Minden eddiginél több érdeklődőt vonzott a Budavári Pálinka- és Kolbászfesztivál. Kint voltunk, nem először, kóstoltunk, szaglásztunk - magunk is úgy látjuk, egyre divatosabb a pálinka. Ám egy régi dal refrénje rémlett fel bennünk. Neked a divat mondja meg hogy ki vagy? Vajon a magyar pálinka csak egy divatos, trendi termék - vagy jó is?
Tetszett a népnek
Azt olvastam valahol: a négy nap alatt több mint huszonhét ezren - a tavalyihoz képest kilencezerrel többen - látogattak ki a pálinkafesztiválra. Annyi biztos, a főpénztárnál már az első nap délutánján kígyózott a sor. Aki nem akar jövőre sorban állni - amikor egyébként az orosz vodka lesz a meghívott - azt javaslom ne a főbejárathoz igyekezzen! Két másik bejárat is volt. Az Oroszlános kapuhoz a Dózsa György térről, lifttel juthatunk el, de a Nemzeti Galériához vezető kis átjáró felől is gyorsan be lehetett jutni a Hunyadi udvarra.
Merthogy az idei fesztivált nem a tavalyi helyre, a Budavári Palota Dunára néző teraszaira, hanem a nyugati oldalra tették. Nagy ötlet volt, mert október közepén már igencsak jólesik a napsugár! Volt hát havajdídzsészánsájn, minden adott volt hozzá, hogy boldogok legyünk ezen a klassz helyen. Állítólag még Robert De Niro is itt járt, álruhában, mint Mátyás király - én nem láttam -, hiszen a Nobu étterem megnyitójára jött. Andy Vajnával kóstolgatott előtte picit. Vajon ízlett neki? Azt írják igen, de hogy nagyon erős... Háháhá, úgy kell neki, megtudja mi a magyarok istene!
Volt hát pálinka dögivel, úgy mondják, majd 500 féle.... Hét kolbászkészítő is kínálta az árut. De vajon mire hazaindultam, miért alakult ki bennem az az érzés, hogy kolbászból jobbak vagyunk?
Hogy jön ide a Gianni?
A vendég idén Olaszország volt, a maga a grappájával és pármai sonkájával. Gianni, a híres mesterszakács - vagy nem erről híres? - be is mutatta az érdeklődőknek, milyen a jó olasz grappa. Elmondta, hogy ők étkezés után isszák, nem úgy: aperitivként, mint mi a páleszt. Meg hogy espressoval is keverik. Kávéval isszátok?
Mi nem. Meg különben is: a pálinka az csak a mienk, azt mi isszuk, és mi nem keverjük! És ha Csizmadia gasztofilozófus úr a feje tetejére áll, akkor is aperitivnek isszuk! Ezt szoktuk meg, punktum!
Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy végigment rajtunk az egész huszadik század - hun' maradt nekünk időnk a kuttúrára... Talán a taljánok mégis tudhatnak valamit...
Akkor most már a pálinkával is baj van?
Igen, némi hiányérzetem volt a pálinkafesztiválon - már nem először - a kínált portéka minőségével - és árával kapcsolatban. Illetve ott nem hiányoztak a nullák...
Miután - a tavaly kóstolt jónéhány prémium tétel után - idén sem találtam igazán jó pálinkára - sőt Gianni grappája vert minden pálinkát, amit kóstoltam -, elhatároztam, hogy - bár tavaly még hallgattam, halogattam - idén megírom a véleményem.
A grappa volt a legjobb a pálinkafesztiválon...
Mégiscsak hallatlan, hogy mi magyarok levédettük a Pálinka nevet és nem tudunk jó pálinkát főzni!
No, jó, nagyok az igényeim, elismerem. De állítom, hogy a legjobb három pálinka, amit életemben ittam, mind házipálesz volt. Ráadásul egyik sem hazai. Azaz magyar. Azaz magyarországi. Az egyiket még egyetemista koromban ittam Szabadkán, a másik kettőt meg tavaly, Budapesten - mindkettőt Nagyváradról hozta egy barátom. Hát miért ne legyek dühös, ha a még az Agárdi meg a Márton és lányai sem tudnak olyan pálinkát készíteni amit szeretek? Pedig elég drágák hozzá...
Fel hát pálinkafőzésre magyar - mert úgy tűnik kell a konkurencia a főzdéknek! Nem csoda hogy sírtak, hogy Viktor legalizál... Állítólag már a Metró is olyan szép nikkelezett cuccokkal, finom rézcsövekkel van tele! Hétszilvafás nemesek se vagyunk má'... Főzze ki hát mindenki, ami azon az egy-két fácskán terem, reméljük az majd segít rajtunk!
Hát tudom én milyen a jó pálinka?
