Csütörtökön későn érkezek és hosszú sort kell kiállnom. Nem tudom, attól vagyok-e izgatott, hogy mindjárt esik, vagy attól, hogy fogom megjegyezni a sok új champagne ház nevét. A hidegzuhany előtt két pozitívum: (1) a díszvendégig csak egy rövid utat kell megtennem, és szuperkönnyű megtalálni tömegben is (2) sosem volt még neonzöld jegyzetfüzetem, márpedig itt ez jár, szuperzöld.  A Lamoureux Brut Réserve és a V. d’Astrée  Gouttes d’Or Brut viszont nem tartóztatnak sokáig. Előbbi érett barackos, élesztős-vajas illattal fogad, de kóstoláskor örülnék kevesebb savnak és teltségnek, mert a robosztusságot nem a pezsgőben keresem. A második, és szomorú, de egyben utolsó champagne a standnál már inkább megkörnyékez; 80% pinot meunier alapból szép virágos-zöldes illatok, némi csonthéjas, finom vajas keksz a végén mandulával és könnyed egyensúly.  Időt kérek (addig visszakóstolom), mert egyszerűen nem számítottam rá, hogy ilyen hamar tovább kell indulnom. Elkap a Heinemann megérzés. Ekkor még nem sejtem, hogy később minden felbukkanó ismerősnek így összegzem majd a napot széles vigyorral: „Csak annyit mondok, Roederer sor!”.

 

A fénypont előtt viszont megismerkedek az Esterházy Quinquin burgenlandi, palackos erjesztésű habzóborral, ami kedves, mint a neve. Lendületesen pezsgő, zamatos, érett, de nem egy brut nature kategória fanatikusnak való. Az Esterházy Blanc de Noirs (13 % alk.) annál inkább megérte a földrajzi kitérőt, nagyon elegáns, finom aromákat találok benne, még ha hiányolok is egy picivel több savat, virgoncságot.

Itt jön a pillanat, hogy végre megcsodálom a Roederer ház aranyszínű címkéit és a díszes R betűt. Sokat jelent ez nekem.  Az 1777-ben, az 5 első pezsgő termelőtől csak néhány év lemaradással alapított házról mindig elismerő szavakat hallani, az anno II. Alexander orosz cárnak kreált Cristal nemzetközi presztízse pedig megkérdőjelezhetetlen. A Roederer Brut Premier citrusokkal, alma-körte kerek teltséggel, keksszel, könnyed eleganciával máris egy elragadtatott kijelentésre vezetnek. „Olyan érzés, mint amikor elkap, hogy itt igazán otthon vagy, hazaértél.” Erre a pult mögül csendes megjegyzés érkezik, hogy ne mondjak még semmit, majd később. Tehát fókuszálok újra az elegáns logóra, ő pedig nem árul el többet. A Brut Rosé-nál elkapnak egy pillanatra a buborékok, ahogy a visszafogott illathoz képest ízben sok-sok málna robban be. Mindez olyan savszerkezettel, hogy az összhatástól vibrálni kezdenek a város fényei, forogni kezd a discogömb.

Végül megértem, miért nem annyira nagy dolog azt mondani: „mintha hazaérnél”. Mert hazaérhetsz egy kastélyba is. Tessék: Roederer Brut Vintage 2004, 5 év palackos erjesztés, 66 % pinot noir, 34 % chardonnay. Illatban sokat sejtető barack, ásványosság, briós. Ízben gyengéd buborékok, kifinomult komplexitás, díszítettség zaftos mangóval, érlelt jegyekkel. És persze egyensúly, klasszikus balletthez illő. Jó ezzel a pezsgővel lépni ki (szó szerint is) a kastély kapuján.