Külföldi borok magyar ízléssel



Hazai vizeken a hazai ízekhez szoktunk. Nem cserélnénk el csirkepaprikásunkat - vagy somlói olaszrizlingünket semmi másra. De mi történik, ha olyan borokat kóstolunk, melyek kissé idegenek a hazai ízektől? Lelkesedünk vagy lefitymálva méregetjük? A legjobb, ha - miután elkerekedett a szemünk -, átadjuk magunkat az új élménynek!
Külföldi borok magyar ízléssel
 
Bodega Don Cristobal Verdelho (Cosecha) 2005
Argentin bor Mendozából.  Eredetileg spanyol szőlőfajta, többnyire ebből a fajtából készül a Madeira. Itt azonban egy fürge, könnyed, zöldessárga bor készült belőle. A cosecha megjelölés arra utal, hogy hordóban érlelt borról van szó. A Cristobal Verdelho 2005 intenzív illatából talán a zöldalmára, az érett egresre asszociálhatunk. Mindenféleképpen zöld gyümölgyökre emlékeztet a bor karakteres illata. Ahogy melegszik jönnek az édesebb illatok. Császárkörte? Szájba véve az első benyomás, hogy nem csontszáraz, és a hazai ízvilághoz képest savakban szegénynek tűnik. Utóízében megjelenik az alkohol, és ami pozitívabb ennél: egy kis kesernye zárja az ízképet. Jó bor. Újdonság a hazai fehérek kedvelőinek.
Külföldi borok magyar ízléssel

Talus Chardonnay 2005
A kaliforniai pincészet szalmasárga bora színében zöldes reflexekkel, illatában diszkrét, enyhén vajas illattal jelentkezik. Nem mondhatni, hogy csontszáraz, némi édesség érezhető benne. Hazai borainknál azonban ennél magasabb savérzethez szoktunk. Talán éppen ezért kicsit rövid is. Mindamellett rendben van: nem lóg ki belőle semmi. Lehet, hogy volt szebb is...
Külföldi borok magyar ízléssel
Chateau d’Orschwir Riesling Bollenberg AOC 2005
Az elzászi borászat a német vonalat követi. A rizlingnek ott is hasonlóan nagy a becsülete. És nem kevésbé szép borok készülnek. Szó mi szó, a jó rajnai rizlingért többnyire még a szomszédba kell mennünk... Mozgása kevésbé mutat nagy testet mint színe: aranysárga, zöldes reflexekkel. Illatában diszkréten a fajtajelleges, virágos (hárs?) illatjegyek jelentkeznek, melyek édességet sejtetnek. Engem a tokaji borokra emlékeztet az illat, nektáros, citrusos édességével, mely talán még némi mineralitással is párosul. A bor kedvessége ízben is folytatódik, s csak jó sokára állapíthatjuk meg: ez valójában egy száraz bor, citrusos ízvilággal. Korrekt, lekerekedett savak ellensúlyozzák viszonylag magas (13 fokos) alkoholtartalmát, csak a korty után tüzel kicsit. Szép, egyensúlyban lévő bor, mely utóízében grapefruitos kesernyét is mutat!
Korábban ennek grand cru változatát is kóstoltuk már, mely nagyszerű bor, de úgy tűnik a kistestvérnek sem kell elbújnia mögötte.
G de Ginestet Rouge AOC Bordeaux 2005
 
Hagyományos bordói blend (CabSauvignon, Franc és Merlot). Meleg bíbor színe, fűszeres illata már azelőtt elkápráztat, hogy szájba vennénk. Számomra túl sok a tanninja, de ez nem mindenkit zavar. Ahogy melegszik a tanninok kissé szerencsére hátrébb húzódnak az összképben. Ízvilágában a meggy és a csokoládé dominál. Meggybefőtt, de a cigánymeggy fanyarsága is benne van. Fehér szarvasgombás fondüvel gasztronómiai élmény!
Külföldi borok magyar ízléssel
 
Bourgogne Pinot Noir AOC 2004, Antonin Guyon
A burgundi, rubin színű Pinot Noir a hazai Pinot-khoz képest valami egészen más. Noha persze a tanninoktól a Pinot-nál nem kell "félni", igazán animális illat-, és ízjegyei miatt mégis csak a legelvetemültebb vörösborrajongóknak ajánlom.

Rossi di Montalcino Vendemmia 2004 Caparco
Meleg rubinpiros színű bor, melyben szintén az animalitás uralkodik, ám az előzőnél diszkrétebben. Itt a fűszeresség is játszik. Igazán kellemes szájba venni a bort, ez az amire azt mondhatjuk: bársonyosan lekerekedett tanninok. Harmonikus bor.
 
Winelovers borok az olvasás mellé