Az Észak-Dunántúli borrégióhoz tarozó Neszmélyi borvidék 6500 hektárjával (ebből 4223 hektár első osztályú) a kisebb bortermelő területek sorát bővíti. Éghajlata kontinentális, az országos átlagnál kicsivel hűvösebb, és csapadékosabb, szeles, kicsi hőingadozással és viszonylag magas napsütéses óra számmal. Talaja változatos, a löszös barna erdőtalajon kívül fellelhető itt a mészkő, a homokkő és a dolomit is.

Ami pedig az itt termesztett szőlőfajtákat illeti, a fehér szőlők közül megtalálható a chardonnay, az ezerjó, a rizlingszilváni, a tramini, az olaszrizling, a rajnai rizling, a zöld veltelini, a Müller-Thurgau, az Irsai Olivér, tramini és ottonel muskotály, a cserszegi fűszeres és a királyleányka is. Ebből a kavalkádból azonban egyértelműen vezető fajtának számít a chardonnay, a rizlingszilváni és az ezerjó. Kis mennyiségben kékszőlővel is találkozhatunk, mégpedig a kékfrankossal, a cabernet sauvignonnal, pinot noirral  és a merlot-val, ezekből leginkább rozé készül.

 

A terület történelmét tanulmányozva a római korig utazhatunk vissza, az első törést itt is a török hódoltság nem kívánt hatásai okozták, amit a 19. század végi filoxéra-járvány követett. A világháborúk és a termelési, minőségi problémák okozta rangvesztét csak a hetvenes évek második felére sikerült visszaszerezni az új telepítéseknek köszönhetően.

 

Számos borászat működik a térségben, mégis legismertebb talán a Hilltop Neszmély Pincészet, mely ültetvényei a Neszmély melletti Kocson és Kesztölcön találhatóak. Az általuk felhasznált szőlők 99%-át saját maguk termesztik. Az eleinte külföldi-főleg angol piacokra termelő borászat 1996-ban nyitott a hazai borfogyasztók felé, főborászuk kezdetektől fogva Kamocsay Ákos.

 

Szeptember elején tettünk látogatást a pincészetnél, ahol javában zajlott már a szüret. Kamocsay Ákos maga vezetett körbe minket. A területek számbavétele után, a feldolgozás folyamatába tekinthettünk be, majd a 140 éves pince falai között kóstoltunk először, mégpedig igen izgalmas borokat. A tizenkét tételes kóstoló számos meglepetéssel szolgált, az 1993-2001 közötti időintervallumból származó borok majd mindegyike feszes volt még, remek savakkal, sok gyümölccsel. 

 

 

A sorban kóstolhattunk saját területen termett mellett saját szűz termésből, illetve más területen termett szőlőből készültet is, érkezett alapanyag a Balatonfüred-Csopaki borvidékről, Villányból, Sopronból, Mórról és Tokajból is. Rendhagyó kirándulás volt ez a hazai borvidékek között: különleges élmény volt például Tokaj meghatározó jegyeit, vagy Villány jellegzetes karakterisztikáját kiízlelni a neszmélyi pincében, aláhúzva azt a tényt, miszerint egy jó borhoz a kiváló alapanyag és megfelelő technológia mellett nélkülözhetetlen a jó borász megléte.

 

Külön kiemelést érdemel a sorból a ’99-es furmint Tokajból. Vastag, telt, szép minerális, érett gyümölcsök jellemzik, gyógynövényes jegyekkel kiegészülve. A ’95-ös tramini keleti fűszeres, aszalt gyümölcsös, telt, hosszú, megragadó, fel is kaptuk a fejünket kóstolásnál. A soproni, 2000-es pinot noir még mindig tele van gyümölccsel, sok meggy és cseresznye, leheletnyi csokoládé is megbújik benne, lendülettel telt korty, jó savak, hosszú lecsengés jellemzi. 

 

 

Egy remekül megalkotott borebéd keretén belül, a pazar panorámában történő el-elmerülés mellett, már az étteremben ismerkedtünk meg a jelenleg forgalomban lévő borok nagy részével. A tizenegy tételes sorból a Kamocsay Ákos nevével fémjelzett prémium borok késztettek igazán elcsendesedésre, elegánsak, kifinomultak voltak. A Kamocsay Prémium Olaszrizling 2013 és a Kamocsay Prémium Chardonnay Páskum-dűlő 2013 vett le igazán a lábamról, szép szerkezetükkel, teltségükkel, hosszúságukkal.

 

Kerek napot zártunk neszmélyi gasztro-kalandtúránkon: vendéglátóink szívélyes fogadtatása, a remek borok és a Duna szelte táj mérhetetlen nyugalma mellé meghatározó fűszerként maradt meg a pincében tartott kóstoló egésze.