A borfesztivál továbbra is ingyenesen látogatható volt, a legtöbb bor 2 db 160 Ft-os kóstolójelgyért ízlelhető volt (mintegy egy deci). 400 Ft-ért korrekt poharat is adtak a kóstoláshoz. Örömmel vettük, hogy a legtöbb kis borházikóban akár fél adagot is töltöttek, amely éppen elegendő ahhoz, hogy képet alkossunk a borról, viszont tovább növeli a borok iránt  igazán érdeklődők - a minél többfajtát kóstolni igyekvők -lehetőségeit. 

A kiállító borászatok száma újfent ötven körül alakult, de importőrök is kínáltak nem akármilyen - chilei, francia, olasz, ausztrál, új-zélandi és spanyol - borokat. Az Év Bortermelői közül kilencen képviseltették magukat. Közöttük ott volt a Frittmann Pincészet is, akinek vezető borászát Az Év Bortermelőjének választotta a szakma decemberben. Közöttünk pedig  - Kell a jó bor, de az is aki issza! - Az Év Borfogyasztója, akit januárban választottak meg - a borfogyasztók. Azóta már több alkalommal olvashatták borkóstolós élményeit oldalunkon!

A szervezők idén is kiválasztatották a Város Borát – három kategóriában: fehér, vörös és desszert – és a Város Pálinkáját. A fehérbor kategória címszereplőjét sokáig kerestük, de megérte: az egyébként nem az illatos borok közé sorolt olaszrizlingnek már illata is azt a keserűmandula-világot ígérte, melyet aztán ízvilágában is határozottan megvalósított. A Szatmáriék nagyot alkottak belőle! A Szigligeti lejtőkön gazdálkodó pincészet Vulcanusát és Zeusát is kínálta, utóbbi sós jegyei kissé erősek voltak a társaság hölgytagjai számára, nem volt nyerő számukra ez a cudar férfi-íz.

A pincészet standjánál megállapodtunk a termelővel, hogy rövidesen - egy valószínűleg kissé melegebb napon - újra találkozunk velük, mégpedig ugyanezen a helyszínen, a Badacsonyi borok fesztiválján. Örömteli, hogy ezen a belvárosi, és a jelentős számú külföldi turista által is látogatott helyszínen évente több alkalommal is találkozhatunk borutcával! Kell ennél jobb marketing?

A Bolyki János házikója mellett nem tudtam úgy elhaladni, hogy ne hívjam fel barátaim figyelmét a fiatal borász királyleánykájára, melynek egy leányka-kóstolón már olyan jó hírét keltettem. Társaim sem csalódtak benne.

Megízleltük a budafoki György Villa párizsi friss ezüstös chardonnay-ját is, de ettől sem lettünk a fajta rajongói. Míg nem figyeltem oda, barátaim egy Vylyan portugieser roséval is megleptek, de ő is a futottak még kategóriában végzett.

Külföldi borokat is kóstoltunk: egy régi kedves ismerőst, a dél-afrikai Simonsig Savignon blanc-ját szerencsére épp utunkba sodorta a szél. Még mindig csak a rajongás hangján szólhatunk erről a friss, üde, gyümölcsös újvilági borról. Úgy látszik Dél-Afrikában tudják, mit kell inni abban a nagy melegben. De ez a minőség a hideget is tűri, szerintem még az Északi-sarkon, jékockában is elszopogatnám... A bor kapható a hipermarketekben 2000 Ft körüli palackáron!

A borok mellett idén egyre szaporodó számban feltűntek a pálinkás házak is, melyeknél remek gyümölcspárlatokat lehetett kóstolni. Az italok mellé akadt harapnivaló is, a hazai konyha mellett gasztronómiai kalandozásokat tehettünk Itáliában és Franciaországban is. Sőt, át lehetett ugrani akár spanyolföldre is, és egy tapas bár segítségével össze lehetett kóstolni Katalónia és Ibéria ízeit boraink savával – és aki megtalálja benne – borsával.

Persze szokás szerint nem maradt üresen a zenei színpad sem, este hatkor felcsendültek az első taktusok és szóltak egészen este tízig. Akinek kedve volt a hideg miatt nem túl sűrű tömegben még táncolhatott is kedvére, bár ők legalább nem fáztak. A kevésbé fagytűrők 1-2 óra kóstolgatás után melegebb zugokba, hajlékokba húzódtak és feltekerték a konvektort. Így tett a Borászportálok különítménye is, hogy barátságos meleg szobákban folytassa, és egy kolbászkóstolóval kösse össze a hegyek levének élvezetét.