A következő években hazánkban is olyan új fogalmakkal kell megismerkednünk, mint az oltalom alatt álló eredetmegjelölés, vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzés, illetve az ehhez kapcsolódó termékleírások. Azért is számítanak ezek nagyon új kifejezéseknek sok borkedvelő számára, mivel Magyarországon csak kevés élelmiszerünk rendelkezik eredetvédelmi szabályozással. Nem így az EU jelentősebb nyugati szőlő- és bortermelő országaiban, ahol az utóbbi két évtizedben elterjedt ez a szabályozás – hogy kiszámítható, jó minőséget tudjanak letenni a fogyasztók asztalára.
Ám ez az áruvédelem nem csak a borokra, de minden élelmiszeripari termékre kiterjedhet. Az utóbbi években több magyar élelmiszer is közösségi oltalomban részesült – a szegedi téliszalámi, a gyulai kolbász, vagy a makói vöröshagyma – ám számuk még messze elmarad a nyugat-európai országokétól.

 

Ezek az élelmiszerek azért kaphatnak közösségi oltalmat, mert az élelmiszert leíró, részletes termékleírással rendelkeznek, amelyet az EU Bizottsága elfogadott és nyilvántartásba vett. Ezekből a termékleírásokból mindenki pontosan tájékozódhat az élelmiszer összetevőiről, készítési módjáról. A nyilvánosan, mindenki számára hozzáférhető dokumentum minden fontos elemet tartalmaz, kellő információval látja el az érdeklődőket.
Ezzel szemben a kizárólag márkanévvel ellátott termékekről csak annyit tudhatunk meg, amennyit előállítója erről elárul.
A termékleírásokon keresztül az átláthatóság és információ teremti meg azt a fogyasztói bizalmat, amitől az eredetvédett termékek Franciaországban, Olaszországban, vagy Spanyolországban annyira népszerűek. Ezek az országok már rendkívül sok termékükre elkészítették és elfogadtatták a termékleírásukat, a legtöbb EU-s eredetvédelem alatt álló termék Olaszországban található. Nemrég kapta meg az ezredik ilyen termék az igazolást, amely – nem véletlenül – egy olasz sajt. Itáliában már több száz eredetvédett „italicum” van.

Sokan ma még úgy gondolják, hogy a termékleírások a termelőknek és az őket ellenőrző hatóságoknak szólnak. Ez azonban nem így van. A termékleírások elsősorban a fogyasztók számára készülnek, amelyek minden eddiginél átláthatóbbá tudják tenni az egyes borokhoz tartozó szabályokat. Dűlő, település, kései szüret, jégbor? Ma ki tudná megmondani pontosan, hogy egy borvidékről származó bor hogyan is készülhet? Egyedül a tokaji borkülönlegességek készítési és forgalmazási szabályait rögzítik pontosan jogszabályok. A többi, borcímkéken megtalálható jelölésről a legtöbben nem tudják milyen szabályok vonatkoznak rá.

Ezzel szemben a termékleírásokból pontosan tájékozódhatunk majd, hogy a címkén található jelölések mögött – például egy Bikavér esetén – milyen szőlőfajták bújhatnak meg, hogyan, milyen módon készülhet az ilyen bor.
A termékleírásokból pontosan megtudhatjuk, hogy a jégbor milyen feltételek teljesülése esetén írható a címkére.
Ezen kívül arról is pontos tájékoztatást adnak ezek a leírások, hogy a szabályokat kik, és hogyan ellenőrzik. A termékleírások elkészítését követően így már nem csak a tokaji borkülönlegességek esetében ismerhetjük meg pontosan a készítési szabályokat, hanem minden olyan bor esetében, amelyek valamilyen földrajzi nevet viselnek a címkéjükön.

A földrajzi név nélkül kosarunkba kerülő borok esetében termékleírás elkészítésének kötelezettsége nincs. Ennek hiányában majd el kell fogadnunk azokat az információkat, amelyeket a bor készítője a bor hátcímkéjén tájékoztatásul feltűntet.

A termékleírások készítői számára fejtörést éppen az jelent, hogy a jelenleg csak nagyon keretjellegűen szabályozott borok számára egyértelmű és követhető leírásokat készítsenek el.
A termékleírásoknak olyan borok bemutatását kell tartalmazniuk, amelyek az adott földrajzi helyre leginkább jellemzők. A jól elkészített termékleírások növelik a fogyasztók bizalmát, mert kellő garanciát tudnak biztosítani. Bizalom hiányában inkább a jól csengő márkaborok felé nyúlhat a borfogyasztó. Mivel Európában az előbbieknek nagy hagyománya van, elsősorban ezzel versenyezhetünk az újvilági nagy, kevéssé szabályozott brandek (márkaborok) ellen.
Reméljük, a termékleírások kellően eligazítják majd a hétköznapi fogyasztókat: milyen bor is a Móri Ezerjó, a Somlói Furmint, a Soproni Kékfrankos, vagy a Balatoni Olaszrizling.