A Magyar Borok Háza adott otthont a kóstolónak, ahol először világosban néztünk meg egy olaszrizlinget, majd miután megbeszéltük, mit is gondolunk róla, elindultunk a pince irányába. Utóbbinak már ez előterét lesötétítették, és nagyon komolyan gondolták ám a dolgot, mert kikapcsoltatták a telefonokat, nehogy valaki azzal világítson, sőt, a foszforeszkáló órákat is levetették a tulajdonosaikkal. Egyébként ez valóban indokolt volt, épp a mellettem ülő kolléga zsebéből lógott ki egy karóra, pontosabban annak a „derengése”, és korom sötétben valóban zavaró volt.

Mert a sötétség teljes volt, már a pincébe egy vak srác vezetett le minket, hihetetlen élmény volt, ahogy ő magabiztosan tájékozódik, mi pedig bénultan totyogunk utána, egy pillanatra sem elengedve a vállát, nehogy lemaradjunk a tök sötétben.

 

Aztán valahogy leültünk az asztalokhoz, meglettek a poharak, és kezdődött a kóstoló. Egy fehérbort néztünk meg az előbb, pohárkoccintással jelezve a segítőnknek, hogy hová töltsön. Nos, a borkedvelők mindegyikének meg kellene ezt tapasztalnia. Elveszik ugyan a látás, azonban a többi érzék valahogy felerősödik. Nem titok, ugyanazt az olaszrizlinget kóstoltuk a sötétben, mint odafent, a vendégek többsége mégis kritikusabb lett az illattal, ízzel kapcsolatban.

Később egy vörösbor (szekszárdi kékfrankos) következett, ami azért is izgalmas volt, mert nagyon sötétben, hófehér ingben vörösborozni remek móka. A borokhoz meggyőződésünk, hogy nem mindenki találta meg az összes falatkát, pedig sajtokat, pirítóst, aszalt gyümölcsöket és olívabogyókat is tartalmazott az előttünk valahol az asztalon kitapogatott tál. Válogatni nem nagyon lehetett közöttük, az biztos…

A pincéből végül hunyorogva, és nem mindennapi élményekkel gazdagabban sétáltunk föl a fentiekhez, akik nap mint nap magabiztosan mozognak az olyan sötétben, amelyben mi a pincében nem voltunk túl virgoncak. A vakokból és gyengén látókból álló borkóstoló csapat szintén kellemes élményekkel gazdagodott. Beszélgetve velük kiderült, hogy volt közöttük, akinek nem ez volt az első borkóstolója, mások – csakúgy mint mi – egy teljesen új világot ismertek meg. Elmondásuk szerint számukra is teljesen befogadható téma a borok világa. Javasoljuk is, hogy próbálják ki minél többen. A „látóknak” pedig nem győzzük felhívni a figyelmét egy valódi vakkóstoló élményére.