Miért szükséges a borkészítés szabályozása, avagy a bor mint bizalmi termék

Ezzel az első olvasásra furcsa címmel indítjuk útjára új sorozatunkat, amelynek célja, hogy a borhoz kapcsolódó szabályozást érthető módon közelebb hozzuk a borfogyasztókhoz, bor iránt érdeklődő olvasókhoz. A sorozatot a borhoz kapcsolódó hasznos ismeretek forrásának szánjuk, hiszen az EU egységes szabályozása nyomán rövidesen új információkkal találkozhatunk a borospalackok címkéin.

A bor szabályozásának szükségességét feszegető kérdésre a különböző földrészeken, országokban más és más válaszokat adnának. Az Európai Unióban és Magyarországon a szabályozás szükségessége talán kevésbé megkérdőjelezhető. Ettől függetlenül néhány éve még az Európai Unióban is felmerültek olyan modellek, amelyek a szabályozás mellőzését is megengedték volna. Ezek az elképzelések szerencsére csak gondolatkísérletek maradtak és inkább arra a tényre világítottak rá, hogy szabályozásra szükség van.

Amikor az ember még a dolgok mélyebb összefüggéseinek elemzéséből, ismeretéből merítette gondolatait, akkor nem csak magát a szabályozást ismerhettük meg, hanem annak szükségességét is feltárta a szabály alkotója. Az első magyar bortörvényünket 1893-ban alkották meg és az alábbi bevezető szöveggel indították útjára: „Pál apostol azt irta Timoteus püspöknek: „Kevés borral élj gyomrod és gyakori betegeskedésed miatt.” Vagyis fáradságos munkával járó életmódja mellett a püspök el ne hanyagolja az egészségét, hanem ennek fentartására igyék kevés bort. Bizonyára tudta a szent apostol, hogy a jó bor hasznos, mértékletesen élve vele az egészséges embert a munkára teszi képesebbé, hiszen így folytatja: „a kevés borral élő ember jobban ellent tud állani a betegségnek, a beteg embert a tiszta, jó bor erősiti. Bor mellett vigad, e mellett busul a magyar ember és a szőlő nedve csak akkor árt, ha valaki az eszét a borral együtt megiszsza. Különösen árt pedig akkor, ha mesterkélt, kotyvasztott vagy hamisitott az ital, de azért egészséges, tiszta, jó hirnevü bor czégére alatt árulják”.

A szőlőműveléssel és a borkészítéssel együtt járó kemény munka becsületének védelme már nagyon korán szükségessé tette a szabályozást. A haszonszerzés tisztességtelen módjai elleni védelem azért volt szükséges, mert a bor az ember mindennapi életét és ünnepnapjait egyaránt betöltötte. Szükség volt a borra a megfelelő minőségű ivóvíz hiányában is, de a bor fontos része volt az ókori népek vallási szertartásainak is. A vallási tivornyák néhány kivételétől eltekintve a közösségi borivást szigorúan szabályozták, annak érdekében, hogy ne a részegség kerekedjen felül a szertartásokon. A lerészegedést a legtöbbször közösségben nem engedélyezték, a megiható bormennyiségnek határt szabtak.

A bor újkori története során rituális funkcióiból sokat vesztett, azonban bizalmi értéke továbbra is megmaradt. Elég, ha csak összehasonlítjuk a vásárolt élelmiszerek címkéjét egy borcímkével, máris egyértelművé válik a szabályozás hasznosságának gyümölcse: a részletes szabályozásnak köszönhetően a bor címkéjén nem szükséges annyi információt feltüntetni, mint az élelmiszereken. Az élelmiszerek esetében a legtöbbször nem fontos, hogy az alapanyag honnan származik, milyen fajta, vagy milyen eljárás alkalmazásával dolgozták fel. Egy pohár bor esetében pedig a legtöbb esetben a választásunkat befolyásolják ezek a szempontok. A kedvezőtlen jelek ellenére a bort nem gyártják, hanem termelik, ezért a bornak nem gyártmánylapja, hanem átfogó szabályozása van.

A bor társadalmi szerepe jelentősen befolyásolja a bor szabályozását, annak szükségességét. A bor ma már nem alapvető élelmiszer, mégis kulturális szerepe nem megkérdőjelezhető, pénzben kifejezhető értékénél jóval nagyobb elfogadottsággal és befolyással rendelkezik. A mai szabályozások tartalma társadalmi elfogadottságuktól nagyban függ. A legnagyobb termelési hagyományokkal rendelkező Európában a hetvenes évektől kezdődően a szabályozás a bor mennyiségi fogyasztásból minőségi borfogyasztásba történő ágazati átalakulását igyekezett elősegíteni. A bor jelentős mennyiségi fogyasztáscsökkenését hangsúlyos piacszabályozással kellett ellensúlyozni. Ez az átalakulási folyamat lassan lezárul, ezért a szabályozás a készített borok értéknöveléséhez ad szabályokat, mint például az eredetvédelmi szabályozás, földrajzi nevek védelme. A borfogyasztó, vagy jelentősebb bortermelési hagyományokkal nem rendelkező országokban a szabályozás inkább a bor és a fogyasztó kapcsolatának szabályozására törekszik. A skandináv országokban például a bor vásárlásának feltételeit szabályozzák, de jelentős hangsúlyt fektetnek a fogyasztó egészségének védelmére. A bort más alkoholos italokkal egy kategóriában kezelik.

A bor társadalmi megítélése jól tükröződik az egyes országok szabályozási megoldásaiban. A sorozat következő részében ezt mutatjuk be.