Atomfizikusok, kémikusok, matematikusok találkoznak Amerikában egy konferencián, az elnök körül nézz és megkérdezi angolul: "Itt van ma Mr. Smith?” Nem jön válasz a tömegből. “Akkor, uraim, ma magyarul is beszélhetünk"- mondja az elnök. Néhány viccnek mindig van valóság alapja, úgy akár ebben is van némi igazság. De fordítsuk komolyra a szót…

 

Népbetegség

"Világhírű a magyar bor. És természetesen világhírű a konyhánk is." Jó befektetésnek tűnik, ha ezekre vagy hasonló mondatokra pénzt kapnák, valahányszor elhangzanak. Idén hallottam egy főszakácstól a következőt: "Bárcsak eljutnánk a magyar gasztronómiában arra a szinte, mint a futbalban, ott legalább tudjuk, hogy nem vagyunk már világhírűek." Sajnos igaza van. Külföldön jóformán nincsenek magyar éttermek, tehát nincs magyar gasztronómia se - ha híres lenne a magyar gasztronómia, külföldön hiányolnák a magyar éttermeket!

Mi a helyzet a borokkal? Azok sem világhírűek egy kivételel - bizonyára könnyen kitalálják, hogy ez melyik vidék illetve bor. Igen, Tokaj (a Bikavér lenne a másik, ha lenne 2. leghíresebb kategória). Ezt pedig meg kell védeni, mert a Tocai (Friuliano), Tokay (d’Alsace) és az Ausztrál Tokay nem Tokaj (vagy régi írás szerint Tokay), nincs köze a magyar földhöz. Egyértelmű, hogy ami híres, azt mások is szeretik utánozni, ez mindig így volt.

Emlékszem Magyarországon kitört egy Cserszegi fűszeres láz néhány esztendeje. Rengeteg gazdától hallottam borbemutatókon, hogy az év bora volt Nagy Brittaniában. Azonban ez csak az egyik fele a történetnek. Melyik intézmény szerint lett az év bora, Decanter, IWC, szakíró vagy valaki más döntött? A történet másik fele úgy hangzott volna, hogy a Tesco szupermarket polcairól, fehér bor kategóriában és 5 font alatt. És ez a díj egyedül a Neszmélyi Hilltop Cserszegi fűszeresé volt, (ami akkor 4 angol font körül mozgott), tehát nem minden Cserszegi fűszeresnek szólt. Az angolok azonban gyorsan átkeresztelték "kiejthetetlen-re" (vagy hivatalosan Woodcutters) aztán el is felejtették - amilyen gyorsan jött úgy el is tűnt. Miért mondom ezt? Ahogy találkozom borkereskedőkkel, szakírókkal a kóstolok során, és beszélgetésbe kerülünk, nekem úgy tűnik senki nem emlékszik már a múlt sikereire, vagy a szőlő nevére.

Attól, hogy az ország határain belül mondogatjuk, hogy mi vagyunk a legjobbak még nem leszünk azok. Másoknak is ezt kell gondolni rólunk. De egy dolgot ki kell emelnem: magyar borról külföldinek csak jót vagy semmit! És van mit mondani...

Ami Puskás Ferenc volt a labdarúgásban, az ma Szepsy István a borászatban. Az egyetlen világhírű magyar borász. Gál Tiborról sem szeretnék megfeledkezni, aki komoly munkát tett le az asztalra neves külföldi borászatoknál, ő volt az első magyar “flying winemaker”. Biztos vagyok benne, hogy még számos magyar borász fog komoly sikereket elérni (nem csak díjakra gondolok) nemzetközi szinten is,  megmutatni a világnak a magyar bort. Tudom és látom a munka gyümölcsét. De nemcsak a borászokra van szükség, hanem olyan szakemberekre is, akik értékelik, írnak, kommunikálnak a borokról nemzetközi szinten, akik megértik és tisztelik a magyar bort. És nem csak magyarul, hanem a világnyelveken. Az sem elég, hogy megkérek egy ismert embert, aki aztán ír egy-két könyvet, vagy eljön és beszél a magyar borokról. Ez kevés, itt folyamatos munkáról van szó. Ostromolni kell az embereket információval, tudással, mert egyébként elfelejtik, amit hallanak. Szükség van minél több olyan emberre, akik ismerik és értik a magyar borokat, és akik közül a legkomolyabbak persze beszélik nemcsak a magyar bor nyelvét, de a magyar nyelvet is. Az országhatáron belülről csak belföldön lehet építeni a magyar bor hírnevét. Ahhoz, hogy a magyar bor külföldön is hírnevet szerezzen, útnak kell indulni, hogy szemtől szembe hirdessük borainkat, ennek van ereje, hatékony kommunikációs értéke.

Emlékszem, mikor Szekszárdon voltunk a Borklubbal, egy borász elmondta (maradjon ezúttal névtelen), hogy a japánok tisztelegnek a Teleki szobor előtt Villányban, de mi magyarok még azt se tudjuk ki volt Teleki Zsigmond. Másik betegség, hogy átesünk a ló túlsó oldarára és alábecsüljük magunkat. Gondoltam utána járok és megkérdezek egy japán borszakértőt, aki már többször is járt Magyarországon. Megnyugtatott a válasza, sem tisztelegni nem tisztelgett, de még a filoxérával sem hozta kapcsolatba Telekit Zsigmondot. A szakirodalom elsősorban az 5C Teleki vagy az 5BB Teleki alanyfajta atyjaként tartja számon, amely effektíven berlandieri x riparia alany. Az 5C elsősorban a nagyon száraz talajokon mutatt jó eredményeket, emellett sok talajfajtával kompatiblis. Az 1870-es években érkezett meg Magyarországra a filoxéra, és az egyetlen hatásos védekezés a kártékony élősködő ellen az volt, hogy az amerikai ellenálló alanyokra kellett a vitis viniferát ráoltani. Ebben Teleki Zsigmondnak kétségkívül komoly érdeme volt.

Egy másik híres magyar, akit sokan a kaliforniai bor atyának tekintenek, Haraszthy Ágoston. Karrierje a politikában kezdődött, majd megalapította a Buena Vista borászatot Sonomában, amely még mai is működik. Felfedezte a termőterületben rejlő potenciált, és nekilátott minőségi fajtákat telepíteni, többek között neki köszönhetik ma Kalifornia leghíresebb, leggyakrabban telepítet szőlőjét, a Zinfandelt. A történet úgy tartja, hogy Nicaraguában egy krokodilokkal teli folyóba esett, és soha többet nem láttak. Nem kétséges, hogy Amerika sokat  köszönhet Haraszthynak, ami a borkultúrát illeti.

Őszintén szólva pozitívan nézek a jövőbe, mert tudom, hogy egyre több magyar szakember van aki nemzetközi szintén is jól halad, borászok, borszakírók, oktatók és még sokan mások, akik tesznek és tenni fognak a magyar bor nemzetközi hírnevéért.