Évadnyitó BorJour Klasszik

Bognár Attila
2014. január 14., 15:04


Summarium - Alig vagyunk túl a karácsonyi menükön, az asztalokra kerülő ünnepi borokon, na, és főleg a pezsgőmámoros szilveszteri bulikon, máris itt az új év, és vele együtt az új szezon a boros rendezvények hadával. A BorJour nem is vacakolt sokat, mindenki mást megelőzve megtartotta idei első rendezvényét a szokásos Klasszikot a megszokott törzshelyen, a Manna Étteremben.
 
Évadnyitó BorJour Klasszik
Telt házzal pörgött az év első boros rendezvénye
Mindezzel kiérdemelte a képzeletbeli gyorsasági dobogó első helyét, hiszen alig több mint egy hetet kellett csak várni a borrajongóknak arra, hogy 2014-et is boros rendezvénnyel kezdjék. A Manna Étterem továbbra is ideális helyszín, a külső teraszok téliesítésével pedig már kétszáz fő befogadására is alkalmas. Szükség is van ekkora kapacitásra, mivel a BorJourra látogatók köre folyamatosan bővül. A megszokott törzsvendégek mellett az utóbbi pár alkalommal már rengeteg új arcot láttam a Klasszikokon – egyre több az olyan érdeklődő, akik nemrég fedezték csak fel maguknak ezt a rendezvényt. A szervezők a látogatói létszám növekedésével párhuzamosan a kínálat bővítése mellett is döntöttek, hisz’ a korábban szokásos nyolc borász helyett most már tizenkét kiállító kapott helyet, kihasználva a fűtött külső teraszok kínálta lehetőségeket is. Itt volt továbbá egyik kedvenc sajtosunk is, a Tündérkert. Bárki bárhol találkozik vele, ne hagyja ki, remek és egyedi ízekkel rendelkező sajtjai nemcsak a borok mellé kiválóak, de érdemes belőlük hazavitelre is vásárolni.
Évadnyitó BorJour Klasszik
Tündérkert finomságok
A kiállító borászatok a következők voltak:
A kiállított borok teljes listája innen érhető el.
 
