A testes vörös mindig vonzó

Gonda György
2017. március 30., 18:31


Eshet, fújhat, fagyhat, vagy süthet a nap, a testes vörösök hallatára még mindig megtelik minden kóstoló. Nem is lenne baj, ha ugyanilyen nagy lenne az érdeklődés, amikor a kadarkák, kékfrankosok, sillerek, pirosborok kerülnek szóba. Merthogy az utóbbiak lennének a mi fajtáink, a magyar vörösborkészítés fő csapásvonala.
 
A testes vörös mindig vonzó
A Borkollégium kóstolósorozatának újabb napján a testes vörösbor volt a téma, és meg is telt a terem hallgatósággal. Sánta Zoltán, a Borkollégium vezető tanára megtett mindent azért, hogy egy percig ne csillapodjon az érdeklődés. Bevallom, a kóstoló vége felé az elfogyasztott borok tüze csökkentette a figyelmet.
 
Szó esett az ilyen típusú borok készítésénél eldöntendő kérdésekről, a borkészítés technológiai lépéséiről és a kapcsolódó problémákról.
 
Beszélgettünk a kékszőlők beéréséről, az érintett évjáratokról, spontán erjesztésről, fajélesztőről, áztatásról, csömöszölésről.
 
Sok kérdés és válasz hangzott el a hordókról, érlelésről, a nagy vörösborokat adó fajtákról. Természetesen nem mehettünk el olyan nehezebb témák mellett sem, mint Villány és Szekszárd különbözőségei, hasonlóságai, és ezeknek a borvidékeknek a helye nemzetközi összehasonlításban. Emellett sikerült olyan „apróságokba” is belemélyedni, mint a cabernet sauvignon érési problémái és a fajtatisztaként palackozott tételek esetleges hiányosságai, Rioja borai, vagy Chile borvidékeinek alapvető tulajdonságai.
 
A témák, kérdések felvetésében sokat segítettek a kóstolt borok is, mivel a hat tétel hat különböző stílust mutatott be, eltérőek voltak a vélemények a minőségről, kedveltségről. Ennek és az érdeklődő, nyitott közönségnek, meg persze Sánta tanár úr felkészültségének köszönhetően egy nagyon informatív, tanulságos, kellemes este kerekedett ki.

Illik röviden megemlékezni a kóstolt borokról is. A lista alapján jogosan gondolhatja mindenki, hogy a Solus vitte el a prímet, hiszen ez a bor már hosszú évek óta a magyar vörösborok csúcsán van. Ez így is volt, de ha levesszük a „címkét kóstolunk” együtthatót, akkor a Montes Carmenere nem sokkal maradt el tőle. A Bock Cabernet Sauvignon a kellemes, kedves, jól iható villányi vörösök közé tartozik, de érezhető rajta, hogy a fajta még Villányban sem képes mindig beérni, ahogy 2014-ben sem sikerült teljesen.
 
A testes vörös mindig vonzó
 
A Csanád Cuvée-vel ilyen jellegű probléma nem volt, sőt. Ez a bor a Koch Pince csúcsbora, és egy klasszikus bordói házasítás. A Rioja igazi tempranillo alapú bor. Tüzes, alkoholban gazdag, sok gyümölccsel, jó savakkal, a hordós érlelés határozott jegyeivel. A Mészáros Borház 2012-es Syrah bora fölött már egy kicsit eljárt az idő, és a fajtajelleg is hiányzott nekem. A Solus hozta mindig magabiztos formáját, már fogyasztható állapotban van, a csúcsán fönn és még ott lesz sokáig. A carmenere itthon és Európában kevésbé ismert, pedig bordói eredetű szőlőfajta. A chilei nép már sajátjának tekinti. Tanninos fajta, de vannak mellé jó savak, és sok gyümölcs, amihez esetünkben kiváló borkészítési eljárás párosult.
 
Kóstolt tételek:
  • Cabernet Sauvigon 2014 Bock Pincészet, Villány
  • Villányi Csanád Cuvée 2012 Koch Pincészet, Villány (Cabernet Franc 50%, Merlot 25%, Cabernet Sauvignon 25%)
  • Macán Classico 2012 Bodegas Benjamin De Rotschild & Vega Sicilia, Rioja, Spanyolország
  • Syrah Reserve 2012 Mészáros Borház, Szekszárd
  • Alpha Carmenere 2014 Montes, Central Valley, Chile
  • Solus 2009 Gere Attila Pincészete, Villány (Merlot 100%)
 
Legközelebb április 3-án az édesborokról tanulhattok a Borkollégiumban. Részletek: ITT