A nagy számok jegyében: 3 szint, 120 borász, legalább 300 féle bor, 1500 vendég. Tobzódjunk az élvezetekben, na meg a jobbnál-jobb borokban! Olyan ez, mint amikor a kisgyerek beszabadul a kedvenc édességboltjába és nem tud választani a sok finomság közül. Aztán addig rángatja az anyukája kezét, míg az meg nem vesz neki szinte mindent. Egy ekkora boros eseményen is meg kellene kóstolni mindent. Ez azonban lehetetlen. A vendégsereg változatos: rutinos borszakértők jönnek saját pohárral, köpőcsészével, közel 100 bort le is tesztelnek. Törzsvendégek jönnek kedvenceikhez visszatérni, új borászokat felfedezni, beszélgetni a barátokkal. Megjelennek új vendégek, akik a Borjourok közül csak itt vesznek részt, a legnagyobbon, a legjelentősebben. Nézelődnek, próbálkoznak, kicsit tanácstalanok, aztán belefutnak valami jóba, és elégedetten csettintenek, hogy már megérte eljönni. Aztán vannak a mennyiségi ivók, akik bizony a belépőjegy minden egyes forintját le akarják inni, és a „Ne sajnáld!”, „Töltsél bátran!”, „Csak a legjobb borotokból kérek, de abból tele!” mondatokat vetik oda a borászoknak.

 

Hogy milyen volt az idei Borjour Magnum? Természetesen jó, kiválóan szervezett, sikerült a korábbi évek hibáit kijavítani, a 3 szinten elfért a tömeg kényelmesen, volt bőven ásványvíz, kiöntő, a poharak is rendben voltak. Remek ötlet volt az erre az alkalomra készített Bornotesz, amely a 3 szintre lebontva tartalmazta a kiállítók és bemutatott 3-3 boruk listáját, azok lényeges paramétereivel. Ez például arra is jó volt, hogy megtudjam, hogy ahova nem sikerült a „röpke” öt és fél óra alatt odaérnem, ott miről maradtam le, milyen élményektől fosztottam meg magam, mit kell bepótolnom majd legközelebb. Meglehetősen jól sikerült kiválasztani a nem borász kiállítók listáját is, a büfét az Almárium biztosította, de a disznótorost például idő hiányában nem próbáltam ki. Volt olivaolaj kóstoló az Igazi Olivától, itt volt a Stelázsli és a Terra Pannónia, mindenféle kézműves kiválóságokkal, mi szem-szájnak ingere. Remek sajtokat kóstoltam náluk. Csoki is volt természetesen, a Pelle-Molnár Kézműves Bonbon jóvoltából rengeteg féle csokit lehetett kóstolni és venni is. Kedvenceim a mákos, a chilis 70%-os étcsokis, a levendulás, és a citromos-mentás fehér csokik voltak. Sőt a buli végén azon kaptam magam, hogy csokit vásároltam otthonra, és nem borral tértem haza. Aztán az etyeki Kertész Pince standjánál Litauszki Zsolt kóstoló falatkáit lehetett a borok mellé megízlelni. Az egyik standon pedig, a Chile Wein Importnál, Chile magyarországi nagykövete és felesége is tiszteletét tette, hogy emelje az esemény rangját, és természetesen hogy letesztelje a magyar borokat is.

De azért a lényeg egy boros rendezvényen a bor. Érdekes volt a borászok mezőnye önmagában, de a korábbi rendezvényekhez képest is. Sok kis pince volt a kiállítók közt, ismert, és kevésbé ismertek egyaránt, ami jó abból a szempontból, hogy újdonságokat mindig jó felfedezni. Számomra meglepő volt az erős felhozatal a Mátrából, a Galéria szinten találkoztam vagy tízzel is közülük. Az ismert és általam nagyon kedvelt Mátrai Tőkések hármasa (Szecskő, Losonci, Karner) mellett eddig ismeretlen és üde színfoltot jelentő kis pincék hoztak érdekes és remek borokat. Ezek egyike volt számomra a gyöngyöstarjáni Csernyik pince, akik remek és izgalmas cabernet sauvignont hoztak 2009-ből. Persze most is előre eltervezett listával jöttem, hogy kinél, mit kóstolok, ezen elképzelésem hamar össze is omlott, aztán hagytam magam a tömeg, az ismerősök, a hangulat, az atmoszféra, na és főleg a borok által sodorni.

