Ebből következik, hogy a blogger, a szerkesztő, a könyvelő, Nyuszi barátai stb., stb., összejönnek valahol, borokat kóstolnak, melyeket szigorú tematika alapján válogattak össze (kinek mi volt éppen otthon), és összehúzott szemöldökkel, elrévedő tekintettel, decensen cuppogtatva mondanak olyasmiket, hogy terroir dominancia, meg oxidációs jegyek. A végén aztán összesítik a hallottakat, és megállapítják, hogy újfent tanultak valamit. A sok grafomán közül pedig legalább egyvalaki biztosan beszámol az eseményről. Következésképpen esemény alant: és így igen furán néz most ki. Írjuk javára, hogy volt ő azért playmate valamikor. A második külföldi tétel szintén megosztott, bár nagyobb sikerrel, Colle Lungo Chianti Classico Riserva 2006, 12 hónapot töltött a bor barrique hordóban, hát bizony. Vadállati pisztácia illatban, étcsoki, cseresznye, cassis, karakterben masszív mind az alkohol, mind a tannin, mind a sav, szépen támogatják egymást, kiváló az alapanyag, viszont a fa csak úgy bőg, néha jobb pillanataiban vaniliássá szelidül, de alapvetően pörk. Gyönyörű bestia, minden rafinéria nélkül, leteperi az embert, de hosszú szerelem nem lesz belőle. Vesztergombiék Szekszárdi Bikavére 2003-ból a következő versenyző, markánsabb palackbuké, végig jelen lévő, de nem uralkodó hordós érlelési jegyek, ennek a bornak a sorsát biztos élmény lehetett évről-évre végigkísérni. Lassan nyílik, nyelven szép extraktédesség, koncentrált korty, konyakmeggyes jelleg, sajnos egy pici dohossággal. A tannin nem durva, de szárít, összességében érezhető, hogy csúcsán már túl van, azért szép még most is. Egy évet visszaléptünk, vagy előre, kinek hogy tetszik, 2002-ből a Maul Pince Taurus Cuvée-jét kóstoltuk (Cabernet Sauvignon – Merlot – Cabernet Franc). Lassan nyíló, diszkrét illat, széna, cseresznye, finom pörkölési aromák, pirospaprika. Ízben cassis, feketecseresznye, talán a korty közepe üres egy kicsit. Diszkrét vanília végig, a hordó nagyon szépen simul bele a bor struktúrájába. A sav még harap kissé, a tannin érezhetően masszív, de lágy. Biztos, hogy ez a tétel is szebben vibrált 1-2 éve, de kiváló és felhőtlenül élvezhető most is. a cingár, kalapos, börtöntetkós Mickey O’Neill (Brad Pitt, magyar hangja Kaszás Gergő) a Blöff című filmből, mert ugye miazhogy érlelt Csányi bor, fuj, mars vissza a hipermarketbe, aztán meglendül a balos, és zuhannak az asztal alá az előítéletes borsznobok, mert a tétel gyönyörű, koncentrált, maga a csoda. Hát nem. Az történik, hogy gúnyos mosolyok, és bántóan felszínes előítéletek között érkezik a ringbe a Cabernet, aztán a kezdő gongtól számított harmadik másodpercben már számol is rá a bíró. Illatban avar, medicina, ánizs, medvecukor, zöldpaprika, már az alapanyag sem lehetett túl koncentrált, ízben éppen csak utolérünk egy kis szénás meggyet, se sav, se alkohol, kevés, de kellemetlenkedő tannin. A bokszban nincs öregfiúk meccse, és ez a fiú fénykorában sem volt világbajnok. Nincs az az isten, hogy ne szervezzünk még több ilyen estét. Valami grafomán pedig arról is beszámol majd, és ígérem a BorLabornak, hogy legközelebb enni is fogok, és a szűzpecsenyében is megtalálom a terroirkaraktert, ha addig élek is.