Piszkálják a vörösöket a magas árak miatt

Egyre gyakrabban kerül szóba különböző fórumokon, hogy bizonyos magyar vörösborok fogyasztói ára a kelleténél magasabb. Megalapozott-e egy ilyen felvetés, és ha igen, akkor adódik a kérdés: miért drágák egyes magyar vörösborok? Körséta a hazai topborok piacán - avagy ki vásárol egy palack vöröset 27 ezer forintért?

A felvetés teljesen jogos, de azért kicsit pontosítani kell a kérdést. Tény, hogy a hazai borkereskedelem egyes szereplőitől is hallani időnként panaszt a helyenként túlzó árakra. Egy borexporttal is foglalkozó szakember egyenesen úgy fogalmazott, hogy bizonyos magyar vörösborok nehezen, vagy egyáltalán nem értékesíthetők külföldön, hiszen az importért felelős kereskedők más országokból - és itt Franciaországtól kezdve Olaszországon át az újvilági termelőkig sokan elhangzanak - olcsóbban tudnak vásárolni, mint Magyarországról. Azt is hallani lehet, hogy ebből a megfontolásból egyes pincészetek csökkentették az exportra szánt boraik árát.

A piac tehát működik, és nem egyedül az export terén. A Magyarországon extrém árakon kínált borok esetében is biztosak lehetünk abban, hogy vagy kis tételekről van szó, vagy pedig csökkentik az árat, ha nagyon nem fogy a bor. A mellékelt táblázatban szereplő 27 ezer forintos Gere-tételből például igen korlátozott mennyiség, körülbelül 1500 palack van a piacon.

A borok árát természetesen általában nem a kereskedők, hanem a vásárlók sokallják. Legutóbb az Index bor-blogján olvashattunk efféle bejegyzéseket, amelyeket egy 8700 forintról 4350 forintra leárazott bor generált. A hozzászólások érdekes skálán mozognak: egyesek azon sajnálkoznak, hogy presztízsborok esetében nem szerencsés 50 százalékos leárazással élni, mások szerint még a felére csökkentett ár is nagyon magas egyetlen üveg borért.

Mennyi pénz folyik le a torkokon?

Amióta a borkultúrának kultusza is van Magyarországon, a borárak, pontosabban a presztízsborok árai folyamatosan viták tárgyát képezik. Egyes borkedvelők szerint 2-3000 forintnál magasabb összeget kifizetni és elkérni is őrültség egyetlen palack borért. Mások viszont nyugodt szívvel vásárolnak olyan borokat, amelyek palackonkénti ára akár 10-12 ezer forint. Az utóbbi vásárlói csoport létszáma nyilvánvalóan igen korlátozott.

Látni kell, hogy a fenti viták az egész borpiacnak csupán néhány százalékát érintik, hiszen a palackok többsége 4-500 forintos áron kel el. Egy közelmúltban végzett kutatás szerint a magyar vásárlók egy jelentős része 800 forintnál magasabb összeget soha nem is fizet ki egyetlen üveg borért.

A magas minőségű, vagy más néven presztízsborok, és azok árai mégis sokakat érdekelnek, esetleg még olyanokat is, akik nem tartoznak a borkultúrát hobbiként művelők egyre népesebb csapatába.

Álom és valóság - művészet vagy piaci realitás

Tekintettel arra, hogy az igényes borok kóstolgatása, és ezzel összefüggésben a borturizmus egyre több embernek válik hobbijává, egyik szabadidős tevékenységévé, a piacon sokféle vevő megtalálható. A hozzáértő, saját ízléssel és saját értékítélettel bíró vevőkör mellett ugyanúgy a piac részei a (még) alultájékozott trendkövetők, vagy akár a masszív sznobok, akik kifejezetten örülnek, ha egy társaságban az általuk nagyon drágán vásárolt borokkal kérkedhetnek.

