Milyenek az egri dűlős borok?


2011. március 18., 12:13


Kilenc egri borász részvételével megalakult az Egri Dűlős Borok Egyesülete. Bemutatkozásuknak a Borkollégium adott otthont decemberben. A résztvevők nevei jól ismertek a borszerető közönség számára, hiszen Lőrincz György, Gál Tibor, Pók Tamás, Gál Lajos, Bolyki János, Csutorás Ferenc, Kovács Nimród, Demeter Csaba, az Orsolya Pince jól ismert és jól cseng a boros szakmában és a fogyasztók körében egyaránt.
Milyenek az egri dűlős borok?
 
Mindannyian bizonyítottak már szebbnél-szebb borokkal, és mindannyian azon munkálkodnak, hogy Eger ismét a régi fényében tündököljön, és az egri név a magas minőségű borokkal legyen asszociálható. Most viszont boraikkal azt szeretnék megmutatni, hogy Eger nem homogén borvidék, hanem sok-sok eltérő adottságú dűlő összessége, amelyek képesek nagyon eltérő karakterű borokat adni. Ha ehhez még hozzávesszük a fajták, az évjáratok, és a borászok különbözőségét, akkor szinte végtelen kombinációban kapjuk az egyedi egri borokat. Tény az, hogy ha egy borász ma szeretne egyedit alkotni, megkülönböztetni magát és borait a többi borásztól és boraiktól, akkor egyértelműen a dűlőszelektált irányba kell elmozdulni. Erre más borvidékünkön is rájött némely borászunk, és a piac fogadtatása őket igazolta. Ez az egri szerveződés is ezt hivatott elősegíteni, kicsit szervezettebb keretek közt, főleg az erősebb marketing érték előnyeinek kihasználásával. Egernek van egy szuperklasszis dűlője, a Nagy-Eged, egy igazi grand cru. Emellett sokasodik a számtalan kiemelkedő terület, melyek bizonyos szőlőfajtáknak nagyon fekszenek. Nem kevesek számára cseng ismerősen a Paptag, Tóbérc, Nyilasmár, Pajdos, Hangács, Kerekszilvás, Síkegy, Nagy-Galagonyás név is. Eger szerencséje, hogy ezek a területek, mind a fehér, mind a vörös szőlőfajtáknak kedveznek, mind a világfajták, mind a hungarikum fajták nagyon jól érzik magukat itt, és gondos munkával, megfelelő időjárású évjáratokban kiemelkedő, nemzetközi szinten is klasszis borokat adnak. Ezt bizonyítják az egri borászok által az utóbbi években elért egyre sokasodó hazai és nemzetközi eredmények is.
 
Az est háziasszonyának, Mészáros Gabriellának megnyitója után minden borász szólt néhány szót a dűlőkről, a boraikról, a borkészítési filozófiájukról, életérzéseiről, benyomásaikról, eredményeikről, az összefogás szükségességéről. Egybehangzó volt az a vélemény, hogy Eger jellegzetességeit a dűlőiken keresztül lehet a legjobban megragadni, az egyes borász a borkészítési filozófiáját, a boraival elérni szándékozott hatást ezek segítségével tudja leginkább közvetíteni.
Mindegyik borász két-két borát hozta magával, számtalan kóstolási variációt kínálva a résztvevők számára. Lehetett évjáratonként, fajtánként, borászonként, dűlőnként haladni a kóstolással. Maradtam a jól bevált fehér sor után vörös sor kombinációnál, így az Orsolya pince 2009-es Síkhegy leánykájával kezdtem. A Síkhegy a Nagy–Eged szomszédságában található, így a riolit mellett meszes jegyek is fellelhetők a talajban. A szőlő 1963-as telepítésű, nagy sortávval, 1 kg/tőke alatti terheléssel. A borban a fajta és a terroir jegyek együtt vannak jelen, nem egy könnyű, illatos leánykáról van szó, ezért nem is annyira behízelgő, viszont komplex, érdekes bor. Gyorsan néztem is mellé egy másik 2009-es Síkhegy leánykát, mégpedig Pók Tamásét. Ez egy kicsit frissebbnek, gyümölcsösebbnek, üdébbnek tűnt elődjénél, ízben kicsit ásványos, almás, jót tett neki a 13 hónapos finom seprőn történt érlelés, valamint jól áll neki a 2g/l körüli maradékcukor.
Demeter Csaba 2006-os Öreghegy Chardonnay-ja már egy másik világot képvisel. A borász szerint a burgundi chardonnay-ék irányát szeretné követni ezzel a borral. 5 hl-es francia hordóban érett 2 évig, illatában kezdetben ezek a fás jegyek dominálnak, mogyoró, vanília, kukorica, majd szellőzéssel enyhülnek, ízben krémes, vaníliás, vastag, kicsit rövid utóízzel. Csaba szerint van még benne potenciál bőven, szerintem viszont most érdemes fogyasztani. Gál Lajos erőssége a fehér fajták közül kétségkívül az olaszrizling, a Szó-lá-ti olasz sokak nagy kedvence. A borász fia, Péter most a Kántor Tag 2008-as egerszóláti olaszrizlinget hozta el. Üde, gyümölcsös, friss illat, intenzív citrusokkal, őszibarackkal, ízben is gyümölcsös, kiváló savakkal, jó inni, az est egyik meglepetése a fehérek közül.
