Nekem pezsgő fesztivál 2. rész

Fütő Bea, WSET Intermediate
2011. szeptember 22., Csütörtök 21:36

A pezsgőben annyi mindent keresünk. Frissítő buborékokat, stílust, aperitif-et, egy könnyebb alkoholtartalmú választást az itallapon, party indítót, és emlékeket. Amikor jó társaságban ünnepeltünk. Nálam nagy kérdés, hogy az alkalom miatt bontok pezsgőt, vagy épp fordítva, mindig ünnepelek, ha champagne van a pohárban. Inkább az utóbbi. A Borfesztivál is ilyen volt. Következnek azok a tételek, amik okot adtak rá a második fent töltött napomon. (Beszámolónk első része itt olvasható.)

Egész pontosan egy átaludt nappal, egy szürettel, és egy Borfesztivál térképböngészéssel töltött, nyugodt vasárnap délelőttel később újra a várban. Most nincs tömeg, a belső nyugalom nem feszül neki a csúcsnapok őrületének. Delamotte Blanc de Blancs 1999-es pezsgőjével kezdek a DropShopnál. A szuperlatívuszokat már megkapta néhány hete, és ismét a kedvencem akar lenni. (Az a pezsgő élettani hatása, hogy gyorsabban dobog a szívem?) Még egy ismerőst visszakóstolok, ami a VinCéről ugrott be, Pearl Crémant Rosé 2005-ből. Málna, vajas kelt tészta illat, intenzív gyöngyözés, emlékezetes citrus-málna-eper gyümölcs turmix és vanília. Hosszan érzem a zamatát, a virágok is nyílni kezdenek, nagyon komplex és nagyon le tud venni a lábamról. Ki gondolná, hogy Villányban lehet ilyet? A Polgár pincészetnek sikerült, a pinot noir és kékfrankos pár nagy dobás. Annyi mindenkinek sikerülhet még, ezért vissza is térek a hazai kísérletekhez az IFDT kitérő után.

hirdetés

Ott a Pere Ventura Brut Nature cava győz meg arról, hogy másként is lehet a pezsgő műfajt értelmezni, mint ahogy Champagne-ban teszik. Már színben is sötét arany, és extra intenzív illatot érzek aszalt barackkal, a meleg, friss kenyér illatával. Utóbbi kóstoláskor pörkölt-dohányos jegyekkel kiegészülve hosszan ki is tart. Robosztusabb, testesebb vonal ez a spanyol. És, hogy még egy kontinens bekerüljön a sorba, következik Dél-Afrikából a Simonsig Brut Rosé. Könnyedséggel, igazán száraz összhatással, a málna mellett egy érdekes poros-földes benyomással billenti helyre az előző tételt. Igen, ez jól esik így a késő délutáni 28 fokban.

Gyűlnek az ismerősök, szélesednek a mosolyok, a vár hangulatának köszönhetően Taschner standjánál egész jól fogadom a hírt, hogy nincs tovább a ’07-es Chardonnay-ból, ami az egyik itthoni kedvenc, és legjobb magyar a Decanter 2010 teszten. Van viszont új évjárat; ’08. 18 hónapot pihent élesztőn, non-dosage, brut nature (cukor 3 gramm alatt, ez Billecart szerint is a jövő kategóriája) – megint úgy alkották, mintha túl jól ismernének. A világos arany színhez kapom az almás, ásványos illatot, az előző tételre emlékeztető földességgel kiegészítve. Elúszok a zamatos gyümölcsökben, a kenyérhéj megérkezik, engem meg rá lehet kenni. Van itt szép savszerkezet és test, kitartóan. Vajon lesz olyan szerencsém ismét, hogy hozzám karnyújtásnyira degorzsálnak majd egy üveggel a szűretlenből? Jó lenne egy második esély, hogy eltanuljam, hogyan kell kilőni a dugóval a palack nyakához leülepedett seprőt, de közben nem sokat kilocsolni. Addig is az emlék kísért, hogy a ’07-es esetében a szűretlen tényleg még többet mutatott.

Nem egy váratlan igazság, de Kreinbacher ’08-as pezsgőjénél újra lelepleződik, hogy az ellentétek milyen izgalmasak. Pezsgő azoknak, akik szeretik az ásványos jegyek mellé az érettebb aromákat; aszalt barackot, mazsolát. Vagy másik megközelítésben lendületes savat és szénsavat lágy, kerek világképbe rendezve. Furmint (85 %), hárslevelű (15 %), somlói talajról– erre lehet mondani, hogy igazi felfedezés. És jutott még néhány további is a záró estére.

Szentesi pezsgőt nem kóstoltam még korábban, de annál többet hallottam róla, így utolsóként nagy óvatosan az ő standjukat közelítem meg. Útba esik hazafelé – emlékszem, hogy erre gondoltam, amikor kikértem a légies, játékosan gyümölcsös karakterű Rajnai Rizling után a Pinot Noirt. Nem gondoltam, hogy visszaadja a tűző napon elpárolgott életenergiát, és annyira felfrissít, mint egy hidegfront. Zöldes, virágos illatával teszi ezt velem, és leheletnyi málnával. Utóbbi ízben már határozottan jelen van, ahogyan a savak is. Ez egy hűvös, könnyed vonal, finom érleltséggel. Van olyan jó, mint egy jéghideg hullám medence. Kellett ez a végére? Hiányzott, hogy már hazafelé hiányozzanak?