Ám róluk majd kicsit később - és ígérem csak röviden fogok morogni.

A résztvevők névsora mellett a vendéglátás is kiváló volt. Mindig volt minden asztalon tiszta víz, rendszeresen jött a friss bagettkarikás kosár. Persze volt sonkás, sajtos és csokoládés kiállító is. A pálinka ízlelését a borok mellett, személy szerint feleslegesnek tartom, de a "keményebb" fickók ebben is kipróbálhatták magukat. Sajnos voltak próbálkozók, akik meg is buktak a machóteszten.

Ilyen körítés mellett a boroknak is magasan kellett teljesíteni - és ez majdnem sikerült is. Mivel mindig azt tanultam, és most már magam is vallom, hogy mindenekelőtt a pozitívumot keressük a borokban, ezért csak ilyenekről fogok írni.

Az első perctől nagy várakozással figyelem a mátrai Tőkéstársak tevékenységét. Karner Gábor, Losonci Bálint és Szecskő Tamás összefogása példaértékű lehet mindenki számára.

Szerintem mindenki örülhetett, hogy megkóstolhatta Szecskő Tamás négy borát.
A 2007-es Királyleányka elsőre füstös, húsos, minerális illatjegyeket mutatott, meg-meg villanó palackbukéval. Kb. 5-6 perc múlva kibontakoznak a diszkrét szőlős, virágos szagok is. A szájban szép egyensúlyt kapunk sav-test-alkohol viszonylatban. Az ízérzet hosszan tart, elsősorban szőlő és ásványok. A bor már a vége felé jár, most igya, akinek még van! Ám a későbbi évjáratokból érdemes  többet is venni!
A 2008-as egy igazi klasszikus szürkebarát: gyógynövényes, virágos, kicsi méz, érett gyümölcsös. Tanítani való szürkebarát illat és íz, kicsi ásványossággal. Ebben a borban is szép egyensúlyt találunk, és mindezt elvárható hosszúsággal.
A Kecskekő 2006. évi házasításába Chardonnay és Zöldveltelini került. Mivel nem nagyon kedvelem a Chardonnay-t (ilyet nem lenne szabad leírnom...), ezt sem nagyon szerettem. Ám aki rajongója a fajtának, ne habozzon megkóstolni, mert egy szépen érlelt, meleg, déligyümölcsös bort kap, amihez a Zöldveltelini egy kis fineszt is ad.
Utolsó volt a sorban a Rubintos 2008-ból. Talán ez volt a sorban egy picikét gyengébb. A bor leginkább egy jól fogyasztható, könnyedebb kékfrankosra emlékeztetett.

 

 

A folytatás a Rókusfalvy Pincészet sora volt, mely két Sauvignon Blanc-ból, Pinot Blanc-ból és egy félédes Zöldvelteliniből állt. Sajnos felejthető élményekkel. Szépen, becsülettel elkészített borok ezek, de sajnos nélkülözték az izgalmat, nem kívántam volna belőlük még egy pohárral. A hordóban érlelt tételeknél én egyértelműen hordókezelési problémát éreztem.

Nagyon-nagy formában volt ezen az estén Vida Péter Kadarkája (2007).
Szépen letisztult, minden sallangtól, túlzástól mentes, érett, fűszeres kadarka illat robban az orrba. A szájban is ugyanígy meleg, bársonyos élmény dübörög. Tömény csokoládé, málna, szeder, édes fűszerek. Szép egyensúlyban lévő bor, amely a csúcsán van - és még sokáig is ott lesz.

Az este fekete lova volt számomra a Somlói Apátsági Pince volt. Sajnos az előbb emlegetett emberek miatt csak egy furmintot sikerült kiverekednem magamnak, pedig a hírek szerint legalább 15 különböző tételt hoztak magukkal. A furmint egy igazi férfias, érett szőlőből készült, savgazdag, nagytestű somlói furmint. Szerettem volna többet is kóstolni tőlük, de fizikailag nem volt rá lehetőség. Aki akar találkozni a boraikkal annak meg kell látogatnia a pincét, mert információim szerint csak náluk lehet a borokat kapni - olyan kis palackszámmal dolgoznak, ami helyben el is fogy. Emiatt - gondolom - csak az általuk képviselt minőség okán voltak jelen.