Kovács Nimród 2009-es Nagy-Eged furmintja egy igazi kuriózum. Maga a fajta jól közvetíti a talaj adottságait, nagy terroir és nagy fajta találkozásának lehettünk tanúi. 4-5 hónapos újhordós érlelést kapott battonage technológiával, még közel a palackozás, így a palackos érlelésre még szüksége van. Közepesen intenzív illatok gyönyörű körtés jegyekkel, fűszerekkel, ásványossággal. Markáns savak tartják, ízében is a körtés jegyek dominálnak, majd megjelenik az ásványosság kicsit meszes-krétás jegyekkel, a 14% feletti alkohol sem zavaró, nem lóg ki belőle.
A fehér sor végére hagytam Bolyki János Metatéma nevű 2007-es száraz hárslevelűjét a Középbérc dűlőből. Ez a dűlő a verpeléti tó felett terül el, nagyon jó adottságokat teremt a kései szüretelésű hárslevelűnek. A Metatéma hárs ugyanakkor csak a legjobb évjáratokban készül, egyébként a többi hárssal kerül házasításra. Aranyszínű bor, a pohárból szinte árad intenzív mézes, hársas, aszalt gyümölcsös illata, belekóstolva vastag, testes, olajos, intenzíven gyümölcsös, mézes ízvilágú, mindene nagy ennek a bornak, de a 14,5%-os alkohol sem kandikál ki belőle, egyensúlyban van, harmonikus. Az este legjobb fehérbora címet adományoztam neki, a csúcson van, kár, hogy már alig pár üveg van belőle a borász pincéjében.
A vörös kört Gál Lajos Pajados 2008-as kadarkájával kezdtem. 2004-es telepítésű ültetvény, második szüret, riolittufás talaj. A pohárba szagolva kicsit dohosnak tűnt, meg is ijedtem, de aztán kiderült, hogy dugós volt, így a másik palack bontása után felvidultam, illatban közepes intenzitású gyümölcsök, fűszeresség, csipkebogyó. Ízben meggy, nagyon határozott savak, jó formában van, de még kicsit savhangsúlyos bor. A kadarka kellemes nyitás volt, majd áttértem a Csutorás Kerekszilvás 2008-as kékfrankos 68-ra. A 68 az 1968-as telepítésre utal. A bort még a savak uralják, a tanninok sem integrálódtak, kicsit szanaszét van az egész, ugyanakkor nagyon szép alapanyag, de kicsit mintha korán került volna palackba, nagyon fiatal még, idő kell neki.
Gál Tibor két Pinot Noir-jával folytattam a sort. Egy 2007-es majd egy 2006-os került a pohárba, mindkettő a Síkhegyről származik. Érdekes módon előbb a 2007-es került forgalomba, a 2006-os majd 2011 tavaszán lesz széles körben elérhető. A szőlő a Síkhegy keleti oldalán található, itt kissé hűvösebb a klíma, mely jól fekszik a pinot noir-nak. A 2007-es nagyon behízelgő bor, klasszikus pinot szín és illatvilág jellemzi, barátságos, megnyerő, elegáns, ízben cseresznyés, szép savakkal, egyensúllyal, finom, jó inni, kissé. A 2006-os 1,5 évet töltött 220 literes hordóban, komolyabb, intenzívebb illatvilágú, nagyon szép gyümölcsös, cseresznyés, meggyes jegyekkel, ízben intenzívebb, mint egy évvel fiatalabb társa, vibrálóbb, izgalmasabb is, nagyon szép egyensúly, harmónia jellemzi. Nekem ez tetszett jobban a kettő közül, Tibor is inkább ezt dicsérte, de akadtak kóstolók, akiknek a 2007-es jött be jobban. A következő Pinot Noir Lőrincz György 2007-es Paptag dűlős pinot noir-ja volt. Gyurinak egyik kedvence ez a fajta, 2007-ben a nagyon jól sikerült birtok pinot noir mellett készített 3 dűlő szelektált pinot noirt is, melynek egyik tétele volt ez a Paptag dűlős, a Ferenchegy és a Hangács mellett. Azonos technológiát alkalmazott, hogy érezhetővé váljon a 3 dűlő különbsége, az hogy az egyes termőhelyek mit adnak hozzá a borokhoz, így más-más stílusú pinot-k születtek. 16 hónapot töltött hordóban, és a borász szerint legalább 5 év potenciál van mindegyikben. Intenzív, szinte áradó illatvilág jellemzi, főleg gyümölcsökkel, de fűszeres jegyek is megjelennek benne, és egy kis likőrösség is érezhető. Ízben bársonyos, jó savakkal, egyensúllyal, vibráló, élénk, férfias karakterű bor, hosszú utóízzel.
