Egyszerűen csak Tokaj névvel zajlott egy összegző kóstoló, a Borkollégium Mesterkurzus sorozatában, március végén. A tételek igyekeztek bemutatni az elmúlt két hónap Tokaj, a tokaji fajták, és kiemelten a furmint körül zajlott eseményeken kóstolható borok különböző típusait, a teljesség igénye nélkül. Górcső alá kerültek a könnyedebb, reduktív tételek, a kisebb potenciálú mindennapokra szánt házasítások, az érlelésre is alkalmas hordós tételek, a kerekséget almasav bontással illetve maradékcukorral elérő típusok, dűlős borok, édes házasítások, szamorodnik és természetesen az aszúk.

 

Az biztos, hogy a borkészítési felfogások, stílusok ugyanolyan változatos képet mutatnak, mint Tokaj-Hegyalja területi adottságai vagy bortípusai. Bár azt gondolom, hogy ezt a változatosságot nem csak a terroirok különbözősége adja. Sokkal inkább diktálják a tempót a pincészetek lehetőségei, a piaci igények és a gazdasági kérdések. Úgy gondolom, hogy ahogyan a tokaji bortípusok között megkezdődött némi egyszerűsítés, a borok pontosabb megfogalmazása, egyértelműsítése, úgy ez ráférne a borkészítési stílusokra is. Még a tapasztalt kóstolónak is néha fel kell kötni a gatyáját és visszaemlékezni arra, hogy melyik termelőtől mit várhat, mi az egyénisége, milyen típusú borokat készít. Szerintem kicsit nehéz elmagyarázni a kevésbé járatos fogyasztónak, hogy „meg kell tanulnod a borvidéket, alaposan”.

Az estén kóstolt borok gyakorlatilag 15 különböző világot mutattak meg Tokaj-Hegyaljáról, de valahogy mégsem állt össze kép. Mindegyik más volt, de ez valahogy nem teljesen jó értelemben, mert egyszer csak elvesztünk a rengetegben. Ingadozott, néha nagyon ingadozott a minőség. Amikor már megkedveltük a jó savakat, a kevés gyümölcsöt, az ásványokat, akkor jött egy nagyon illatos dolog, vagy valamilyen hordós, krémes, kerekebb típus. Aztán áttértünk az édesre, amelyek között volt nyalós, túl kedves, elegáns, gyümölcsös, vegetális, gyógynövényes és azt sem lehet látni pontosan, hogy némely esetben mi a különbség egy édes cuvée és egy szamorodni között. Merthogy sokszor nincs. Kicsit nehéz ebben a vegyes halmazban eligazodni megtalálni a furmint, hárslevelű, sárgamuskotály, Hegyalja arcát. 

 

 

Persze az is lehet, hogy nem is kell keresni. A tökéletes tisztaság, és a hibamentes technológiai megoldások legyen az alap, és utána mindenki készítsen az évjárat, a fajta, a terroir adta lehetőségeken belül szíve vágya szerinti bort. Hiszen a változatosság gyönyörködtet, de valahogy mégis úgy érzem – az elmúlt két hónapban lekóstolt 100 feletti tokaji bor után –, hogy ez a változatosság kicsit sok, stílusban és minőségben is. Az utóbbi egyértelműen baj, az előbbi kérdéses. De lehet, hogy tényleg felesleges ezen sokat elmélkedni. Legyen a bor tiszta, megbízható és utána többi megtalálja az utat magának a fogyasztható szívéhez. Hiszen Tokaj népszerű.

 

 

Bardon Meszes Furmint 2013: a Bardon Pincénél nagyon komoly fejlődés történt 2013-ra, amit ez a kiváló bor is mutat. Illatban alma, körte, ásványok és némi mézes érzet elegáns keveréke található. Szájban érezni a maradékcukrot, hiszen félszáraz, de ez az édesség nem zavaró, sokkal inkább kerekíti a bort, mint édesíti. Lendületes, hosszú kortyú bor, egyensúlyos, van súlya és tartása is. Ízében hozza az illatban érezhető jegyeket. Picit farnehéz, de csak egy kicsit és ez talán ennél a tételnél nem is olyan nagy gond.

 

 

A szárazak közül jól szerepelt még az Árvay Családi Pincészet Padi-hegy 2013-ból. Ahogyan egy nagy tudású borszakember mondta, Hegyalján a szemek hamarosan Rátka és Tállya felé fognak figyelni. Itt található Padi-hegy és Isten-hegy dűlők, amelyeket már sokan, sokszor emlegetnek. Ennek a bornak mély, érett, vastag illata van. Hangsúlyos gyümölcsökkel, ásvánnyal és még picit fiatalos hordóval. Határozott, szikár bor. A férfias ide talán nem illik, hiszen a bor Árvay Angelika munkája. Lendületes bor, jó testtel, jó alkohollal. Komoly tisztaság és feszesség jellemzi. Ízben alma, körte, fajtajelleges, sok az íz.

 

Az édesek közül a Heidrich Pince 2008-as Aszúja nyert. Érettséget rejtő illat, tea, aszalt körte, kamilla, gyógynövény, klasszikus aszús jelleg. Szerkezetben viszont kimondottan fiatalos, jó savakkal, nagyszerű sav-cukor egyensúly. Ízben is hozza az érett jelleget, dohány, karamell, aszalt körte. Kedves íz, cukorhangsúlytól mentes és kellően intenzív, de nem sok.