A tájékozott és hozzáértő fogyasztók hozzáállása is markánsan eltérő az árkérdésben. Az egyik csoport elfogadja, sőt, egyenesen nagyra értékeli, ha a magasan az átlag feletti borokat egyfajta műalkotásnak lehet tekinteni, és ennek megfelelően hajlandó olyan árat fizetni értük, amely sokak számára már bőven az irracionális tartományban mozog.

A rajongók másik tábora azt tartja, hogy a kiemelkedő borok ugyan tiszteletet és nagy odafigyelést érdemelnek, ám mindezek mellett mégiscsak inkább élelmiszer-ipari termékként kezelendők, mint műalkotásként, így egy bizonyos határ fölött már nem fogadják el a magas árakat. Életszínvonaltól függően ez a határ száraz borok esetében a palackonkénti 3000 és 5000 forint közötti ár szokott lenni. A mellékelt táblázatokból látható, hogy a divatos vörösborok sokkal gyakrabban lépik át a "lélektani határt".

Olcsóbb külföldiek?

A hazai árak kritikájakor nem ritkán elhangzik, hogy a külföldi borokat kedvezőbb árakon kínálják. Olcsóbbak tehát a híres francia, vagy például a spanyol borok, mint a Magyarországról származó vörösborok?

Ha a kérdésedben nem szerepelne a "híres" jelző, akkor a válasz az lenne, hogy igen, bizonyos árkategóriákban, illetve bizonyos presztízskategóriákban a világpiacon olcsóbbak a külföldi borok, mint a magyar nedűk. De ha használjuk a híres jelzőt, pontosabban a prémiumborokról beszélünk, akkor egészen más a helyzet, és bizonyos szempontból éppen ez okozza a problémák jelentős részét.

A magyar pincészetek az elmúlt 10-15 évben sokszor hallhatták, hogy "el kell menni Nyugat-Európába, és tanulni az ottani szakmai nívót". Sokan megfogadták a tanácsot, illetve sokaknak maguktól is volt annyi eszük, hogy tanuljanak az arra érdemesektől. Ezek a folyamatok is szerepet játszottak például a terméskorlátozás, vagy bizonyos hordóhasználati technológiák meghonosodásában, de említhetjük itt a címkék formavilágának fejlődését, vagy éppen a presztízsborok megjelenését.

Mi sem vagyunk rosszabbak!

A magyar borászat rengeteget fejlődött az utóbbi időszakban, és az egyre nagyobb számban készülő átlagon felüli minőségű borok termelői azt mondják, hogy mi sem vagyunk rosszabb borászok a külföldieknél, és a kiemelkedő magyar termőhelyek sem rosszabbak a külföldieknél, miért ne adhatnák a magyarországi pincészetek a presztízsboroknak megfelelő árakon a valóban presztízskategóriába tartozó nedűiket? A példa nem csak a szőlőtermesztés kifinomultságában, vagy a borászati technológiák terén ragadós, hanem az árképzés szempontjából is. A magasan jegyzett francia, vagy például olasz pincészetek borai 50, vagy akár 100 euróba kerülnek. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a legmagasabb kategóriákban az 500, vagy akár az 1000 eurós palackonkénti ár is elképzelhető - de ez már egy teljesen más világ.

A komoly probléma a mennyiségekkel adódik, pontosabban a magas áron kínált nagyon jó borok és a megfizethető áron kínált nagyon jó borok arányával. Amíg Nyugat-Európában 10 drága és jó bor mellett megvásárolhatunk sok ezer nem drága és jó bort, addig ez az arány Magyarországon jóval beszűkültebb vásárlási stratégiákat tesz lehetővé. Nézzük végig például az egyik borkereskedés árlistáját: a legnépszerűbb vörösboros régiókból 1500, vagy inkább 1800-1900 forint alatti tételt egy-két kivételtől eltekintve nem találunk. Annál több viszont a magasabb áron kínált tétel.

Árak és értékek

Nem az a baj, hogy sok bort áraznak 2-3000 forint köré, vagy ennél is magasabbra, hanem az a gond, hogy ezek mellől gyakorlatilag szinte hiányzik a jó minőségű, de megfizethető áron kapható kategória. Tudjuk persze a válaszokat és az indokokat, csak ez a vásárlókat többnyire egyáltalán nem érdekli.

