A Chile-Villány-Somló háromszög

Gonda György
2012. június 20., 13:54


Kóstolójegyzet - Az idei Gourmet Fesztivál príma volt, ehhez kétség sem fér. Ettünk is, ittunk is sokat, végül úgy döntöttünk szakaszosan publikáljuk élményeinket, hogy áttekinthetőbbek legyenek. Gonda György jelen írásában egy chilei borkereskedő valamint egy villányi és egy somlói borászat tételeit kóstolta végig.
A Chile-Villány-Somló háromszög
 
Az nem újdonság senki számára, hogy a magyar ember szeret jókat enni-inni, és ezért hajlandó bőven pénzt is áldozni. Szerencsére, aki útját a Millenáris felé vette nem kellett, hogy olyan sokat költsön. A belépőjegy árát nem számítva, egy átlagos éttermi főfogás árért két fajta ételt is megkóstolhatott, a bor pedig igazán elfogadható áron volt, desszertben sem volt hiány. Persze a kiszolgálás nem volt éttermi, de szerencsére rendelkezésre állnak már olyan eszközök, amik bőven túlmutatnak a kifőzdék lehetőségein. Aki kellően laza az úgy érezhette magát, mint egy nagy-nagy kerthelyiségben. Ha volt valami, ami még az éttermek bemutatóját is túlszárnyalhatta az néhány házilag készült sajt, szörp és a színpad zenei programja.
 
A „Nyitottság Fesztiválja”
Gourmet az jelenti, hogy ínyenc, ínyenc étel. Mivel nem vagyok se szakács, se gasztronómus ezért nem kívánom mélyen elemezni a trendeket. A másik ok talán az, hogy nem is tudtam rájönni, hogy mi is az. Hegyekben állt a rillet, meg a terrine, a csuda különleges sonka és persze a mangalica. Szerintem egyik sem gourmet dolog, mert mindegyiket régóta esszük, csak talán másképpen, és más néven, mint itt. Hogy Júliát idézem: „Mi is a név? Mit rózsának hívunk mi, / Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.” (Shakespeare: Romeo és Júlia) Úgyhogy szerintem inkább a nyitottság fesztiváljának kellett volna hívni, mert ez sokkal fontosabb volt, mint bármiféle kényes ízlés. Persze volt, amit nagyon nem értettem.
A Chile-Villány-Somló háromszög
 
Az addig oké, hogy a Roseinstein zsidó ételeket hoz, vagy az Aranykaviár orosz fogásokat, de hogy egy közép-magyarországi wellness kúria, miért pont sushival támad, azt nem tudom. Amit már hónapok óta nem értek, az a macaron őrület. Megkóstoltam több fajta ízesítésűt, és meg kell mondanom, hogy egy közepes minőségű cukrászdában kapható islerkarika ezerszer finomabb. Szóval nem minden jó, ami külföldi, főleg ha a magyar aprósüteményekkel hasonlítjuk össze.
Chilei nyitány
Mivel szakmám és szenvedélyem a bor inkább erről beszélnék többet. Nehéz volt dönteni, hogy a sok pince és kereskedő közül melyiket tanulmányozzam alaposan. Végül egy régi tartozásomat róttam le magammal szemben azzal, hogy a szerkesztőség két szombati kóstolóján kívül, a Janus Borház teljes kínálatát kóstoltam végig.
A szombati nyitány, bele a közepébe jelleggel, a Chile Wein Import kóstolója volt négy tétellel.
A Chile-Villány-Somló háromszög
 
