Jó bornak sem árt a cégér I.

Németh Richárd
2010. december 09., 10:58


Továbbviszik a Magyar Bor Mindenkor kampányt, februárban pedig folytatódik a Borszerda is - hangzott el a XI. Bormarketing Konferencián, melyet újra a hűség városában, Sopronban rendeztek meg, a borszakma színe-javának részvételével.
Jó bornak sem árt a cégér I.
 
Idén is a hűség városában tartották az immáron tizenegyedik alkalommal megrendezésre kerülő magyarországi Bormarketing Konferenciát, amelyet a december eleji zord időjárás, a nehezen járható utak ellenére is igen nagy figyelem kísért.
Az eseményre 140 vendég regisztrált – borászok és marketing szakemberek egyaránt-, akik az ország különböző borvidékeiről érkeztek, ahogy a borászok mondják: a Sopron-Tokaj-Villány hármoszögből. A résztvevők szép száma is mutatja, hogy a szakma élénk figyelemmel kíséri a borágazatot érintő gazdasági témákat, a közösségi bormarketing aktualitásait, a jogszabályi alkalmazásokat, a védjegyhasználattal, gasztronómiával, a kereskedelemmel, és természetesen a bormarketing irányaival kapcsolatos kérdéseket.
A konferenciát Pálffy István országgyűlési képviselő, bor-szakújságíró nyitotta meg. A Mit érdemes megvenni? - 100 legjobb magyar bor szerzőjétől már megszokhattuk, hogy évről-évre elvállalja a rendezvény házigazda szerepét.
 