Az árstruktúra kevéssé szerencsés alakulásának hátterében a szintén nem szerencsés szőlőültetvényi struktúrák állnak. Bordeaux példáját szokták emlegetni, és bármennyire is a világ egyik leghíresebb borvidékéről van szó, mégsem teljesen alaptalan az összehasonlítás. Bordeaux-ban 100 ezer hektár szőlő található, míg Magyarország 22 borvidékén összesen 75 ezer hektárt művelnek. A különbség már első ránézésre szemet szúr, és ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy Bordeaux-ban az egy hektárra eső átlagos tőkeszám 7-8 ezer, Magyarországon pedig 3000, akkor a távolságok még nagyobbra nőnek.

Annyiért a kutya nem venné meg tőle...

Ennek megfelelően Bordeaux-ban van néhány tucat olyan pincészet, ahol a borok nagyon drágák, vagy akár irracionálisan hatalmas pénzekbe kerülnek. Igen, de emögött a néhány tucat pincészet mögött ott tolong sok ezer borászat, amelyek a piac törvényeinek megfelelően a jóval moderáltabb, helyenként pedig kifejezetten vásárlóbarát áron adja a portékáját. Ne legyenek illúzióink: ha tehetné, az ezredik Bordeaux-i pincészet is adná 30, vagy 50 euróért egy palack borát, de annyiért a kutya nem venné meg tőle, így kénytelen beállni a 10, vagy akár 5-7 eurós fogyasztói árszintre.

Angliában, a világ legnagyobb borpiacán évente sok borkalauz megjelenik. Az egyik ilyen, vásárlókat tájékoztató, a borokat árkategóriák szerint bemutató könyv 500 oldalon taglalja a világ szinte összes bortermelő országát. A francia borvidékek az 500 oldalból 210 oldalt foglalnak el, Bordeaux-nak 70 oldal jut. Ezen a 70 oldalon találunk bort palackonkénti 8, de 800 fontért is. A kevésbé felkapottabb francia régiók borainak ára 4 és 10 font között mozog.

Európában rengeteg bort találunk 2500 és 15 ezer forint közötti áron, és a skála két szélén található tételek minősége között számos esetben alig van különbség. Ugyanakkor az 1500 forintnak megfelelő ár alatti sávban is nagyon sok korrekt, jónak mondható bort találni. A hatalmas mennyiségben mindenki megtalálhatja a neki megfelelő ár- és minőségi kategóriát. A magyar piacon jóval kevesebb a bor, ezért az árak is szabadabban kalandozhatnak.

A lélek mélységei és magasságai

Egy dolgot azért le kell szögezni. Az árképzésben a pszichológiai tényező mellett vannak üzleti-közgazdasági tényezők, és általános piaci tényezők. Ezek bizonyos szempontból korlátokat is szabnak az áraknak, lefelé és fölfelé is. Tudomásul kell venni, hogy 800 forintos fogyasztói árnak megfelelő összegért (jelenleg 2,75 euró) sehol a világon nem fogunk különleges minőségű bort kapni, de még 1500 forintért (5,2 euró) se nagyon. A magyarországi vitatott árakat se úgy képzeljük el, hogy bárki is komolyan gondolná, hogy egy most 5000 forintos borért 1500 forint lenne a reális ár, vagy egy 8000 forintosért a 2500 forint. Az viszont elképzelhető, hogy jó néhány 5000 forintos bor árát reálisabbnak tartanák a vásárlók, ha mondjuk 3000-3500 forint körül lenne.

A piaci árakat persze ritkán alakítják a vásárlók vágyai. A hazai borárakról tehát elmondható, akkor lesznek a mainál nagyobb mennyiségben elérhetőbb áron kapható igazán jó borok, ha minőségi kategória felső részében a mostaninál jóval szélesebb lesz a kínálat.