Mindannyian bizonyítottak már szebbnél-szebb borokkal, és mindannyian azon munkálkodnak, hogy Eger ismét a régi fényében tündököljön, és az egri név a magas minőségű borokkal legyen asszociálható. Most viszont boraikkal azt szeretnék megmutatni, hogy Eger nem homogén borvidék, hanem sok-sok eltérő adottságú dűlő összessége, amelyek képesek nagyon eltérő karakterű borokat adni. Ha ehhez még hozzávesszük a fajták, az évjáratok, és a borászok különbözőségét, akkor szinte végtelen kombinációban kapjuk az egyedi egri borokat. Tény az, hogy ha egy borász ma szeretne egyedit alkotni, megkülönböztetni magát és borait a többi borásztól és boraiktól, akkor egyértelműen a dűlőszelektált irányba kell elmozdulni. Erre más borvidékünkön is rájött némely borászunk, és a piac fogadtatása őket igazolta. Ez az egri szerveződés is ezt hivatott elősegíteni, kicsit szervezettebb keretek közt, főleg az erősebb marketing érték előnyeinek kihasználásával. Egernek van egy szuperklasszis dűlője, a Nagy-Eged, egy igazi grand cru. Emellett sokasodik a számtalan kiemelkedő terület, melyek bizonyos szőlőfajtáknak nagyon fekszenek. Nem kevesek számára cseng ismerősen a Paptag, Tóbérc, Nyilasmár, Pajdos, Hangács, Kerekszilvás, Síkegy, Nagy-Galagonyás név is. Eger szerencséje, hogy ezek a területek, mind a fehér, mind a vörös szőlőfajtáknak kedveznek, mind a világfajták, mind a hungarikum fajták nagyon jól érzik magukat itt, és gondos munkával, megfelelő időjárású évjáratokban kiemelkedő, nemzetközi szinten is klasszis borokat adnak. Ezt bizonyítják az egri borászok által az utóbbi években elért egyre sokasodó hazai és nemzetközi eredmények is. Az est háziasszonyának, Mészáros Gabriellának megnyitója után minden borász szólt néhány szót a dűlőkről, a boraikról, a borkészítési filozófiájukról, életérzéseiről, benyomásaikról, eredményeikről, az összefogás szükségességéről. Egybehangzó volt az a vélemény, hogy Eger jellegzetességeit a dűlőiken keresztül lehet a legjobban megragadni, az egyes borász a borkészítési filozófiáját, a boraival elérni szándékozott hatást ezek segítségével tudja leginkább közvetíteni. A fehér sor végére hagytam Bolyki János Metatéma nevű 2007-es száraz hárslevelűjét a Középbérc dűlőből. Ez a dűlő a verpeléti tó felett terül el, nagyon jó adottságokat teremt a kései szüretelésű hárslevelűnek. A Metatéma hárs ugyanakkor csak a legjobb évjáratokban készül, egyébként a többi hárssal kerül házasításra. Aranyszínű bor, a pohárból szinte árad intenzív mézes, hársas, aszalt gyümölcsös illata, belekóstolva vastag, testes, olajos, intenzíven gyümölcsös, mézes ízvilágú, mindene nagy ennek a bornak, de a 14,5%-os alkohol sem kandikál ki belőle, egyensúlyban van, harmonikus. Az este legjobb fehérbora címet adományoztam neki, a csúcson van, kár, hogy már alig pár üveg van belőle a borász pincéjében. A pinot-k után az Orsolya pince 2007-es Nagy-Galagonyás dűlőből származó kékfrankosa következett. Erőteljes hozamkorlátozás, 1 kg alatti, 80 dkg/tőke terhelésű, nagyon szép, nagyon koncentrált alapanyagból készült bor. Közepesen intenzív, klasszikus kékfrankos illat és színvilág jellemzi, szép gyümölcsökkel. Érdekessége, hogy a hordós érlelés során a kezdeti 14,5%-os alkohol 12,5%-ra szelídült, ami valószínűleg szerencsés változás, hisz kóstolva ez az alkohol éppen elég neki. Kóstolva kicsit savhangsúlyos, szerintem legszebb formáját étel mellett tudja megmutatni. A végére maradt az este számomra két legszebb, legmeggyőzőbb vörösbora. Bolyki János 2007-es merlot-ja a verpeléti tó feletti Középbérc dűlőből származik. Illatban már robban, olyan intenzív gyümölcsös jegyek uralják, hogy majd kiugrik a pohárból, forgatva ez még ha lehet, csak fokozódik, áradó szeder, feketeribizli, bódító aromák. Kóstolva nagyon szép egyensúlyt mutat, még a 15%-os alkohol sem lóg ki belőle, 5,2 g/l-es savai nagyon szépek, harmonikusak. Nagyon finom bor, itatja magát, ízben is a nagyon szép gyümölcsösség jellemzi, a cizellált hordóhasználatra utaló, nem tolakodó vaníliás, csokis jegyekkel. Olyan, mint egy szép Saint-Emilioni bor, talán lehetne egy kicsit hosszabb utóízben, de ne legyünk telhetetlenek. Kovács Nimród a 2009-es syrah-ból hordómintát hozott, amely a Nyilasmár dűlőből származik. Még 225 literes barrik hordóban érik, és marad is benne kb. 1 évig. Nagyon komoly, nagyon érett, erős alapanyag, vastag, sűrű sötét, mély elképesztően koncentrált bor. Csokis, fűszeres, gyümölcsös illatok áradnak belőle. Ízben is erőteljesen koncentrált, testes, kis karamelles dominanciával. Már hordóminta korában is megmutatja tehetségét, palackos érlelés után pedig óriási potenciál rejlik benne, érdemes lesz többször újrakóstolni majd, hogy a jelenlegi szép reményeket mennyire váltja be az évek előrehaladtával.