Szerdán egyébként szép időnek indult, de aztán besötétedett és kitartóan elkezdett esni. Bágyadtan álltunk egy bódé (pavillion) kis eresze alatt, míg észre nem vettem, hogy beázott a nadrágom… akkor forró zuhanyra kezdtem vágyni. No persze most mondhatják, hogy a bornak bor íze van. No persze. De ezt minden korrekt borról elmondhatjuk! Emellett kellenek fogódzók, ha jellemezni szeretnénk, le szeretnénk írni. Ez pedig olyannyira sikerülhet, hogy egy-egy pontos leírást olvasva pontosan el lehet képzelni a bort, úgy, hogyha az „elolvasott” bort később kóstoljuk: fel is ismerhetjük! Nem egyszer volt már ilyen élményem. Mikor néhány hónap elteltével újrakóstoltam egy tételt - egy bornak ugyanazt az évjáratát - vagy hasonló jelzőkkel láttam el mint korábban, vagy ha fejemben/jegyzeteimben megvolt: felismertem „őt”. Furcsamód az is előfordul, méghozzá gyakran, hogy egyértelműen más mint korábban. És nem csak évek múltán! Hónapokkal később is. A bor folyamatosan változik, legalábbis ezt mondják az okosok. Igaz lehet. Némely bor valóban folyamatosan, de legalábbis gyakran változik - talán így pontosabb. Az a gyanúm, minél inkább élő, minél kevésbé nagyüzemi a bor, minél kevésbé termék, minél kevésbé „nyúzták meg” a palackozás előtt – ez annál inkább igaz rá. A kései dolgokat persze job ha bevezeti valami. Kisebb test, nagyobb szárazság. Szentesivel eddig nem volt szerencsém, nagyon meg akartam már kóstolni, mikor februárban végre belefutottam a Pinceáron kóstolón. Túl sokat vártam tőle? Más tételeket kellett volna kóstolnom? Nem tudom. De most megint hasonló élményem volt. Mit is kóstoltam? Nézzük a jegyzeteket! Talán Rohály Gábor fogalmazta meg elsőként, ezért is tartjuk a hazai borleíró nyelv megteremtőjének, hogy a fő kategóriák tekintetében (fehérnél sav-cukor-alkohol) vörösnél (sav-tannin-alkohol, mivel itt a cukor nem játszik!) csak érzetekről beszélünk. Vannak a bornak persze abszolút értékei is, pl. 4 g/l cukor, 6,8 titrálható savtartalom, meg mondjuk 13,5 % alkoholtartalom, de ezek önmagukban kevéssé határozzák meg a bor minőségét. Ezek egymáshoz való aránya a döntő. Vagy viszonya. Hiszen nem beszélhetünk egyszerűen jó matematikai arányokról. A legjobb, ha ezek egyensúlyban vannak, ilyenkor harmonikusnak mondjuk a bort. Ám az sem nagy vétek, ha valamelyik kissé dominál. No és itt an még a bor teste is, amihez szintén viszonyulnak valahogy, úgyhogy ezt az EGÉSZ-et magunkhoz véve érezhetjük ezt vagy azt a komponest dominánsnak. Nem ritka, hogy egy alacsonyabb érték sokkal inkább kiérezhető egy adott borban, mint egy jóval magasabb egy másikban – legyen szó a három fő alkotóelem akármelyikéről.

Szentesi Kézműves Borok Háza - más kis, kézműves borászok borait is forgalmazza a sajátjai mellett. Mutatott nekünk egy Orsolyát is (ez a pince neve lenne), Egerből. Házasítás 2008 a neve, vagyis cuvée, merthogy mire megtanultuk volna az új nevet, megint használhatjuk a cuvée elnevezést. Kékfrankos-kadarka-zweigelt házasság. Jó házasság. Egy házasságról sosem tudod előre milyen lesz, de ez jó lett. Érett, meleg, rumosmeggy illat, töppedt szőlőszemek illata, és olyan zamatos tud lenni, akár egy fehérbor (bocs vörösök…) Nem nagytestű bor: ezek a fajták, melyekből készül nem batár nagy állat borokat eredményeznek. Jobb ha tudjuk: a nagy test nem a jó vörösbor ismérve. Csupán egy stílus. Nem muszáj szeretni, attól még nem nézhetnek le minket… remélem… de ha még azt is bevalljuk, nem is a vörös a kedvencünk… AKKOR SEM! Szóval ez a bor: kis-közepes testű és - harmonikus. Ilyenkor eszébe sem jut az embernek, hogy van benne alkohol, meg sav, meg tannin, mifene… Ilyenkor csak a bor van meg te vagy… Legyen ez a nap legjobb bora. Noha vörös. De akkor is!