Ifjabb Figula Mihály a Balaton előnyeiről, hátrányairól mesélt és az oda érkező vendégekről. Szerinte a gyönyörű természeti környezet ellenére mégsem tudják kihasználni a meglévő potenciált a Balatonfüred-csopaki borvidéken. Miért? Megváltoztak a pincéhez érkező vendégek, kevesebb idejük van és nem feltétlenül a három órás borászati előadásra kíváncsiak. De mégsem lehet „kocsmát csinálni” a kóstolóhelységből. Ebből következik, hogy változtatni kell a kommunikáción.

Figula szerint a másik probléma, hogy túl sok a rendezvény szezonon belül, mennyiségük kezelhetetlenné vált. Balatonfürednél, 10 kilométeres körzetben négy borfesztivált tartanak két hónap alatt, miközben a téli időszakban nem történne semmi, ha Jásdi Istvánnak nem támadt volna az Olaszrizling Szerintünk ötlete...

 

 

A balatoni borász annak a véleményének adott hangot, hogy a borvidéken belül és országosan is reklámoznia kell magát a bornak, de jelenleg túl bonyolultan teszi ezt. Az eredetvédelmi rendszer, a dűlők besorolása, a kis parcellák különböző vízháztartása - ezeket nehéz kommunikálni a magyarokank is, pláne egy külföldinek. Őket végképp nem érdeklik ezek a dolgok.

A balatoni előadást követte Pierre-Emmanuel Marie, a BrandThinkTank Group alapítója és vezérigazgatójának prezentációja, amely a Tokaj Dream 2.0 (Tokaj Álom) címet viselte. Az ő meglátása szerint egy megfoghatatlan gondolatra kell építeni a Tokaj márkát, minél erősebb érzelmi hatást közvetítve az fogyasztó felé. Amint mondta, Tokaj így lesz képes betörni a luxusitalok piacára.

 

A Tokaj márkához egy életstílust, gondolkodásmódot kell kötni, ami egy álom materiális megvalósulása. Fontos, hogy a bort egy érzelemrendszerrel, hangulattal tudja összekapcsolni a vásárló. Az életstílus vezérelte márkának pedig nem a borvidék múltjáról kell szólnia. Pierre-Emmanuel Maire elmondta még, hogy fontos a szaktudás, de a borászok és borértők világába csak egy szűk réteg tartozik bele. Akik nincsenek ebben a belterjes körben rosszul fogják érezni magukat, a szakmázás riasztó lesz nekik és unalmas.

Valóban többen fogyasztanának bort, ha nem a technológiákról, művelési módokról és terroirról beszélnének a termelők, hanem életstílushoz és a vásárlók érzelmeihez kötnék a pincészet vagy borvidék nevét? Le kellene „egyszerűsíteni” a bort, amit hónapokon át dédelgetnek a termelők?

Valóban vannak bonyolult dolgok, amiket felesleges magyarázni egy külföldinek vagy egy borokhoz kevéssé értő embernek, ezt még néha a szakma is unja. Az egyediséget viszont mindenki értékeli, a borászok pedig büszkék arra, milyen különlegesség van a pohárban. Kérdések sokasága merül fel. Ki tudja a választ? Mi lenne jó Magyarországnak, a borvidékeknek és a termelőknek? Ahogy ifjabb Figula Mihály mondta „értelmes válaszaim nincsenek, de remélem, a kérdések azok voltak”.