Igyál biosört!

HVG Online
2011. július 23., Szombat 12:21

Hozhatok még egy korsóval?

Az 1516-os bajor sörtisztasági törvény csak azt írja elő, mi az a három összetevő, ami a sörbe kerülhet, de azt nem, hogy milyen arányban. Ebben rejlik a kis sörfőzdék nagy lehetősége. Ráadásul a biotermékek a világon mindenhol nagy népszerűségnek örvendenek.

A münsteri óváros egyik zegzugos, régi épülete komplett sörüzemet rejt főzőházzal, ászokpincével, mindennel, ami a jó sör előállításához kell. Az 1816-ban alapított Pinkus Müller nemcsak a város egyik idegenforgalmi nevezetessége, de egyben az utolsó Münster hajdani 150 sörfőzdéje közül. S hogy minek köszönheti fennmaradását ez az immár hatodik generáció által irányított családi vállalkozás? Leginkább annak, hogy megtalálta a piacnak azt a szegmensét, ahol törpeként nagy lehet az óriások között. (A cikk a hirdetés után folytatódik!)

hirdetés

Tradicionális módszerekkel készült különleges, lágy aromájú alt söre tette ismertté, amely színében is eltér a környéken főzött söröktől: inkább világos, mint sötét, leginkább a kölschre emlékeztet. A Pinkus másik specialitása a sörfőzdéhez tartozó vendéglő, ahol a vendégek a sör mellett a helyi konyha különlegességeit is élvezhetik, például a májas és kolbászos kenyeret párolt almával vagy a Pfefferpotthast nevű borsos, hagymás marharagut.

Ám a söreiről híres német földön, ahol az egyébként is bőséges választékot annyi különlegesség gazdagítja, mint sehol másutt a világon, egy sörspecialitás, még ha azt a családi vendéglőben szolgálják is fel, nem lenne elég egy kisüzem fenntartásához. Abban az országban, ahol még napjainkban is 1300 sörgyár és sörfőzde kínálja 5 ezer fajta sörét, valami egyébre is szükség van. Szakmájuk iránt elkötelezett, vállalkozó kedvű sörmesterekre, akik elég felkészültek ahhoz, hogy ha rájuk mosolyog a szerencse, felismerjék és üstökön ragadják. Ez történt 1978-ban, amikor Hans Müller, a sörfőzde akkori vezetője valami egészen újat hozott létre. Az egyik környékbeli gazda a hetvenes években szokatlannak számító, különleges terményt ajánlott neki: biológiai termesztésű sörárpát.

Pinkus Classic - Retrosör ínyenceknek

A kíváncsi mester megvette, kipróbálta és a végeredménytől el volt ragadtatva. Így lett a Pinkus Müller Németország első biosörfőzdéje. Csaknem 20 éve minden termék bio, ami az üzemből kikerül. Még a „limonádés sör”, a radler citromja is biotermesztésből származik. Friedhelm Langfeld, diplomás sörmester, aki feleségével, Barbara Müllerrel jelenleg a sörfőzdét irányítja, apósa méltó utódának bizonyult. Ellenőrzött termesztésből származó, a lehető legkevésbé feldolgozott alapanyagokból, árpamalátából és – szirup vagy pellet helyett – teljes komlóvirágzatból készíti bevallottan kézműves söreit. Üzemében a labor és a kémcsövek helyett a szaglás, az ízlelés és a tapasztalat határozza meg a sör minőségét. Hitvallása szerint nem az a fontos, hogy a sör mindig egyforma legyen, hanem az, hogy mindig jó legyen. És bár meghajol a korszellem előtt, készít lágyabb, visszafogottabb söröket, mi több, még alkoholmenteset is főz, bár saját maga inkább a rusztikus nedűket kedveli.

Úgy tíz évvel ezelőtt az Észak-Rajna-Vesztfáliai Mezőgazdasági Kamara felkérte, hogy csatlakozzon egy, a régi termények genetikai fenntartását célzó kezdeményezéshez. Langfeld vállalta, hogy kipróbálja „dr. Franck toklászmentes imperiál árpáját”. Akkoriban már csak egy drezdai vetőmagbank őrzött néhány magot ebből a kis hozamú, de robosztus gabonaféléből. Megbízott egy környékbeli gazdát,akinek két évig tartott, míg sikerült a földjén a 120 centi magasra növő árpát megtermeszteni, és az első termést leszállítani. A Pinkus Müllernél 2004 óta ebből az árpából főzik a Pinkus Classic-ot, egy helyi specialitásnak számító valódi retrosört. Így köszönheti Langfeld kedvenc sörét a mezőgazdasági kamarának. Meg persze a saját elszántságának, amivel valami különlegeset akart alkotni anélkül, hogy jelentősebb anyagi hasznot remélt volna tőle. Továbbá kellett hozzá egy olyan stabilan prosperáló üzem is, ahol nem elsősorban azt kell árgus szemekkel figyelni, melyik termék előállítása, mennyibe kerül.

A Pinkus Classic sikere a vállalkozó kedvű sörmestert további kísérletezésre ösztönzi. Egy újabb kedvencet akar kifőzni. Egy egészen keserű, magas komlótartalmú sört. Olyant, amiben a mostani huszonkettes pilsekkel szemben negyven a keserű "egység" aránya. Márpedig ha sikerült neki egy régi árpafajtát újjáéleszteni, akkor a hardcore komlólevet is fel fogja támasztani Sörországban. Mert ő tudja,hogy bánjon azzal a bizonyos engedélyezett három összetevővel, a vízzel,malátával,komlóval.

(Szerző: T. K.)