A borvidék talaja nagyon változatos: mészkő, dolomit, vulkáni eredetű talaj. Éghajlat hűvös, rövid tenyészidővel, kevés csapadékkal, amely főleg a nyárelőn hullik. Eger nagy ereje, hogy alkalmas csúcsminőségű fehér- és vörösborok készítésre is. Természetesen ne feledkezzünk a borvidék szépségéről, és a borkészítés történelmi hagyományairól sem.

Elsőnek kaptunk két Orsolya bort. Véleményem szerint Magyarország egyik legtrendibb pincészete. A fiatalok imádják Őket, imádják a borok őrült neveit, a még őrültebb címkéket és a fineszes borokat. A névadó Turcsek Orsolya és férje Tarnóczi Zoltán 10 hektáron gazdálkodik Ostoroson és környékén. Az első a Hermány Leányka 2008 volt. Lassan nyíló citrusos, virágos, csonthéjas illat, amely később érett már-már mézes gyümölcsbe vált át. A fajtából fakadóan nem sok savat kapunk, a közepes testhez és alkoholhoz. Viszont az illatban kapott aromák mellé, rengeteg ásvány van az ízében, hosszú érzettel. (4 csillag). A másik Síkhegyi Olaszrizling 2008 sajnos nem volt nagy élmény, mert a 16,5% alkohol mindent felülírt.

 

Kóstolásra került a Kovács Nimród egyik klasszikusa a Chardonnay Battonage 2007. Illatában füstős, élesztős, füstölt halas volt, nyomokban gyümölcsökkel. A primer aromák már régen eltüntetek. Voltak akik több savat kívántak a borba, amelyet tény, hogy lecsökkentett az almasavbontás és a battonage technika, de nekem nem hiányzott. Igazi vajas, krémes, élesztős, meleg chardonnay ízvilága van ennek a bornak, sok déli gyümölccsel, és a kelleténél egy picikét több alkohollal. (4 csillag közepe).

A vörösborokat három Pinot Noir indította. Név szerint: St. Andrea Paptag 2007, Gróf Buttler Nagy Eged 400-500 2007, és Gál Lajos 2002. Nehéz dolog összehasonlítani ezeket, itt tényleg az ízlés dönt. A Paptag egy kicsit direktebb, az érzékeket megtámadó bor. Nagyon animális, istálló szagú volt, egy kis málnás háttérrel. A tanninból jólesett volna egy kicsit több. A bort elsősorban a savak határozták meg, mellé közepes test és alkohol. Ízben meggy, kis csoki és sok animalitás, az ízérzet lehetne hosszabb. Összességében egy összetett, jósívású bor, ami nagyon szerethető (4 csillag). Bukolyi László (Gróf Buttler) borai külön történet Magyarországon, ahogy Nagy-Eged is Egerben. A megalkuvás nélküli tökéletességre való törekvés, amelyet a többek között úgy kívánják elérni, hogy a legjobb területekről dolgoznak, csak színlével és a boraik akkor kerülnek piacra, amikor az már fogyasztható. Sajnos ez ma Magyarországon tökéletes út a csődhöz, ezért a pince tulajdonosai között már pénzügyi befektetőt is találunk. A borban lévő szőlő a Nagy-Egeden termett 400-500 méter magasságban. Nagyon elegáns illat, amit a legtöbben egy Pinot Noir-tól várunk: fanyar, kicsit lekváros, csipkebogyó, málna és egy kicsi füst. Minden alkotóeleme egyensúlyban van. Ízben is nagyon összetett: rengeteg piros bogyós gyümölcs, nem igazán lehet szétválasztani, egy hintésnyi istállóval.(4 csillag teteje). Gál Lajos bora persze kilógott a sorból, hiszen nyolc év már kor. A bornak még mindig csillogó rubin színe volt, a szélén komoly barna elszíneződéssel. Illatában csak a harmadlagos illatok: gomba, föld, istálló, kapor, ánizs, sok rétegben. Természetesen a bor száraz, érett, nagy tanninnal, közepes testtel és talán enyhe alkohol többlettel. Ízben meggylekvár, föld, füst és gomba, hosszú ízérzettel.(4 csillag teteje). Gál Lajos és fia Péter irányította pincétől volt a sorban egy 2007-es Bikavér is. A fajtaösszetételt sajnos nem tudom, de ebben a borban nem is ez volt az érdekes. Határozott fekete ribizlis, gombás, földes, mentás csalogató illat. Ehhez egy közepes, fiatalos, de puhulásra alkalmas tannin, szükséges méretű test és alkohol párosult. Ízében fekete bogyós gyümölcsök és sok csoki. Jó volt inni. Semmi gigantikus dolgot nem kaptunk csak azt, ami rá volt írva a palackra. Miért érdekes ez a bor mégis? Csak azért, mert egy kedves, jól iható bort kaptunk 1700 Ft-ért, amivel el lehet kezdeni a Bikavér jó hírnevét megalapozni. Az este két csúcsa a Gróf Buttler Kékfrankos 2007 Szarkás tető és Vincze Béla Cabernet Sauvignon 2002 volt. Kezdjük Vincze Béla borával. Sötét, mély színű bor, hatalmas depóval. Illatában Vincze Bélára jellemző animalitás, fekete bogyós gyümölcsökből készült lekvár, ánizs, mentás hűvösség. Összetett, elegáns Cabernet illat, amely még magában hordoz potenciát, mert a gyümölcsösség még nem tűnt el belőle. Ízben csontszáraz, közepes savval, nagy tannin, nagy testtel rendelkező bor. Kemény férfias bor, amitől egy picikét több izgalmat vártam volna az ízében: sok szeder, sok zöld fűszer, sok csokoládé, de valahogy nem állt össze teljesen. Potenciál persze még van benne, de mennyivel lesz szebb a bor, az kérdéses (4 csillag teteje). A Buttler Kékfrankosban találtam meg a számomra (mások által megkérdőjelezett) fontos egyensúlyt. Átlátszó, rubin színű, intenzív illatú: málna, fanyarság, kávés, hűvösség, rengeteg szinten. Az alkotóelemek (test, tannin, alkohol, savak) nagyon szép egyensúlyban. Sikerült ebből fajtából a legtöbbet kihozni. Ízében meggy, málna, kökény. (5 csillag)

Sajnos volt több nem értékelhető tétel:

St. Andrea Egerszalóki Ferenchegy Chardonnay 2006: mindkét palack szét volt esve.

Thummerer Vilmos Vili Papa Cuvée 1995: sajnos dugós volt.

Simon Pincészet Aba-Novák Barbár zseni 2006: a borban alapvetően benne maradt cukor újraindult mindkét palackban. Cukor már nem volt benne, pezsgés viszont igen.

Ezek volt a borhibás tételek. Volt egy Demeter Csaba Cserje Turán 2006 is a sorban. Nem szívesen mondok ilyet, de a Turán fajtaborként palackozásának nem látom sok értelmét. Illata még csak-csak elviselhető, ahogy egy asztaltársam megfogalmazta: virágbolttal házasított parfüméria. Ízvilágra is ugyanez volt a jellemző, amely sajnos elvett a borból minden más felfedezhető értéket.

A 13 tételes kóstolósor olyan volt, mint az egész borvidék, hullámzó. Amikor már kezdetem volna élvezni az estét akkor mindig jött egy értelmetlenül hibás bor, vagy egy technológiailag problematikus bor. Olyan volt a sor, mint az egész magyar borkínálat nagy csúcsok, nagy mélypontok, de összességében nagyon izgalmas.