Ilyet sok bortermő ország nem mondhat magáénak, viszont ők kitalálják vagy csinálnak maguknak egy 'story-t', azaz marketinggel élnek. Mert az, hogy a 'jó bornak nem kell cégér' - sajnos félrevezető és nem igaz. Egy sikeres bor egyharmad részben a talaj, természet, szőlő, hagyomány-tudás, kétharmad részben pedig a marketing keveréke, tartják a nemzetközi szakemberek.
Egy görög mondás szerint nem azt hisszük, amit látunk, hanem azt látjuk, amit hiszünk. Már pedig ami nincs ott a piacon, azt nem is látjuk így még hinni se tudunk semmit. És sajnos pont ez a helyzet a magyar borokkal. Itt nem elsősorban az export számadatokra kell csak gondolni, hanem nemzetközi vásárokon való részvételre, információra, nyomtatott anyagokra, interaktív médiumokra.

Egy külföldi borász, így fogalmazott egyszer: 'A franciák 60 millió hektoliter bort termelnek és 3 milliót szeretnének exportálni, a magyarok 3 milliót termelnek és még ebből szeretnének exportálni. Hogyhogy nem tudják meginni, azt?' Az átlagos borfogyasztás 30 liter/fő éves szinten, ami annyit tesz, hogy elméletben nem kell, hogy problémát jelentsen, vagy mégis?

A jó marketinghez az ún. marketing mix elemeinek átfogó alkalmazása szükséges. A (sok) pénz mellett, fontos a hatékony kommunikáció és az összefogás is!

Remélhetőleg a Bormarketing Kht., ami 2005 tavaszán alakult sikeresen el tudja indítani az ország bormarketingjét nemzetközi szinten is. Az új szabályozás szerint a bort terhelő 8 Ft/liter adóból 5 Ft/litert szán majd marketingre és a maradék 3 Ft/liter pedig a borellenőrzést szolgálja.

Magyarország sikeres bormarketingjét a magyar szőlőfajtákban, egyes kiemelkedő talajadottságú borvidékünkben, ún. zászlós borok kialakításában, humán és szakmai összefogásban, hatékony kommunikációban, elegendő anyagi ráfordításban és a szigorú szabályozásban (eredetvédelem, dűlő klasszifikáció, stb.) látom.

Kielmayer Kristian