A Galéria szinten kezdtem, amikor még ott alig volt valaki, így gyorsan végig is szaladtam a Badacsony-Szigliget – Szent György-hegy soron. Az első bor mindjárt az este egyik nagy felfedezése volt számomra, a badacsonyi Váli pince 2010-es szürkebarátja. Ez a bor héjon ázott 2 napot, és a színe ennek megfelelően rozésra sikerült. Olajos, vastag, tömény, ízgazdag, egyedi bor. Remek volt 2010-es kéknyelűjük is. Szászi Endre három nagyon friss, 2011-es bort hozott. Ami nála nagyon izgalmas tétel volt, az a 2011-es Zeusz, mégpedig hihetetlen módon fiatal, két éves tőkékről, 1 fürt/tőke terméssel. Ennek ellenére meglepően testes, krémes, izgalmas, egyedi, karakteres bor benyomását keltette. A badacsonyi Istvándy pince is beállt abba a divat által diktált sorba, hogy kell egy jó habzóbor a kínálatba, mert az ma nagyon menő és nagyon trendi. A két fajta muskotályból készült Bizsergés névre hallgató gyöngyözőboruk nagy siker lesz, ezt már most megjósolom, mert nagyon kellemes, nagyon itatja magát, még akkor is, ha nekem kicsit túl édesnek tűnik. A 2009-es szürkebarátjuk viszont igencsak tetszett, koncentrált, érett, ásványos, gyümölcsös, szeretem az ilyet nagyon. A 2HA pincénél a tulajdonos, borász, Török Csaba egy Szent György-hegyi 2010-es olaszrizlinggel fogadott, amely kellemes, üde, mézes, ásványos, szép hordóhasználatból eredő aromákkal gazdagított bor. Szerettem 2009-es cabernet franc-ját is, de ami nála egyedi és különleges, az a Tabunello névre hallgató sangiovese szőlőfajtából készült bor a 2009-es évjáratból.

Komplex csokis, kávés, meggyes, meggylekváros aromák ízben és illatban is, közepes test, halvány rubin szín, szépen csiszolt savak, egyedi, izgalmas bor. A somlói borok közül a Tornai pince egy újdonsága fogott meg, a 2010-es Nagy-Somlói, mely juhfark, hárslevelű és zenit cuvée-je, friss, üde, citrusos, reduktív, természetesen a Somlóra jellemző ásványos karakterrel, szép savakkal, és nagyon baráti áron. Ha már a Tornainál jártam a 2009-es Top Selection Juhfarkot nem volt szívem kihagyni. 2011 szeptemberében palackozták, még nem állt összesen teljesen, de már most élvezhető, kiváló alapanyagból készült nagyon szép juhfark.

Tovább kutattam kevésbé ismert érdekességek iránt, és belefutottam a szekszárdi Bősz Adrián 2008-as Még egy bor nevű cabernet franc, kékfrankos és menoir cuvée-jébe. Jó ivású, jó savú, kellemes gyümölcsös beszélgető bor, grillpartikhoz ideális, a magnum palackozás és a mérsékelt ára miatt pedig ár/érték bajnok. Ha már Szekszárd, akkor a Merfelsz pince két vörösét is nagyon kedveltem. A 2009-es Tűzvirág 50-50%-ban a két cabernet cuvée-je, francia hordókban érlelve. nagyon komoly alapanyag, sok tanninnal szépen csiszolt savval, egyelőre még a fás jegyek uralják, még idő kell neki a palackban. A szintén 2009-es Doppio viszont 100% cabernet sauvignon, csak két különböző dűlőből származó alapanyagból. Sötét, szinte fekete színű, ízében és illatában egyaránt étcsoki és feketeribizli a domináns. Az egyensúly ebben a borban jobban megvan, mint a Tűzvirágban, de még ennek is szüksége van a palackos érésre.

