Univerzális borok ezek. Már nem alap, még nem csúcsborok. Valahol a kettő között, szóval az alkalom, amikor megbontjuk őket, lehet profán és hétköznapi is, vagy akár szent és ünnepi is, lehet melléjük zsírpapírból sült kolbászt és ropogós dévér keszeget enni ecetes paprikával, vagy beülni mondjuk a
Kistücsökbe és rendelni a Bordomához korianderes-gyömbéres káposztával körített fogassültet, a „római hármashoz” meg egy szarvascombot vadas mártással és burgonyafánkkal. Lehet fölöttük magányosan a hálószoba karosszékében
Kirkegaard-t vagy
Wheissmart olvasni – nem hagyják cserben az embert –, de ha éppen az X-Faktort közvetíti a mindenható mozgóképes műsorszolgáltatás, akkor
Stone katonai gyakorlóban elénekelt
Pancsoló kislánya mellé éppúgy passzolni fognak, mint
Antal Timi erőtől duzzadó hangjához (a cikk írásakor ők még versenyben voltak, Jimmy Fia Krisztiánt
már elsiratta a comment:com is).
Ezekkel a borokkal ki lehet menni a Normafához, a Vadálló-kövekhez, a Kurca-partra és egy pokrócon a kedvesünkkel összebújva meg lehet velük nézni a kékesrózsaszín fények melankoliájában a horizont alá bukó aranykorongot, vagy ki lehet velük rúgni az istenverte ház oldalát a
Jate klubban, a
Pécsi Est Caféban vagy az
Instantban, mikor a
SoulClap és Illspokinn remegteti a kétes füstszagtól terhelt helyiségekben a membránt. Ugyanakkor nem biztos, hogy nem lehet mellettük elmélyülve meghallgatni Bach szóló csellóra írott
G-dúr prelúdiumát, mint ahogy egészen egyértelmű, hogy az Akkezdet Phiai
Kapuzárási Pánik című számához jobban semmi sem illik. Lehet velük csajozni, lehet velük pasizni. Kétnemű borok. Kettős izgalom, kettős várakozás, kettős vágyakozás.
Politizálni? Hagyjuk. Talán mégsem univerzálisak. Az is igaz, hogy olajszintet se néztünk velük, meg itt benn a XIII. kerületben, lék és horgászbot híján, csak a kanapén ücsörögve kóstolgatjuk őket.
Figula Bordoma 2011
Szín: halvány citrom megjelenés
Illat: Közepesen intenzív illatában főként az olaszrizling fajtajellege dominál: mandula és ásványok. Mögötte megbújik némi virágosság is.
Íz: Határozott savak, határozott alkohol, olajos textúra, feszes szerkezet, lecsengésben kő és mandula.
Összkép: Egység, egyenesség, energikusság, eretnekség.
A pincészet saját megjegyzése:
„A három szőlőfajtát (olaszrizling 70%, sauvignon blanc 15% és semillon 15%) összeszüreteltük, együtt erjesztettük, majd érleltük. Jellegét elsősorban a szekunder, erjesztési aromák adják. Testes, száraz, élénk savtartalmú, illatában és ízében mineralitást, diszkrét fűszerességet mutató fehérbor. A Bordoma Pécsely talán legérdekesebb dűlője. Jó benapozottságú terület, kifejezetten kötött talajjal. A semillon a seregélyek legkedveltebb szőlője, így e fajtából csak 4-5 évente készítünk bort.”
Figula III 2011 („római hármas”)
Szín: Közepes intenzitású rubin.
Illat: Intenzív, fiatalos illatában a piros bogyós gyümölcsök és a finom hordófűszerek kellemes elegye mutatja magát. Pörgetve málna és ribizli expressis verbis.
Íz: A tannin sok, de puha – vagyis fiatal, de nem éretlen. A sav közepesnél több, akárcsak az alkohol; a bor egyensúlya magas szinten valósul így meg. A (hordó)fűszerek és az érett gyümölcsök ízprofilban is arányos képet mutatnak.
Összkép: Eltenni még 3-4 évre és megbontani mindet azonnal. Ki tudja ezt…
A pincészet saját megjegyzése:
„Nevét a bor alapjául szolgáló három szőlőfajta adja. A házasításba 40% cabernet sauvignon, 20% cabernet franc és 40% merlot került. Közepesen testes, elegáns vörösbor, tiszta illatvilágában diszkrét fűszeresség, szájban finom tanninok, intenzív gyümölcsösség alkotja kiváló harmóniáját. A fahordós érlelésből származó másodlagos illatok jó egyensúlyt alkotnak. Beszélgető borként társaságban éppúgy megállja a helyét, mint ételek mellett. Borunk a tihanyi és a pécselyi területek házasítása.”