Bor- és borfogyasztó stílusok a Borjouron

A Borjouron ezúttal igen nehéz dolga volt annak, aki borokról akart jegyzetelgetni, mert az alkalom finoman szólva sem volt alkalmas az értékelő kóstolásra. Sajnos nem sok újdonságot találtam (vagy nem fértem hozzá), ezért kipróbáltam újra néhány régi kedvencet.

Régóta kedvelem Andreas Ebner borait. Andreas kedves ember, szeretnivaló akcentussal és - ha borairól mesél - egy kis őrülettel a szemében.

A 2007-es Cabernet Sauvignon 14 % alkohollal, 1,5 év új barrique hordós érlelés után került palackba. Lassan nyíló szedres, epres, szegfűszeges elegáns illat. A szájban hatalmas ízbomba robban, rengeteg eper, szeder, csokoládé. A fajtától szokatlanul komoly savtartalom, és a megszokott tannin, ami finom, kezd lassan besimulni. Az alkohol nagyságát nem lehet észrevenni. Általában jellemző az Ebner borokra, hogy lassan érnek a csúcsúkra. Ez erre a borra is igaz, kb. 7-8 éves korában lesz ereje teljében.

Második borra a Cirfandli 2009 Barrique Édes (kb. 150 gramm cukor). A bor kb. 2-3 hónapot töltött hordóban. Intenzív mézes, birsalmalekváros illat és ízvilág. Közepes testtel és savval rendelkező, közepesen hosszú ízérzettel. A borról nem azért emlékezem meg, mert hatalmas élmény volt, inkább, hogy felhívjam a figyelmet a fajtára.

Essen szó Légli Ottó két ikon boráról a János-hegyi Sauvignon Blanc-ról és a Gesztenyés Rizlingről.

A Blanc 2009-es évjáratú. Orromban tiszta, határozott vegetális, tanítanivalóan fajtajelleges illatot éreztem. Amennyire izgalmas volt az illat, kevésbé ragadott magával ennek a palacknak az íze. A bor savait kicsit kevésnek éreztem, a tömény citrusos íz mellé kaptam még egy adag, szárító tannin érzetet is. Nem szerettem ezen az estén ezt a bort.

Utána viszont jött a Gesztenyés 2008-ból. Imádtam! Határozott, intenzív fehérvirágos, mézes, barackos, déligyümölcsös illat. Nem zárom ki a botritiszes szemek jelenlétét. Az egész szájat betöltő, friss, játékos savak, amihez kellő test és alkohol társul, majdnem tökéletes egyensúllyal. Hosszú ízérzettel kapunk rengeteg gyümölcsöt: barack, ananász.

Légli Ottó ezen az estén is jól ismert hamiskás mosolyával tűrte a rohamot.

Nagy élmény volt a Malatinszky Kúria Le Sommelier sorozatából való 2006-os Kékfrankos.

Malatinszky Csaba borait szerintem nem lehet nem szeretni. Vannak, akik Őt viszont nem kedvelik. Pedig csak egy céltudatos, határozott ember, aki büszke arra, amit elért, és ezt fel is vállalja. A bor illatában már eltűnőben vannak a friss gyümölcsök és előléptek a másodlagos illatjegyek: marcipán, csokoládé, rengeteg aszalt gyümölcs. Igazi ízbomba: rengeteg csokoládé, málna, eper, cukorka és mindezt jó hosszan élvezhetjük. Mindehhez imádnivaló Malatinszky féle savakkal, és nagyon finom tanninokkal.

Nagy örömet okozott még ezen az estén: Sebestyén Csaba Görögszói Merlot 2008, Vylyan Cabernet Franc 2007, a Royal Tokaji aszúja és Szepsy István dűlős furmintjai.

Volt azonban egy bor, ami viszont most csalódás volt: a 2009-es Konyári Loliense. Ebben az évjáratban is a megszokott házasítást találjuk. Illata intenzív élesztős, vegetális, kicsit citrusos. A bor szép savakkal rendelkezik, ízben visszaköszönnek az illatjegyek, nem tűnt túl komplex bornak. Ezzel még nem is lett volna baj, de minden korty hosszabb vagy rövidebb ideig csípte a nyelvem hegyét, mintha borsba dugtam volna. Vajh miért?

Végül pár szót a rendezvényről: köszönet a rendezőknek és a borászoknak.

Ám ezen az estén sokadszor gondolkodtam el, hogy miért birka a budapesti ember? Aki jár tömegközlekedéssel az ismeri azt a típust, aki felszáll és megáll az ajtóban. Nem mozdul, nem érdekli, hogy tőle se ki, se be. Képes így állni 30 percet, miközben az emberek lökdösik. Hát közülük sokan itt voltak!

Tény, hogy nagyon szűken voltunk, de ez őket nem zavarta. Megkapta a borát és nem mozdult, elkezdett beszélgetni ismerőseivel. Nem érdekelte, hogy tőle más ember nem fér az asztalhoz, és persze nem tűnt fel neki, hogy 2 méterrel távolabb rengeteg hely van. Biztosan attól féltek, hogy elfogy a bor vagy nem akartak fél percet sorban állni a következő tételért. Természetesen Ők voltak, akik a díjátadás 45 perce alatt képtelenek voltak csendben maradni, megadva a tiszteletet a díjazottaknak. Innen kérem, hogy aki magára ismer, legközelebb figyeljen másokra is, vagy maradjon otthon. Sok értelmes, odafigyelő ember érkezhet a helyükre.

Még egy tanács azoknak, akik egy ilyen, értsd boros rendezvényen is fel akarják magukra hívni a figyelmet: ne parfümmel tegyék...