Egy borász mind felett - Ki lesz Az Év Borásza 2010-ben?

A Magyar Bor Akadémia rendezvényén ünnepélyes keretek között mutatkozott be „Az Év bortermelője 2010” címre legtöbb jelölést kapott öt borász. Hogy december 3-án ki fog örülni, még nem tudjuk, ám a tavalyi kitüntetett elmondta, milyen előnyökkel jár a honi borászat vitán felül legkomolyabb elismerése.

„A díj rengeteg lehetőséget adott a fogyasztókkal történő személyes találkozásra” – válaszolta kérdésünkre a tavalyi győztes, Dr. Lőrincz György. „Az elismeréssel járó fokozottabb figyelmet küldetésként éltem meg, mely során az volt a célom, hogy minél komolyabb presztízst vívjak ki az Egri borvidéknek. Úgy érzem, hogy sikerült üzeneteket átadnom arról, hogy az Egri borvidék milyen típusú, stílusú bor készítésére alkalmas.”

A díj hatására természetesen érezhetően megugranak az adott pincészet eladásai is. Így volt ez a St. Andrea esetében is, ráadásul a cég külföldi értékesítési partnerei szerint is erős marketingértéke van az elismerésnek.

November 19-én, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban imerkedhettünk meg az idei jelöltekkel:

Áts Károly, Tokaji borvidék

A 100 pontos, akinek Szepsy István a példaképe. „Ehhez a szakmához elhivatottság, szeretet, szerelem és egy pici őrület kell” – mondta bemutatkozó beszédében a több mint 100 hektár saját szőlőterülettel rendelkező Royal Tokaji Borászat főborásza.

„A Furmint számomra a csoda. Ott van a fajtakarakter, a gyümölcs és a só. Ezt a sósságot, ásványosságot én egyetlenegy más Tokaj-hegyaljai borban sem érzem ilyen jelentősen, mint a Mádiban. Mindamellett a Furmint egy nagyon megosztó szőlőfajta-borfajta, valaki vagy szereti, vagy nem. Egy robosztus, nehéz bor és van benne egy pici kesernye. Aki csak a világfajtákat ismeri, ezt a kesernyét hibának fogja vélni, holott ez nem hiba, hanem egyfajta karakter.”

„A Mádi borhoz fel kell nőni. A dűlős borok, mint a Szent Tamás, Úrágya, Urbán, mindegyik egy egyéniség, önálló karakter, amelyekhez már nem elég egy alap borfogyasztási kultúra. Olyan tökéletes harmóniát képez az ember szájában, amit nagyon nehéz szavakba foglalni.”

Dúzsi Tamás, Szekszárdi borvidék

„Rosé-ban igen jól áll Magyarország, itt nem mi kullogunk a világ után” – mondta a rosé király, aki elárulta, hogy tulajdonképpen egy véletlennek köszönhető, hogy 12 évvel ezelőtt elkezdett foglalkozni a könnyed műfajjal. Azon a szüreten ugyanis annyi kékszőlő érkezett a pincébe, hogy nem fért bele a nagy tartályba, így valamennyi levet le kellett engedni belőle. A többi már történelem. Folyamatos magas minőség, 18 rosé érem (köztük a Cannes-i „Rosé világbajnokság” aranyérmei) és az a tény, hogy az évi 300 ezer palackos termelés 20%-a már Márton nap környékén elfogy, önmagáért beszél.

Gálné Dignisz Éva, Kiskunsági borvidék

„Kedvenc borom a kékfrankos rosé, ezzel érjük el a legnagyobb sikereket. (Cannes-i „Rosé világbajnokság” aranyérem 2009 és 2010. A szerk.) A másik kedvencem pedig egy igazi hungarikum, az ezerjó, amelyik a borvidékünk egyik fő fajtája lehet” – mondta érdeklődésünkre az egyetlen női jelölt.

„Számomra a szüret időszaka a legkedvesebb, méghozzá, amikor már a pincében van a szőlő. Maga az erjesztés, az odafigyelés, hogy a folyamat végén mi születik belőle. Ez a legfontosabb, akkor csak erre koncentrálok.”

A Gál Szőlőbirtok és Pincészet a Csepel-szigeten, Szigetcsépen és környékén helyezkedik el, Budapesttől alig félórányira. Jelenleg 75 hektáron termelnek szőlőt. A reduktív technológiával készült borok jelentős hányada közvetlenül a pincészettől fogy el, de kis mennyiségekkel exportpiacokon is jelen vannak. Ezek közül Japán a legérdekesebb, ahová évek óta Rajnai rizlinget szállítanak. „Ez a mi borvidékünkön a testesebb borok közé tartozik. Nagyon szeretjük, mert állandó, jó minőséget ad.”