Őt követte a sorban Dr. Feldmann Zsolt agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár, aki a bormarketing kapcsán elmondta, számos olyan ágazat van, amely azt szeretné, ha olyan forrásai lennének, mint a borászoknak, így meg kell azt becsülni, egyúttal támogatásáról biztosította a borász társadalmat.
Magyar Bor Mindenkor
A rezignált taps után az Agrármarketing Centrum (AMC) élére frissen kinevezett Dr. Simon Péter igazgató vette át a szót, aki a „Bormarketing Alaphelyzete” című előadásában a közösségi bormarketing kiadásait ismertette számokban. E szerint idén, a 30 másodperces tv-s reklámfilmekre és az összesen 350 kihelyezett óriásplakátra 99.604.207 forintot költöttek. Ebből valósult meg a 2009-es program folytatásaként értelmezhető 2010. július 15-e és augusztus 31-e között futó „Magyar Bor Mindenkor” kampány, amelyben a 18-59 közötti korosztályba tartozó, átlagos, vagy magas vásárlóerővel rendelkező városi nőket és férfiakat kívánták elérni.
A Borszerda nevet viselő akció, melyből 2010-ben 4-et terveztek 89.894.586 forintba került. A 4 x 265 darab citylight-on, 4 x 10.000 darab képeslapon, 4 hónapig interneten és 4 x 20 spot erejéig rádióban hirdetett programhoz az egész országból csatlakozhattak azok az éttermek, amelyek vállalták, hogy az adott napon féláron kínálják az itallapjukon feltüntetett borokat. Az első Borszerdát a nyári foci vb szünnapjára időzítették, amelyen a hazai szőlőfajtákat helyezték a középpontba. A második augusztusban volt – itt a könnyű fehér- és rozéboroknak jutott a főszerep. Simon értékelése szerint ez kevésbé volt eredményes, ami a nyár végi nyaralási időszak számlájára írható. A szeptemberi, harmadik etap a testes fehérek és könnyű vörösek népszerűsítéséről szólt, az utolsó – a novemberi – pedig az újborokéról.
Fröccskampányra is jutott bőven,
hiszen mint megtudtuk 59.099.949 forintot költöttek rá, amelyből 18 darab újsághirdetést, 250 darab citylight-ot, 28 darab rádió spotot és 6 heti banner megjelenést kiviteleztek. A Közösségi Bormarketing Kft. T2-es transzporter fröccsbusza 2 hónapon át járta az országot, közel 200 kilométert megtéve. Így számos nyári fesztiválra, nagyobb rendezvény helyszínére jutott el, demonstrálandó, hogy a jó fröccshöz nemcsak kiváló bor, hanem a hungarikumnak számító szikvíz is kell.
Elhangzott az is, hogy az idén újjáalakult Bormarketing Bizottság (BB) december 14-én tárgyalja – akkor már második fordulóban – a 2011-es év stratégiai akciótervét, ahol közösségi bormarketing alap további felhasználásáról fognak dönteni. A december 1-ei határozatok értelmében azonban már most kijelenthető, hogy a „Magyar Bor mindenkor” kampányt továbbra is folytatják – melynek kezdete a farsangi időszakra tehető- és igyekeznek olyan arculatot kialakítani a reklámokban, hogy azok ne utaljanak közvetlenül egyik tájegységre sem.
Marketing kampány fog épülni a középkategóriás borokra is, ennek megfelelően két pilot projektet is indít az AMC, a soproni kékfrankos és a balatoni rizling, mint ernyőmárkák kiépítésére.
Ugyanakkor jövőre hangsúlyosabb szerep jut majd az Alföldnek, egy különálló imázs javító kampányban, mivel a Bormarketing Bizottság szerint az itteni borok presztízse némiképp alacsonyabbnak mondható. Így vélhetőleg a kunsági, hajós-bajai, valamint a csongrádi borvidékek többlettámogatásra számíthatnak a marketinget illetően.
„Sikerre éhes ágazat a borászat”
Tiffán Zsolt országgyűlési képviselő, a Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottság, Szőlészeti- és Borászati Albizottságának (SZBA) elnöke személyében sokan úgy vélik, hogy végre jó ember került jó helyre. A 91’-es Év Bortermelője díjat elnyerő Tiffán Ede fia maga is szőlész-borász, s politikai tevékenységébe igyekszik átmenteni azon villányi szellemiséget, amely által a kilencvenes évektől kezdve Villány azzá vált, ami.
Az általa elnökölt albizottság fő feladatának azt tartja, hogy a szakma és a minisztérium közé híd épüljön, elősegítve ezzel a kölcsönös együttműködést és az ágazat fejlődését. Ebben az évben három ülést tartott az SZBA. Sor került többek között a bormarketing pénzek megvitatására, és annak előmozdítására, hogy a Bormarketing Bizottság tevékenysége és pénzügyei átláthatóbbá váljanak.
Mint Tiffán Zsolt elmondta,
az álexport és
a kétes eredetű borok importja,
vagyis azon esetek, amikor a magyar borászat jelentékeny károkat volt kénytelen elszenvedni, ha lehet azt mondani, az eddigieknél még inkább a VPOP górcsője alá kerülnek.
Sajnálatos tény, hogy míg az 1980-as években megközelítőleg 120.00 ha-on termett magyar szőlő, addigra ma ez Balaton méretűvé zsugorodott, vagyis pont a felére. Az SZBA szeretné, ha a természetvédelmi területen található termőföldek felülvizsgálata megkezdődne annak érdekében, hogy lehetőség szerint itt is lehessen szőlőt és bort termelni.
A borászok tizenkét pontja közül Tiffán kiemelte, hogy a sokak által nehezményezett alkalmi munkavállalási procedúrát korrekciózni fogják, hogy ezzel is a szőlőben munkát adók dolgát tegyék könnyebbé. Fontosnak tartja továbbá, hogy a Villányban már sikerre vitt DHC rendszer mintájára az ország többi borvidékén is legyen megoldott az eredetvédelem.
Az adminisztratív terhektől a borászoknak már égnek áll a hajuk – joggal-, hiszen, ahogy hallhattuk közel 20 féle papírmunkát kell elvégezniük. Remélhetőleg hamarosan ez is megoldásra kerül, s „ha az adóbevallás egy söralátéten el fog férni, akkor kéretik, hogy a borászati adminisztráció férjen el egy boros cimkén”.
Kiemelte még, hogy örömmel támogatnák, ha a Magyar Dal Napjához hasonlóan lenne Magyar Bor Napja is, mert csak az ilyen törekvésekkel lehet azt elérni, hogy a Magyarországon megtermelt körülbelül 3 millió hektoliter borból minél több itthon maradjon.
"Reset" magyar bor?
Jásdi István csopaki borász előadása zárta a napot "Reset" magyar bor? címmel.
Mi lett a magyar borreneszánsszal?” - tette fel a kérdést Jásdi, rámutatva arra, hogy az elmúlt két évtizedben csupán egynéhány világszínvonalú bor került ki hazánkból, holott az Európai Unió kasszájából nagyjából 100 milliárd forint került átcsoportosításra magyar szőlészeti- és borászati célokra. A borász úgy látja, ebből a pénzből vajmi kevés dolog realizálódott, amelynek legfőbb oka abban gyökeredzik, hogy egyszerűen nincsenek stratégiai céljaink.
Elvárjuk az AMC-től,
hogy bizonyítsanak,
mert eddig gyengén muzsikáltak!”
Hangot adott azon aggályainak is, mely szerint az, hogy rengeteg ellenőrizetlen kamion érkezik hazánkba Olaszországból, több ezer literszámra hozva be az import bort, kivált gyengíti az ágazatot.
Az eredetvédelem kapcsán egyet értett Tiffán Zsolt képviselővel, sőt a gondolatot továbbvíve, azt tartaná ésszerűnek a minőségvédelemben, ha az Európai Uniós szerkezet-átalakítási támogatásokat csak az első osztályú szőlőterületekre lehetne felvenni, magyarul: csak oda lehessen szőlőt telepíteni, ahol a föld - összetétele alapján - garantáltan a minőségi borok fundamentuma.
Már hagyományosnak mondható, hogy a gálavacsora után az estét a Pállfy István által moderált „A bor beszél belőlünk” elnevezésű kötetlen beszélgetés zárja. Nem volt ez most se másképp. Remek borok kíséretében, hosszasan és gyakran igen parázs hangulatban polemizáltak egymással a borászok. A végén többen feltették a kérdést, hogy minek erről a sok problémáról ennyit beszélni, mikor az ilyen alkalmakkor úgysem oldódik meg semmi.
Nos, a válasz egyszerű. Talán azért, mert ritka, mikor ennyi érintett szakember együtt lehet egy tető alatt, s mert az optimizmushoz továbbra is mindenkinek elidegeníthetetlen joga van.
Winelovers borok az olvasás mellé