alapítvány. Egy jó keverék volt csak a szekszárdi és mátraaljai borokat hiányoltam (megint), míg Hegyaljáról szép számban voltak. Kitűnt a Pendits Pincészet mellett a Pajzos Megyer a szép aszúkkal.

Összességében azt újra el tudom mondani, hogy újra szépek voltak a magyar borok. De amit még nem értek, hogy egyes pincészetek miért erőltetik annyira a nemzetközi fajtákat. Ennyi „magyar” Syraht, mint ott egy helyen, nem kóstoltam még soha. Elkaptak egy divatot a Cabernet-vel és a Chardonnay-val több mint egy évtizede (habár utóbbi Kereklevelűként régóta ismert volt az országban), és most csatlakozik hozzájuk a Syrah... Igaz még csak 50 ha-on van, de ennyi a hungarikum Kéknyelű is mindösszesen! Gondolkodóba ejt az is, hogy a borászoknak mi az elképzelése, mikor egy fajtát, egy nemzetközi fajtát elkezdenek telepíteni. Mik a referenciák, mit kóstoltak és mi a cél? A beszélgetések és a kóstolások után sem világosodtam meg, nem sikerült meggyőzni a magyar Syrahkal kapcsolatosan. Európában alig telepítenek Syraht Pinot Noir közelébe – és ennek komoly okai vannak. Nemcsak a tradició, de a klimatikus adottságok is így kívánják. Hogy az újvilágban – például Sonomában (Russian River völgye) – ez előfordul, és mind a Pinot, mind a Syrah szépen néz ki – bár a Pinot legtöbbször jobb azon a részen – az teljesen mással magyarázható.

Rengeteg külföldi szakértő mondta már – és én tényleg csak ismétlem, mert én is így látom, ez a tapasztalom –, hogy a magyaroknak a Hungarikum szőlőfajtákkal kell versenybe szállni! Emellett persze nemzetközi fajtákkal is kell rendelkezni, de az egyensúlyt meg kell találni.

Egyensúlyról beszélve szép dolog, hogy ennyi fajta van Magyarországon, és ezt mind be is akarják mutatni, de néha úgy érzem, hogy ezzel a borász okoz magának fejtörést és fáradságot. Ez persze országról országra változik, de van úgy, hogy egy szőlőből készítenek különböző kategóriájú bort (hordóban való tartás alapján a Tempranilloból például Riojában), vagy éppen házasítanak (Bordeaux, Rhone, stb.), avagy dűlő szelektálás folyik (német Riesling, Burgundia). Természetesen a változatos portfolió így is működik.

Alapjában véve szépek voltak a magyar borok. Nekem kifejezetten tetszettek a klasszikus somlói borok, és az Egri Borvidékért Alapítvány felhozatala nagyon szépen mutatta mire képes Eger és környéke. Az töki Nyakas Pince pedig újra korrekt és tiszta borokat mutatott be. Hegyaljáról pedig – akiket kóstoltam Béres Pincészet, Pendits, Megyer – nagyon jól mutatták, hogy Tokaj miért a világ legjobb édes bora. Igaz, hogy ezt a helyet a németeknek is kiosztom, de Hegyalja talán még mindig egy kis lépéssel előrébb van az én kóstolási jegyzetemben, mint a legjobb Trockenbeerenauslesek.

Azt viszont újra ki kell hangsúlyoznom, hogy a megfelelő „csomagolás” nélkül –  akármilyen jók a magyar borok – kevés az esély a nemzetközi versenyzéshez. Olykor úgy tűnik, mintha terv nélkül, vagy éppen céltalanul mozogna a magyar borászat a világban. Egyesek vagy azt hiszik, hogy a magyar borok tényleg világhírűek, és jó minden ahogyan most van, mások pedig a divat után igyekeznek szem elől tévesztve, hogy mi a fontos. És akkor van egy kis csapat, akik szívvel-lélekkel és legjobb tudásuk szerint cselekszenek.: szép, sőt nagyszerű magyar borokat alkotnak, és dolgoznak a magyar bor hírnevén. Bízom benne, hogy ez a csapat egyre jobban fog bővülni, és a világ borfogyasztói dicsérve fogyasztják majd a magyar borokat a jövőben, Isten-Isten.