Légli Ottó, Balatonboglári borvidék

„Kegyelmi állapot, hogy szőlővel és borral foglalkozhatom. Tisztességes és igaz borokat szeretnék készíteni” – vallja a 31 hektáron gazdálkodó balatonboglári borász.

Többször eséllyel pályázott „Az Év Bortermelője” díjra, ezúttal hetedik alkalommal lett jelölt. Ez kivételes bizalmat jelent a szakma részéről és visszaigazolása a hosszútávon fenntartott magas színvonalnak. Landord névre keresztelt ikonikus Chardonnay-ja sokak szerint a fajta legszebb hazai képviselője. Borai rendszeresen eljutnak amerikai és angol borfogyasztókhoz is.

Ha Légli Ottó a borász kollegák által odaítélt „Borászok Borásza 2010” cím után, „Az Év Bortermelője” díjat is elnyeri, akkor idén mindent visz.

Vida Péter, Szekszárdi borvidék

A szívborász. Ha végigolvassák lenti gondolatait, akkor megértik, hogy ez a jelző kicsit sem túlzás.

„Azt az erőt, ami Szekszárdon nagyon komolyan kezd dübörögni, azt meg kell hallja mindenki. Őszinte hittel hiszem, hogy elképesztő dolgok fognak történni. Tudom, hogy mik vannak Szekszárdon a pincékben és mondhatom, hogy nagy változás indult be.”

A szekszárdi karakterről így vall Vida Péter: „Egy végtelen kedves, bájos, fantasztikus harmóniával rendelkező bor és szó sincs arról, hogy hatalmas alkohol dübörögjön nagy tanninokkal. Ez más világ. Ez kedvesség, amely átöleli az embert, tele vibrálással, játékossággal, selymes tanninokkal. Ha egy Merlot-t megkóstol az ember Szekszárdról, azt fel lehet ismerni, mert olyan, mint a határtalan szeretet, amely átölel.”

„Én hiszem, hogy a gyümölcsöt, a szőlőt úgy kell ismerni, mint a legfontosabb embertársainkat. Amikor az ember bemegy egy szőlőültetvényre, minden szőlőtőke kiabál, minden tőke mesél, éppúgy, mint a hordó és ezt nem viccből mondom. Aki egy kicsit közelebb van a szőlőhöz és végigmegy a szőlősoron, akkor – mint egy gyermekorvos – észreveszi, hogy egy tőke mit mond. Elárulja, hogy mire van szüksége, mert rögtön jelzi a tüneteket. Ha így hozunk létre egy gyümölcsöt, akkor abból olyan fantasztikus bor születik, amely átölel és akkor megértjük, hogy mi a csoda.”

„A bor szerintem semmihez sem hasonlítható isteni csoda, amely az élővilág és az egész emberiség diadala. Én ebben komolyan hiszek.”

Az ünnepi rendezvénynek a Magyar Mezőgazdasági Múzeum adott otthont

A jelöltek részletes életrajzait itt lehet elolvasni

A szavazás folyamatáról részletesen itt lehet olvasni

Az est folyamán a jelöltek borbemutatót is tartottak. A legemlékezetesebb tételek, a teljesség igénye nélkül:

Légli - János-hegyi Sauvignon Blanc,
Royal Tokaji Szent Tamás Furmint,
Szigetszentmártoni Kékfrankos rosé újbor (Gál Szőlőbirtok és Pincészet),
Vida Péter La Vida Kékfrankos,
Dúzsi Tamás Görögszó.

Az eseményre vendégborászok is meghívást kaptak Felvidékről, Délvidékről és Erdélyből. Nekünk Bott Frigyes kiváló boraival sikerült megismerkednünk, akinek 2009-es Rajnai Rizlingje és Vinculum fantázianevű késői szüretelésű Juhfarkja igazán mély nyomot hagyott bennünk.

Az „Év Bortermelője” választás valójában nemcsak borászok, hanem borvidékek versenye is. A kérdés az, hogy vajon lesz-e harmadik győztese Tokajnak, Szekszárdnak, Balatonboglárnak, vagy második a Kunsági borvidéknek?

A fehér füst december 3-án száll fel.