Az első kettő a Canto Grande 2010-es Cabernet Sauvignon és Cabernet Sauvignon, Merlot házasítása volt. A pohárba két szokásos chilei vörösbor került. Határozott, fajtajelleges, meleg illatok. Elsősorban pirosbogyós gyümölcsök, szerencsére a nemzeti jelleget kihangsúlyozó cassisos illatok hiányoztak. A szájban egész jó kis savak, közepes test, bátor, fiatal tanninok, kellően hosszú íz. Inkább egyenes borok, mint összetettek, alkoholos többlettel. Korrekt tiszta borok.
Valamivel izgalmasabbra sikerült a Viña Tarapacá bora 2009-ből. A Tarapacá + Plus nevű vörös házasítás Maipo folyó völgyéből származik és belekerült minden, ami a pincészetnek rendelkezésére áll: Syrah, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Carmenere, Merlot és Petit Verdot. 9 hónapot töltöttek francia és amerikai hordókban. A teljes mennyiség mindössze 8%-a megjárt egy kis új fahordót is. Illatában intenzív feketeszeder, cseresznye, némi csokoládé és a hordók illata jön elő. Szerkezetét a fiatal, húzós tanninok és a magas (15%-os) alkohol határozza meg, amely egy kelleténél picit magasabb tálalási hőmérséklet esetén még intenzívebb. Az alkoholédességet tetézi még 3 gramm maradékcukor is. Ettől eltekintve szép bor azoknak, akik a sűrű, gyümölcsös, fűszeres borokat szeretik. A bort az este folyamán a Tropicana becenévvel illettem, ami talán megvilágítja karakterét.
A Chile-Villány-Somló háromszög
 
A negyedik bor a Principal pincészet bora volt. Ezt a pincészetet Jean Paul Valette alapította, aki a 1st Grand Cru Classé Chateau Pavie tulajdonosa. Azért hozta létre a Maipo River Valley területén az Andok lábánál, 800 méter magasan, 54 hektáros birtokát a 90-es években, hogy az Új Világ legjobb vörösborát alkossa meg. A Calicanto névre hallgató bor 2010 áprilisában szüretelték, 4 napig macerálták, majd 12 hónapot töltött francia tölgyhordóban. 61% Cabernet Sauvignon, 21% Carmenere, 14% Cabernet Franc, 4% Shyrah az összetétele. A bor minden igényt kielégíti még taknyos kora ellenére is. Rengeteg fekete bogyós gyümölcs, némi fűszeresség, csokoládé és hordó érezhető illatában. Belekortyolva az 5,6 gramm sav hoz lendületet a szájba és erre szükség is van, mert a tannin még sok, de érezhető, hogy 1 éven belül helyére kerül. Ami viszont soha nem fog, az az alkohol, ami itt már 15% felett van. Milyen szerencse, hogy vannak savak. Ízében is feltűnik az alkoholédesség, cseresznye, szeder, csokoládé, pici paprika és a hordó.
A Chile-Villány-Somló háromszög
Villányi folytatás
A négy chilei után valami könnyebbre vágytam és nem gondoltam, hogy ezt Villányban, vagyis a Tenkes-hegy oldalában találom meg. A Janus Borház két pécsi jóbarát, Szél Géza és Pécsi-Szabó Miklós gyerekkori álma volt. Ez az álom 2004-ben valósult meg, 12 hektárt telepítettek be szőlővel a Tenkes-hegy délnyugati platóján. A borászat a két család közös vállalkozása. A Tenkes-hegy ezen része, szemben a csárdával, azért jó hely, mert egyedülálló délnyugati fekvésével kevésbé van kitéve a napsütésnek, melegnek, amely érezhető a borok karakterén is. A megkóstolt 11 bor közül igen sok volt, amit nagyon kedveltem.
A közönségnél az igazi kedvenc már megint a rosé volt, leginkább a shyrazból készült. Valóban kellemes ízben és lendületben gazdag bor. Szintén szépen sikerült a 2011-es portugieser is, amelyben az volt a legjobb, hogy hozta a fajta jellemzőit. Könnyed és kellően gyümölcsös. Ugyanezt a vonalat viszi tovább az Örömbor, ami merlot és cabernet franc házasítása 2008-ban. Pont az van benne, ami sok villányi borból hiányzik, amit a neve is mutat, hogy a palack végén is örömet okoz. Gazdag gyümölcsösség, csokoládé, diszkrét vanília, mentás vonulat jellemzi mind illatát, ízét. Szerkezete is ehhez a karakterhez illik. Frissesség, szépen megőrzött savak, közepes test és nem túl sok alkohol.
A Chile-Villány-Somló háromszög
 
