Miután új, az európai borszabályozást bemutató sorozatunk első részében feltettük a kérdést: egyáltalán miért szükséges a borkészítés szabályozása, most folytatjuk a sorozatot.

A világ bortermelő, borfogyasztó országai egymástól meglehetősen eltérő szabályozásokat alkottak nem csak a bortermelés, de a borkereskedelem tekintetében is. Ez természetesen hatással van a polcokon megjelenő kínálatra is, és – bár észre sem vesszük – alakítja borfogyasztói szokásainkat.

Sokáig Európa volt a bor egyedüli hazája, de az európai országok számítanak ma is a legjelentősebb termelőnek és fogyasztónak. A bor minden tekintetben egybeforrt az európai ember mindennapi életével, ünnepeivel, a kereszténység gyakorlásával. Jól kialakult, több ezer éves múltra visszatekintő borvidékeiről származnak jól ismert borai. Ezért rendelkeznek Európa bortermelő országai, illetve az Európai Unió részletes, a szőlőtermelés, a borkészítés, és az értékesítés területeit részletesen szabályozó jogszabályokkal. A közösségi szabályozásnak például a borszabályozás az egyik legrészletesebben és legnagyobb terjedelemben szabályozott területe. A mezőgazdasági termékek tekintetében ez az elsőség pedig teljesen egyértelmű.

 

A borkészítésbe az utóbbi 100 évben bekapcsolódó újvilági országok (Ausztrália, Egyesült Államok, Új-Zéland, Dél-Afrika) ehhez képest meglehetősen liberális szabályozással, vagy ágazati szabályozás hiányában készítik boraikat. A szintén az európai fogyasztók elismeréséért küzdő országok a bort általában minőségi élelmiszernek tekintik, amelyet az európai fogyasztók számára jól ismert szőlőfajta nevekkel, vagy ismerősen csengő, az európai borok címkéin használt nevekkel igyekeznek még eladhatóbbá tenni. Ilyenek például az USA-ban és Ausztráliában előállított Tokay nevű borok, amelyek semmiben nem hasonlítanak a mi borainkhoz, de nem kivétel ez alól Porto, Champagne és más ismert európai földrajzi név sem. A liberális szabályozás mellett a hatékonyság és a marketing jelentik a borkészítést meghatározó elemeket ezekben az országokban.

Ezzel az agresszív és eredményes piacpolitikával próbál lépést tartani a vén Európa. Igyekszik történelmi neveit védeni, kialakult borászati eljárásait eredményesebben kommunikálni, ugyanakkor megmutatni, hogy Európa földjén is lehet újvilági stílusú borokat készíteni. A borfogyasztókért folytatott nyílt piaci küzdelmek a nemzetközi fórumokon és kétoldalú bormegállapodások keretében zajlanak. A küzdelmek eredményességét mutatja be az EU és Ausztrália megújított bormegállapodásának tartalma is, amely éppen a közelmúltban lépett hatályba a több mint 6 éves tárgyalási és egyeztetési eljárást követően. Az egyezmény értelmében az ausztrál borászok egy év múlva már nem használhatják termékeikre a champagne, a portói, a burgundi vagy a sherry megnevezést. A Tokay esetében tízéves átmeneti időszakot írnak elő. Mindezek fejében az EU megkönnyíti az általában olcsónak számító ausztrál borok uniós piacra jutását. A megállapodás európai részről (a korábbiakhoz képest további) tizenhat ausztrál bortermelési eljárást ismer el, és a megállapodásban rögzített feltételek mellett az ausztrál termelők továbbra is használhatnak a bor minőségére vonatkozó több európai kifejezést (vintage, cream, tawny, ruby stb.). A megállapodás jelentőségét aláhúzza az EU és Ausztrália közötti, a volumen tekintetében mintegy hússzoros ausztrál többlet mellett zajló borkereskedelem nagyságrendje.

 

Az európai bornevek védelmében az EU kénytelen volt elismerni olyan borászati eljárásokat, amelyek a hagyományos borkészítési eljárásoktól idegenek (pl.: tannin hozzáadása a borhoz, vagy karamellel történő színezés). A különböző országokkal kötött bormegállapodások piaci hatására került be az EU borszabályozásába a faforgács használatának engedélyezése a hordójelleg kialakításához. Az EU borkészítés szabályai az utóbbi években jelentősen közelítettek az újvilági szabályozási felfogásokhoz.

Egyedüli, a hagyományos borkészítést védelmező bástyáknak az eredetvédelmi szabályozással rendelkező borok számítanak, amelyeket még nem vehettek be az egyre inkább megengedő borkészítési szabályok. Ezeknek a boroknak a piacát még nem tudták jelentősen megszorítani a más földrészről érkezett borok. Az európai ember számára az egyszerű, mindennapinak számító borfogyasztás mellett még fontos a hagyományokkal, jelentős történelmi értékkel, földrajzi névvel rendelkező borok fogyasztása. A jelenlegi közösségi borpiaci szabályozás erre egyelőre jelentős védelmet biztosít.

Az Európai Unió szabályozása nem lehet mentes a nemzetközi szinten megkötött kompromisszumok következményeitől. Számos tényező gátolja az EU Bizottságát abban, hogy a közösségi szabályozás kialakítása során csak az európai érdekekre legyen tekintettel. Sorozatunk következő részében ezt a kérdést bontjuk ki részletesebben.