A pinot-k után az Orsolya pince 2007-es Nagy-Galagonyás dűlőből származó kékfrankosa következett. Erőteljes hozamkorlátozás, 1 kg alatti, 80 dkg/tőke terhelésű, nagyon szép, nagyon koncentrált alapanyagból készült bor. Közepesen intenzív, klasszikus kékfrankos illat és színvilág jellemzi, szép gyümölcsökkel. Érdekessége, hogy a hordós érlelés során a kezdeti 14,5%-os alkohol 12,5%-ra szelídült, ami valószínűleg szerencsés változás, hisz kóstolva ez az alkohol éppen elég neki. Kóstolva kicsit savhangsúlyos, szerintem legszebb formáját étel mellett tudja megmutatni.
Az est egyik legmeglepőbb és egyben legmegosztóbb borára ugrottam, Demeter Csaba 2006-os Cserge dűlőből származó Turánja teljesen egyedi bor. Vastag, sűrű, sötét, átláthatatlan; intenzív, főleg virágos illattal, elsősorban virágos és gyümölcsös ízekkel, 5,5 g/l körüli savakkal, lágy tanninnal, bársonyos, krémes ízvilággal. Nagyon érdekes, nagyon egyedi bor, a vörösborok közt biztos, hogy unikum számba megy. Volt, akinek nagyon tetszett, és volt, akinek nem.
Pók Tamás 2008-as Pajdos cuvée-je 70%-ban a kékfrankosra és a két cabernet-re épül, 15%-15% merlot-val és pinot noir-ral. Nagyon erőteljes, vastag, testes bor, sötét színnel, sok gyümölccsel. Fiatal még, olyan, mint egy zabolátlan csikó, duzzad az erőtől, de még nem kiforrt, markáns savak, erőteljes tanninok, még kell neki minimum 1-2 év palackos érlelés, hogy kiteljesedjen. A St. Andrea Hangács dűlőből származó 2008-as bikavére kékfrankos alapú, merlot-val, cabernet franc-nal, pinot noir-ral és egy kis menoir-ral. A Hangács dűlő Demjén község felett fekszik, kiváló adottságokkal, nagyon alkalmas arra, hogy az egri bikavér - az egri házasított bor - és a dűlő sajátossága egyaránt érvényesüljön. Közepesen intenzív gyümölcsös illatok, ízben sokrétűség, nagy test, szép tanninok, koncentráció, izgalom, lendület jellemzik, kicsit még a savak uralják. Klasszikus egri bikavér, még nem ért össze teljesen, a palackos érlelés még szebbé teszi, és igényli is azt.
A végére maradt az este számomra két legszebb, legmeggyőzőbb vörösbora. Bolyki János 2007-es merlot-ja a verpeléti tó feletti Középbérc dűlőből származik. Illatban már robban, olyan intenzív gyümölcsös jegyek uralják, hogy majd kiugrik a pohárból, forgatva ez még ha lehet, csak fokozódik, áradó szeder, feketeribizli, bódító aromák. Kóstolva nagyon szép egyensúlyt mutat, még a 15%-os alkohol sem lóg ki belőle, 5,2 g/l-es savai nagyon szépek, harmonikusak. Nagyon finom bor, itatja magát, ízben is a nagyon szép gyümölcsösség jellemzi, a cizellált hordóhasználatra utaló, nem tolakodó vaníliás, csokis jegyekkel. Olyan, mint egy szép Saint-Emilioni bor, talán lehetne egy kicsit hosszabb utóízben, de ne legyünk telhetetlenek. Kovács Nimród a 2009-es syrah-ból hordómintát hozott, amely a Nyilasmár dűlőből származik. Még 225 literes barrik hordóban érik, és marad is benne kb. 1 évig. Nagyon komoly, nagyon érett, erős alapanyag, vastag, sűrű sötét, mély elképesztően koncentrált bor. Csokis, fűszeres, gyümölcsös illatok áradnak belőle. Ízben is erőteljesen koncentrált, testes, kis karamelles dominanciával. Már hordóminta korában is megmutatja tehetségét, palackos érlelés után pedig óriási potenciál rejlik benne, érdemes lesz többször újrakóstolni majd, hogy a jelenlegi szép reményeket mennyire váltja be az évek előrehaladtával.
Összefoglalva elmondható, hogy Eger rendkívüli adottságokkal rendelkezik, sok egyedi dűlő, melyek alkalmasak mind a fehér, mind a vörösborok esetén arra, hogy megmutassák az egyes dűlők sajátosságait, egyediségét, akár fajborokban, akár bikavérben, akár más házasításokban. A borászok felismerték ezt, egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyedi, különböző területekről származó borok kiemelésére, a terroir hangsúlyozására. Ennek eredménye ez a borászok közti összefogás, kezdeményezés, az Egri Dűlős Borok Egyesülete. Annak ellenére, hogy egyelőre még néhány nagynevű egri borász nem csatlakozott ehhez az összefogáshoz, a kezdeményezés előre mutató és követendő, és a többiek dűlőszelektált borok iránti elkötelezettsége is egyre inkább vitathatatlan.
Winelovers borok az olvasás mellé