A sorozat csúcspontját a két fajtatiszta Franc adta 2008-ból és 2009-ből. A közös jellemzőjük a tiszta illat, koncentrált, határozott ízvilág és egy olyan lendületes, üdítő, hosszú savkészlet, amivel Magyarországon csak fehérboroknál találkozhatunk. Úgy gondolom, hogy akik komoly, de mégis könnyed vörösborokra vágynak, azoknak jó áron, jó választás a Janus Borház. Ám itt is, mint minden vörösbornál, ügyeljünk a hőmérsékletre.
Somlói ráadás
A Borászportál standja a nap végére hagyott négy somló izgalmat a Tornai Pincétől. A Tornai család 1946 óta borászkodik a Somló hegyen. Az egykoron alig egy holdas birtokból napjainkra a birtok mérete 54 hektárra bővült és három generáció vesz részét a pince munkájában. A terület egyik „nagybirtokos” pincészet igen széles fajtaskálán dolgozik: juhfark, furmint, hárslevelű, olaszrizling, korona, sárfehér, csemege, szürkebarát, zeusz, zenit, pinot blanc, savignon blanc, irsai olivér, tramini, hárslevelű, csomorika.
A Chile-Villány-Somló háromszög
 
A 2011-es Zenitjük tiszta, technológiailag tökéletesen elkészített bor, de az évjárat és a terroir sajnos „megette”, mert egy savban igen gazdag, ebből fakadóan intenzív citrusos illat- és ízvilágú holmit kaptunk, a fajtára egyébként jellemző gyümölcsösség nélkül, közepesnél kisebb beltartalom mellett. Az olcsó árkategóriában található és szerintem nem sértem meg a készítőjét, ha azt mondom: fröccsnek nagy melegben jól fogyasztható.
A Nagy-Somló sorozatból való 2009-es Juhfarkkal már szerencsére nem volt semmi probléma. Egy jól végiggondolt terroir borról van szó, ami nekem azért nagy öröm, mert Somló határozott karaktere mellett, megmaradt a juhfark érzése is. Keveredik illatában a füst, ásvány, némi virág, citrusok. Szerkezetében a jó savak dominálnak, ami mellé jönnek a hosszú köves, citrusos, könnyed fehérhúsú gyümölcsös ízek. Még van egy-két éve a bornak.
Az utolsó két borral már eggyel magasabb kategóriába lépünk. A Grófi Hárslevelű 2009-ből szerencsére megtartott egy keveset a hárslevelű kedves illatából, amely mellett jól megél a tűzkövesség, és fel-fel tűnik már valami az évek múlásával kialakuló mélységből is. Ebben a borban is megmutatkozik a kissé szigorú somlói vonulat, amit a Tornai Pincénél mindig igyekeznek egy kicsit puhítani. Ez itt is sikerült, de ennek ellenére nem kezdőknek való bor.
A Chile-Villány-Somló háromszög
 
A zárás az aranyhegyi Juhfark volt, szintén 2009-ből. Aranyhegyről annyit illik tudni, hogy a Somló-hegy legjobb dűlője. Innen való ez a Juhfark, ami különleges élmény volt. Érezni rajta, hogy komoly alapanyagból készült. Már aranyba hajló színe is szép élményekkel kecsegtet. Illatában dominál a klasszikus somlói, az az utánozhatatlan füstös, köves, florális, picit gyümölcsös egyveleg. A korty szépen egyensúlyos, üde, harapnivaló testtel. Hosszú íz, tiszta juhfark az egész, kövekkel és pici fehérszirmú virággal. Nagyon izgalmas tétel, hosszú potenciállal.
Winelovers borok az olvasás mellé