Légli Ottó: Egy borász mind felett

Légli Ottó életében fontos mérföldkő az idei év, hiszen a tavaszi „Borászok Borásza” cím után most a szakma Kossuth-díjának tartott „Év Bortermelője” díjat is elnyerte.

Ünnepi hangulat uralkodott a Magyar Bor Akadémia által szervezett december 3-i díjátadón. A novemberi rendezvény után újra bemutatkozott az öt jelölt, akik egy-egy borukat is magukkal hozták (lásd keretes írásunkat). A reflektorfényben álló borászokat hallgatva és látva a kölcsönös tiszteletet, az embernek az az érzése támadt, hogy ez nem is egy verseny: az öt kiváló borász inkább tűnt egy csapatnak, mint rivalizáló pályatársaknak.

Dr. Kállay Miklós, a Magyar Bor Akadémia elnöke megköszönte a sajtónak az elmúlt húsz évet, mert – mint fogalmazott –, az ő munkájuk is nagyban hozzájárult a magyar borkultúra felemelkedéséhez. Ezt követően bejelentette, hogy idén a 141 akadémiai tag közül 111 állított fel sorrendet az öt jelölt között, a szavazatok összesítése után pedig a győztes: Légli Ottó.

A versenytársak, Áts Károly (Tokaj), Dúzsi Tamás (Szekszárd), Gálné Dignisz Éva (Kiskunság) és Vida Péter (Szekszárd) őszinte örömmel gratuláltak a balatonboglári borásznak.

„Az első szó a köszöneté” – kezdte beszédét Légli Ottó. „Megpróbálok megfelelni az elődök szellemiségének és annak a kvalitásnak, amit a magyar bor a ’90-es évek óta produkál.”

„Szőlőskislakon születtem, így most azt a közösséget is képviselem, ahonnan jöttem. Ilyen kivételes pillanatokban az emberben felidéződik annak a sok, tisztességben megöregedett 70-80 éves bácsinak az arca, akik ezt a nemes tevékenységet folytatják” – mondta elérzékenyülve a boldog győztes, aki édesapjának és párjának is köszönetet mondott: „Nélkülük nem lehetnék itt.”

Légli Ottó saját bevallása szerint nagy újrakezdő.

1989-ben felmondott a boglári állami gazdaságban és többedmagával önállósította magát, majd hét év után újabb újrakezdés következett.

„Kezdettől fogva hangsúlyos cél volt a hely szellemének, a helyi adottságoknak megfelelő bor előállítása és nem valamiféle világtrend másolása” – ezt már a Borászportáloknak adott külön interjúban mondta a győztes. „Elejétől kezdve közösségben gondolkodtunk és közösen próbáltuk megfogalmazni, hogy mi is az igaz bor Bogláron és környékén.”

Légli Ottó a Magyar Bor Akadémia tagjainak is köszönetet mondott

Légli Ottó elmondta, hogy nem igazán jár borversenyekre, mivel szerinte nagyon nehéz azt megítélni, hogy mi a jó és a még jobb. Nyerni természetesen szeret, ez megmaradt a sportolói múltból: „úszóként nem az hajtott, hogy utolsóként forduljak, és focistaként sem, hogy vesztesen hagyjam el pályát”.

Hitvallása egyszerű: tisztességes, igaz, jó borokat szeretne készíteni – a fogyasztók legnagyobb örömére. És hogy milyen borokat iszik Légli Ottó a hétköznapok során?

„Legtöbbször nyilvánvalóan a saját boromból fogyasztok. Hogy mit, az hangulattól függ, de én alapvetően Olaszrizling-ember vagyok. Nagyon szeretem a somlói és a hegyaljai – főleg száraz – borokat, de az aszút is imádom… Ez már bőven elég is lenne, de nyilván egy olyan embernek, aki rálépett erre az útra, egyre izgalmasabb a világ, így néha a kinyitok egy wachau-i, burgundiai, vagy elzászi bort.”

„Emlékszem, hogy gyerekkoromban a szőlőhegyen milyen hangulat és milyen gazdag élet volt. Manapság sajnos úgy látni, hogy a korábban stabilnak tartott értékek – mást ne mondjak a munka – nem mindenütt jelent egyet. Ez nyilvánvalóan nem jó irány, de én bízom benne, hogy előbb-utóbb megváltozik a helyzet. Az biztos, hogy a nagyapáink korában meglévő szőlőhegyi kultúra és társadalmi élet ugyanabban a formában már nem fog visszajönni. De én reménykedem, hogy az emberek előbb-utóbb vissza fognak találni ezekhez a hagyományokhoz és ezáltal önmagukhoz.”