Kóstolási jegyzet
Mint minden ilyen rendezvényenen, most is kettős cél lebegett szemem előtt. Felfedezni valami újat – új pincét, új borokat – másrészt pedig lefutni a kötelező köröket régi nagy kedvenceinknél, beszélgetni velük a borok alakulásáról, az új évjáratról, az örömökről és a nehézségekről is.
Az újdonság erejével számomra leginkább a Balaton-felvidéki Kaal Villa pincészet hatott. Az utóbbi időben egyre jobban szeretem ezt a borvidéket, így kíváncsi voltam, ez az új pince mit tud onnan. A borászat Mindszentkállán található,  s még fejlesztés alatt áll; jelenleg 3,5 hektár termőterületük van, de folyamatosan telepítenek újakat – például a Csobáncon sárgamuskotályt, de vásárolnak is szőlőt. A Káli tavasz névre hallgató 2012-es olaszrizling és zenit cuvée reduktív iskolázású, olaszrizling dominanciájú, jó ivású, könnyedebbre hangolt ital. Ugyanebből a 2011-es évjárat – fele-fele arányú olaszrizling-rajnai rizling házasítás – kapott 6 hónap fahordós érlelést, ennél fogva az előzőnél komplexebb és testesebb is. A 2011-es olaszrizling már nyolc hónapot volt fahordóban – tetszetős, rezedás, keserűmandulás. Mind a három borban kicsit magasnak éreztem az alkoholt, de ez lehet, hogy ez annak tudható be, hogy a kóstoláskor még nem voltak kellőképpen lehűtve.
Évadnyitó BorJour Klasszik
Szanyi Dorisz és Tímár Csaba, a Kaal Villa tulajdonosai
A másik új pince számomra a tokaji Holdvölgy pincészet volt, akik Mádról érkeztek, 25 hektár területtel rendelkeznek, főleg a mádi körzetben. A kezembe nyomott prospektus szerint több száz éves, 2 kilométer hosszú pincerendszerrel rendelkeznek, amelyek feltárását és nagyközönség számára történő bemutatását nemrég kezdték. Boraik közül a 2007-es furmint négy dűlő terméséből készült, ásványos, karakteres, komoly bor, ami még mindig szép, de talán már a csúcsán túl van. A 2009-es Becsek hárslevelű viszont az este egyik legszebb fehérbora volt – egyensúlyos, hársvirágos, ásványos, ugyanakkor fogyasztóbarát is. A 2008-as Nyulászó-dűlőből származó sárgamuskotály a maga 88 gramm maradékcukrával már komoly édes bor, míg az igazi meglepetést számomra a kizárólag zéta szőlőfajtából készült édes szamorodni jelentette. Ritkaság számba megy csak erre az egy fajtára építeni egy édes szamorodnit, maga a bor igazi kuriózum. A 133 g/l maradékcukor igen jelentős, de olyan szép és komplex volt a savstruktúrája, hogy ezt remekül egyensúlyozta. Tényleg nagyon szép édes bor, amely még az ezt a kategóriát nem szerető kóstolótársaim elismerését is kivívta.
Évadnyitó BorJour Klasszik
Holdvölgyet kóstolva
Az újdonságok közül még mindenképp említést érdemel a villányi Ruppert pincészet, nekik is elsősorban a 2011-es chardonnay-juk. Ez a szőlőfajta szinte mindenhol megtalálható nálunk, de az utóbbi évben alig találni belelő komoly, iható, finom bort. A probléma leginkább az, hogy a legtöbb borász nem jól használja a hordót, túl sokat tartja benne a bort, amitől az túl fás, túl barrikolt lesz, mely elnyomja a szőlőt, annak fajtajegyeit. Szerencsére Ruppert Ákos chardonnay-ja visszafogott, tudatos hordóhasználattal készült, így a pörkölt aromák tényleg csak fűszerként, kiegészítésként jelennek meg benne. Meglepően kellemes volt ugyanezen pince 2011-es merlot-ja is.
A soproni Winelife borászat borait eddig összesen egyszer volt módom kóstolni, kíváncsian vártam a folytatást. Mind a 2012-es zweigelt, mind a 2011-es kékfrankos tetszett, kicsit osztrákos, kicsit soproni vonal, szép gyümölcsösséggel, jó savakkal; fogyasztóbarát verzió.
Ismert borászok, korábbi kedvencek
A mátrai Kovács pincére egyre érdemesebb odafigyelni, ezt most is megállapíthattuk. A friss, 2013-as traminije nálam az este egyik meglepetése. Nem az a szokásos harsogó, parfümös vonal, amelyik kiugrik a pohárból intenzításával, annál sokkal komolyabb tétel, visszafogottabb illattal, de sokkal komolyabb beltartalmi értékekkel, egyensúllyal. Minden komponens a helyén van benne, úgy jó, ahogy van. Ugyanitt igazi kuriózum volt a 2012-es Fajzat nevű vörös cuvée, mely attól egyedi, hogy körülbelül 60 százalékban tempranillo szőlőfajtából készült. Ez a spanyoloknál domináns szőlő nálunk alig létezik, eddig csak Gere Attilától ittam ebből készült magyar bort. A Fajzatot mindenképp ajánlom kipróbálásra, annak, akit vonzanak az újdonságok és szívesen nyit a magyar fajtákon túli világ felé is.
Évadnyitó BorJour Klasszik
Apa és lánya - törzsvendégek
Ismét kóstolhattuk Somlóról Spiegelberg „Spigi” István borait. A 2012-es olaszrizlingben számomra nagyon kevés volt a sav, somlói borhoz mérten mindenképp, míg az egyaránt 2012-es évjáratú furmint és juhfark még kissé nyersnek és rendezetlennek tűntek – még érniük kell a palackban. A 2011-es Nászéjszakák bora nevű cuvée viszont hozta a szokásos jó formáját – remek arányai miatt most is szerettük és szívesen kóstoltuk.
A szekszárdi Dúzsi pince is igazi nagy név, húzónév. Friss rozéja kihagyhatatlan, a 2011-es kadarkája klasszikusan szekszárdias-fűszeres-gyümölcsös. A két vörös cuvée-je közül a 2009-es Pentaton már egy érett bor, szép gyümölcsökkel, jó hordóhasználattal. A nagyobb potenciált viszont a 2007-es Grábóc cuvée-ben érzetem – idősebb kora ellenére még mindig érlelhetőnek gondolom. Az egri Tóth Ferenc pincészete is régi ismerősünk, 2009-es kadarkája könnyed-gyümölcsös, lágy struktúrájú, míg a 2009-es bikavér válogatása egy igazi vörös nagyágyú, ami most sem okozott csalódást.
Évadnyitó BorJour Klasszik
Kihagyhatatlanok
Összegzés
Azt mondják, hogy olyan lesz az ember új éve, amilyen az év első napja. Ha ezt most átfordítjuk a boros rendezvényekre, akkor olyan lesz az idei év boros szempontból, amilyen az év első rendezvénye. Ha így nézzük, hát soha rosszabb évkezdést! A BorJour szervezői a helyszínen már árulták a kedvezményes jegyeket az év egyik legnagyobb boros bulijára, a február 15-én a Millenárison tartandó BorJour Magnumra, ahol a közel 200 kiállító nagyjából 3000 vendéget vár majd hatalmas alapterületen. Nem árt időben regisztrálni!
A fotók a Borjour Facebook oldaláról származnak.
Winelovers borok az olvasás mellé