Tehetik fel a kérdést, és valóban, bátrabban nyilatkoznék, ha borról lenne szó. Mégsem tudom magamba folytani személyes benyomásaimat, ízlésemet. Ha sokan botorságnak is tartják, mégis újra egyértelműen kimondom: a hazai pálinkafőzés jelenleg gyerekcipőben jár. Miben is járna, ha csak húsz éves kultúrája van? Lehet, hogy Gianni sem véletlenül beszélt az évszázados hagyományokról? Meg hogy ő elhozza nekünk az örömhírt akkor is ha nem hisszük?
Kétségtelen, hogy vannak korrekt pálinkák. Sőt sok korrekt pálinka van. Az is biztos, hogya házi főzés nem képes felvenni a versenyt az illatokban. De amint a szájba kerül, nekem csalódást okoz - talán azt kell hogy mondjam - a stílus. Az, hogy tiszta, hogy száll az aromája, hogy azért csak sűrű, hogy nem bombaerős, amely szétcsípi a szájat, hogy nem kaparja a torkot - nekem ez kevés.
Alig akadnak igazán tömény, zamatos pálinkák. Mégsem találkoztam soha azzal a töménységgel, mely egy-egy igazán jó házipálinkában megtalálható. Persze ez ott is ritka mint a fehér holló. De a név: tömény italok, talán kifejezi, mi várható el ezektől a szeszektől.
Azt isszuk, amit kapunk
Azt a szirupos jelleget, mely már a kitöltéskor felkelti az ember figyelmét, csak egy jó házipálinkában véltem felfedezni. És hát dehogy a cukortól - attól fájt volna a fejem... És nem a harmatos szamócára van nekem szükségem! Az is mellékes, hogy milyen gyümölcsből készül! Csak jó legyen. A legjobb borok is éppen arról ismerhetők fel, hogy az embernek indíttatása sincs, hogy elkezdje elemezgetni, de még az sem érdekli milyen fajta szőlőből készítette - a művész. Ugyanis az ilyen boroknál sejlik fel, hogy a borász mivé tud válni, ha a munkájához megfelelő anyagot kap kezei közé - mint mikor a szobrász carrarai márvánnyal dolgozhat. Egyesek tudják/akarják bizonyítani a tehetségüket, mások megelégszenek a tömegtermeléssel, a profittal. De messzire kalandoztam a pálinkafesztivál a kapcsán!
Sokat kell még főzni...
De keseregjünk még egy kicsit, mert van min. A hatalmas érdeklődésnek, és várakozásnak maga a fesztivál megfelelt. Végre a színpad is emberi léptékű volt. Remek zenekarok, fiatalos hangulat, sok celeb. Mennyire trendi dolog lett ez a pálinka nevű ital, meg amit köré kerítenek! És most nem a fesztiválra gondolok, inkább a nagy pálinkafőző cégek marketingjére.
Ha sok a celeb, akkor trendi dologról van szó, ebben biztosak lehetünk. Ám abban is, hogy a divathullámok nem az igazi értékekre épülnek. Jobban örülnék, ha inkább jó mint divatos lenne a magyar pálinka. De miért is gondoljuk, hogy a nyolcvanas évek kecskeméti barackpálinkája után most ripsz-ropsz valami nagyot alkothatunk?
Gianni is tudja...
Mindennek megvan a maga kultúrája, ami abból fejlődik ki, hogy generációk építik és apáról fiúra szállva hagyományozzák át a tudást. Nagyjából erről beszélt Gianni Annoni is, aki ugyan celeb, de mint temperamentumos olasznak nem sok választása volt itt Magyarországon, ha meg akart élni. Nem akarja kivonni magát a világból. Ha a mi korunknak celebek kellenek - akkor ő lesz celeb is, csak hallgassák meg. A trendiségről, a divatokról pedig még csak annyit, hogy - valljuk meg - a talmi értékek mindig is léteztek.
Gianni tehát elvállalja, hogy a Lidl reklámarca lesz - de közben pontosan tudja, hogy mit csinál. Azt is tudja, mert elmondta a sajtótájékoztatón - ahová elhozta a grappáját, amelyik minden ott lévő pálinkát levert -, hogy miért igazi érték a pármai sonka és az olasz grappa. Nem 20 év alatt tették azzá. Évszázadok kellettek a technika csiszolásához, a kisebb-nagyobb fortélyok elsajátításához. Azt már csak én teszem hozzá - bár lehet, hogy ő csak udvariasságból nem akarta kimondani -: csak akkor fejlődhetünk, ha nem hisszük el, hogy már jó a pálinkánk.
Gianni szerint nyilvánvaló, hogy az igazi pármai sonkát nem a Cora meg az Auchan - nem is a Lidl - polcain kell keresni, hanem a kis szaküzletekben. Azonban lefogadom, azt ő sem tudja, a jó magyar pálinkát hol keressük... Talán Szabadkán meg Nagyváradon. Elveszett történelmünkben.