Nem akarok nagy eszméket a futtatni a rozékészítésről, történelméről, eredetéről, mert amit lehet és kell, azt úgyis elmondta Bálint a múltkor. Egyébként is, megírom ezt a cikket, aztán leszúrom magam tökig a Balatonba, kezemben egy nagy műanyagpohárnyi rozéfröccsel, és rákvörösre pirítom a mellkasomat.

Szóval. Engem az érdekelt, hogy egy olyan nagy bortermelő országban, mint a franciáké, mennyire veszik komolyan ezt a műfajt. Hiszen mégiscsak egy könnyű borról beszélünk, ami ugyan jól csúszik a nagy melegben – akár jéggel, akár szódával – de, ha azt mondom, hogy a meghatározó borélményeket senki sem rozék által szerezte, akkor nem árultam el nagy titkot. A félreértések elkerülése végett, itt szeretném leszögezni, hogy tényleg szeretem a rozét. Egyszersmind én sem nyáron – 74 fokban  –  akarom meginni életem bordeaux-i vörösborát. (A cikk a hirdetés után folytatódik!)

 

Az, hogy egy-egy rozét hova pozícionál a francia, már csak abból a szempontból is érdekes, hogy van olyan tétel, amit nyolcezer magyar forint fölött vesztegetnek nálunk. Önöknek mennyi a lélektani határ rozé esetében? Ezernyolc? Ezeröt? Na, akkor majd tessék figyelni.

Az egész világban egyre felfelé ívelő görbéje van a rozéfogyasztásnak – és a franciák itt is az élen járnak; fogyasztásban is, termelésben is.  Csak Provence-ban 140 millió palackot állítanak elő egy évben, amely 40%-át teszi ki a francia rozé-összállománynak (Burgundia a másik nagy rozétermelő, de csak „szerény” 3 millió palackot tud felmutatni).  És ezt majdnem mind meg is isszák. Készletük 90%-át belföldön értékesítik, a maradékot meg jobbára felszippantja a belga, a holland, meg az angol piac – noha a szigetországiak mostanában egyre jobban preferálják a kifejezetten édes kaliforniai rozékat. Maradva még egy kicsit a számoknál, azért az is egy érdekes adat, hogy a világtermés 30%-a nekik – mármint a franciáknak – köszönhető.

Franciaországot a ranglistán Olaszország (4,5 millió hektoliter), Spanyolország és az Egyesült Államok (3,8-3,8 millió hektoliter) követi.

Először azt gondoltam, hogy majd írok mind a 15 rozéról, amin komótosan, 2 óra alatt végigszaladtam. De rá kellett jönnöm, hogy 5-6 tétel után már csak saját magamat kopiznám: „málnás-epres”, „málnás-epres”, „málnás-epres”…  A rozé ugyanis tényleg nem egy bonyolult ital. Könnyen megfejthető, éppen ezért könnyű róla unalmas sorokat gyártani. Én nem tenném. Lássuk a legizgalmasabb tételeket.

Sötét pink, sárgás-vizes elszíneződéssel. Nekem illatban először decensnek és vegetálisnak tűnik. Zeller, majoranna, ami eperrel egészül ki. Kellemesen fanyar, ízében sokkal jobban dominál már a gyümölcs. Az alkohol magas, de jó sav, jó test van mögötte. Ízletes bor. 86 pont. (3250 Ft)

 

Közepesen rózsaszín, rezes reflexekkel. Picit oxidált. Tipikus eper-málna aromák szállnak fel a borból, de van mellette némi fehérbors is. Ízben ugyanezt produkálja, kiegészülve egy halvány mineralitással. Ezt kell inni lazac és gyöngyhagyma mellé. 85 pont. (1590 Ft)

Halvány vérnarancs szín. Komplex illatok: oxidált, görögdinnyés, málnás, áfonyás, szegfűborsos jegyek. Ízben málnával és áfonyával kezd, az átmenet grapefruit, a befejezés sárgadinnye. Az egész mögött van egy kiegyensúlyozott ásványosság is. Kicsit húz az alkohol (14,5%), de én szeretem. 85 pont. (5200 Ft)

Közepesen erős lazac szín, narancsos árnyalattal. Borszerű illatok. Végre. Úgy értem nemcsak a fajélesztőnek köszönhető málnás-epres jellegzetesség dől belőle. A szájban élénk és gyümölcsös, valószínű kapott egy kis hordót is. Közepes alkohol. Nem hagy bennem semmilyen különleges benyomást, de kétségtelenül frissít. 84 pont. (2450 Ft)

Halvány hagymahéj szín, arany csillogással. Vegetális, mondhatni olaszrizlinges illatokat érezni; zeller, fehér húsú paprika. Tetten érhető némi kén, de gyorsan kipörög belőle. Gyönyörű savai, közepes teste, közepesnél erősebb alkoholfoka van. Tetszik, hogy ilyen „zöld” ízben is. 85 pont. (8450 Ft)

Konklúzió? Nos, ha a premisszáim helyesek, akkor azt mondanám, megfigyelhető némi trendszerű eltolódás a vegetális ízvilág felé a francia rozéborok tekintetében. Persze 15 tétel még önmagában nem elég reprezentatív ahhoz, hogy ilyen fajsúlyos megállapításokat tehessek, mindenesetre emiatt egy cseppet sem neheztelek magamra.