Tovább kutakodtam, és belebotlottam Tamás Ervinbe. Ő sem szokványos borokat készít. Itt van mindjárt a 2009-es sauvignon blanc-ja. Nem tipikus fajtajelleges bor, inkább a csopaki ásványosság dominál benne. Színe is mély, sötét, inkább aranyszínű, kóstolva pedig jön a döbbenet, iszonyú tömény vastag, krémes, nagy bor. Magas, 15,5%-os alkoholját az 5 g/l maradékcukor hozza egyensúlyba. Nagyon érdekes, egyedi karakterű, izgalmas bor ez ebből a szőlőfajtából. Tamás Ervin vörösboros vonalon is erős, 2009-es cabernet franc-ja tipikus példája, hogy ez a fajta valóban nagyon szép dolgokra képes nálunk, és ezen belül a Balatonnál is. A 2009-es syrah pedig érett, fűszeres, borsos, nagyon szép savakkal rendelkező, francia vonalat képviselő syrah.

Az idő kezdett fogyni így gyorsított ütemre kapcsoltam. Izgalmas volt a Szeleshát 2007-es Oroszlán cuvée-je, a soproni Pfneiszl lányok 2008-es Impression Rouge cuvée-je. A Takler 2008-as syrah a fajta talán legjobbja Magyarországon. A vörösek közül még messze kiemelkedett a kínálatból a chilei 2009-es Tarapaca plusz cuvée, remek egyensúlyával, fűszerességével, gyümölcsösségével, kedves savaival.

Édes borokra már tényleg alig maradt időm. Ezek közül állítólag nagyon szép aszúkat lehetett kóstolni a VinCE magazin standján, de lecsúsztam róluk. A Pannon Tokaj 2006-os kései szüretelésű cuvée-je továbbra is remek arcát mutatta, a Patrícius Katinka névre hallgató 2008-a kései furmintja az arányos sav-cukor aránya miatt tetszett nagyon. A Béres 2007-es édes szamorodnija és a 2006-os Lőcsei fehér asszony cuvée-je a nagyon szép savai miatt voltak kiemelkedőek. Ami pedig érdekes módon leginkább megfogott most, az nem tokaji volt, hanem a móri Bozóky pince 2007-es töppedt szőlőből készült ezerjója, végtelen hosszú citrusos, aszalt sárgabarackos, mézes ízvilágával, remek egyensúlyával.

Összességében rengeteg remek tételt lehetett kóstolni. A három bort minden borász igyekezett úgy összeállítani, hogy legyen benne egy nagyon könnyű, gyümölcsös alapbor, vagy reduktív tétel, esetleg rozé. Aztán másodikként egy közepes árfekvésű, kissé komolyabb, szofisztikáltabb tétel, végül pedig egy testesebb, komplexebb érleltebb, komolyabb bor. Az átlag színvonal tehát nagyon magas szinten mozgott. Viszont számomra elmaradt az igazi nagy durranás, a meghökkentően nagy bor. Vagy nem volt ilyen, vagy csak én nem találkoztam vele. A Borászportál standon viszont érdekességeket is kóstolhatott, aki arra járt, például badacsonyi ürmösbort, chilei sauvignon blanc-t, aztán egy igazi nagy meglepetést, Tiffán Ede 2003-es Grande Selection-t (merlot és a két cabernet cuvée-je). Valamint édes borban is kiemelkedő volt a Balassa pince Mézes-Mály-dűlős kései szüretelésű zétája.

Gyorsan telt a kóstolásra szánt idő, ezzel párhuzamosan emelkedett a közönség hangulata és alkoholfoka is. Ezt jelezték az egyre sűrűbben törő poharak, a szép lassan emelkedő alap zajszint. A tetőpont pedig az produkció volt, amikor az este lúzere címet nagy eséllyel kiérdemlő egyik vendég a frissen vásárolt borát leejtve darabokra törte, a tömeg hangos éljenzése közepette.

Végső konklúzióként elmondható, hogy kellenek az ilyen rendezvények, a nagy választék, a sok borász, a személyes találkozás lehetősége, a kiegészítő kiállítók, a hangulat. Kellenek ezek, hogy egyre több legyen a minőségi bor iránt elkötelezett magyar borfogyasztó, hiszen végső soron ők lesznek környezetük véleményformálói, ők lesznek azok, akik azt mondják a környezetükben, családjukban, baráti társaságukban, hogy vegyünk ilyen meg olyan bort, mert a Borjour Magnumon ez mennyire bejött. Tehát csak így tovább, várjuk a következőt!