Medoc Noir, Kék Medoc, Menoir – egy különleges kékszőlő hazai történelme

Nyulasi Gábriel
2011. április 23., 19:05


Napjainkban újra reneszánszát éli egy érdekes kékszőlőfajta, legújabb nevén a Menoir. Az ezredforduló tájékán, 1998-ban még azt írták róla, hogy csak házi kertekben fellelhető. Most mégis egyre többet hallunk róla, nem véletlenül.
Medoc Noir, Kék Medoc, Menoir – egy különleges kékszőlő hazai történelme
 
A szőlő tulajdonságai
A fajta értékének korai érését tartják, hiszen már szeptember elején magas cukorfokkal szüretelhető. Apró, tömött fürtű, a bogyói sötétkék színűek és muskotályos ízűek. Hátránya, hogy könnyen rothad és közben az éretlen bogyók leperegnek. Ezáltal keveset terem, ráadásul meglehetősen fagyérzékeny és a darazsak is rendszeresen megdézsmálják. Kicsit uradalmi szőlő jellege van, nem könnyen termeszthető. Rothadékony és jó cukorgyűjtő: e két tulajdonság - ha optimális körülmények között teljesedik ki – az aszúsodás feltétele is lehet.
Vörösbor - fehérboros karakterrel
Sokoldalú fajtáról van szó, mégis szinte a feledés homályába veszett, több ízben kellett új nevet felvennie. Az idősebb korosztálynak Medoc Noir néven lehet ismerős, ezzel a névvel érkezett hazánkba. Egyedi, összetéveszthetetlen, fűszeres íz- és illatjegyeket mutat fel ez a fajta, vörösbortól szokatlan muskotályosságban pompázik. Emiatt sokan idegenkednek tőle, kevésbé értékes fajtának tartják, behízelgő, édeskés ízvilága miatt gyakran a „női borok” közé sorolják.
 
Neveit változtató
Sokáig a magyarosabb Kék Medoc néven szerepelt, majd névváltásra került sor. Nehéz termeszteni, ezért a szocialista tömegtermelésben egy módosulata játszott szerepet. Ez a Medina, amelyet 1959-ben alkotott meg a Kék Medoc-ot az Eger 1 nevű szőlőfajtával keresztezve Csizmazia József és Bereznai László. Népszerű félédes, édes tömegbort készítettek a Medinából, amit kóla nélkül is meg lehetett inni, ám valószínű, hogy ilyen ipari méretekben nem mindig a napfény segítségével kapta meg az édességet, hanem némi répacukorral támogatva. Ez a fajta már bőtermő, nehezen rothadó, fűszeres illatát és ízét örökölte a Kék Medoc-tól.
A lisszaboni szerződés aláírása után, az Európai Uniós csatlakozás környékén továbbra is zavarta a gallokat a bordeaux-i borvidékre emlékeztető bornév (Medoc a borvidék egyik kiemelt jelentőségű területe). Ezért került sor a végső keresztelőre, a fajta a Menoir nevet kapta. Bár még sok helyen Medoc-ként, Kék Medoc-ként vagy Medoc Noir-ként szerepel, használjuk következetesen most már a Menoir nevet!
Vissza a gyökerekhez - a történelem
A Menoir név közel áll a születési névhez, ugyanis a francia borászok e fajtát Mernon Noir-nak nevezik. Franciaországból kerülhetett hozzánk Matthiász János (1832-1921) segítségével. Matthiász János a magyar szőlőnemesítés első nagy mestere volt, a nemesítői iskola megteremtője, többek között a Csabagyöngye szőlőfajta megalkotója, és Tokaj szőlővesszeinek megmentője (Tokaj ültetvényeinek nagy része kipusztult a filoxéra járványban (1885-90), az általa megmenekített fertőzésmentes szőlőtőkékkel élesztették fel Hegyalját).
A Menoir az egri borvidéken érzi igazán otthon magát, ahová Gröber Jenő (1869-1941) hozta be (neki köszönhetjük a mai bikavér megteremtését). A filoxéra vész utáni első szőlőrekonstrukció idején (1880- 1910) a Kadarka és a Kékfrankos mellett a Menoir is nagy szerepet kapott a bikavérben. Gröber Jenő 1900-as évjáratú bikavére valószínűleg „Menoir hatásra” édeskés jellegű bor volt.
A sokoldalú
A teljesség igénye nélkül a fajta sokoldalúságáról is ejtsünk pár szót. Szekszárdon Dúzsi Tamás, a „rozékirály” is kipróbálta - természetesen rozé-műfajban - nem is akármilyen eredménnyel, az országos rozékóstolón bejutott a döntőbe. Egerben Hagymási József Merilyn nevű, rózsaillatú, lágy karakterű vörösbort készít belőle. Gál Lajos félédes „szamorodni” típusú bort alkot a Menoir-ból - mivel aszúsodáson is átmegy a szőlő egy része. Szintén Egerben, Demeter Csabánál beaujolais típusú újborként is nagyszerűen megállta a helyét. Villányban inkább házasításokban vesz részt, vagy rozé borként készítik.
100% Menoir - Újborként
Nemrégiben az egri Demeter Pincészet újborát volt szerencsém kóstolni, igazán szép lenyomata a fajtának.
A Márton 2008 újbor lágyan, áttetszőn vöröslik, színe akár egy erősebbre készített házi málnaszörp italé, kis rózsaszínes fodrokkal. Illata hozza a Menoir fajtajellegét, vörös bogyós erdei gyümölcsök egy kis málnás, karamellás édességgel, elbűvölő frissességgel, szerény ibolyavirággal. A rózsa illata belesimul a szederbe, és az egészet megbolondítja egy finom kis édes fűszeresség. Ízvilágában visszaköszön mindaz, amit a szaglószervvel már megtapasztalhattunk. Kellemesen, gyümölcsös harmóniában gördül le a borital, közben a szeder, a rózsa és az ibolya hullámzik végig. Az édes fűszer leginkább egy régi-régi gyerekkori édességet juttatott eszembe, a piros színű kakas nyalókat. Ezt az emlékképet a karamella finoman megbújó illata-íze hívogatta elő. Tannint, nagy testet ne is keressünk, a kis bakfis bájába ez bele sem férne. Jól iható bor, szinte észre sem vesszük, de már bontanunk kell a következő palackot.
Gasztronómiában elhelyezve talán – így, elkészülte után nem sokkal - még aperitivnek, étvágygerjesztő italnak is fogyaszthatjuk étkezés előtt. Egy szederkrém leves is kellemesen elkísérgeti, hagyományos libacombos-párolt vöröskáposztás társaságba is vihetjük mulatni, ám ha úgy gondoljuk, önmagában játékos gondolatmeneteket is követhet. Csak semmi komoly, nehéz gondolat, kortyolás közben képzeljük magunkat egy napfényes, őszi erdei tisztásra, ahol a bokrokból kis piros bogyók integetnek, kacsintgatnak felénk…
 
A Menoir több mint 100 éves hazai történelme jócskán bővelkedett fordulatokban a térhódítástól a perifériára szorulásig. Valószínűleg a csúcsborok közé nem kerül be, ám bársonyosságával, egyediségével nemcsak a hölgyek körében arathat sikert.