Tóth Sándor Táltoshegyi olaszrizlingje jelenleg zöldessárga színnel, diszkrét illattal jelentkezett be, ám már most testes bornak mondható. Sőt tüzes is, volt miből kitermelni az alkoholt 2006-ban. Savai minden bizonnyal még sokat fognak kerekedni, amíg palackba kerül, s remélhetőleg a mainál hosszabb bor lesz. A fajtára jellemző, finom kesernye utóízt viszont meg kell őrizni benne.   

Sanyi bácsi a veltelini elkötelezettje, noha sajnos nálunk nem a legnagyobb elismerésnek és népszerűségnek örvend ez a fajta. Jómagam személyes sajnálatára. Ám a fáma szerint itthon a Balatonfelvidéken készítik legjobbat. 

Áldozói zöldveltelinijét tagok szerint szüreteli és dolgozza fel, a tagok megkülönböztetése régi, zalai borvidék öröksége. A felsőtábla közepéről származó szőlőből készült, pontosabban még készülő félben lévő (ám ez természetesen már csak a jótól az - optimális esetben -  tökéletesig vezető utat jelentheti) tételnek szalmasárga színe még nem jelzi, milyen hallatlanul testes olajossággal béleli ki szánkat, és gördül le garatunkon. Nem mindennapi élmény már most sem – mi lesz ha még érik?  

A felsőtábla teteje pedig már aranysárga, és érdekes változó illatok jellemzik – legalábbis ebben a pillanatban. Lassan múló animalitás csap át érett sárgadinnye illatába. Ízében a furcsamód már az előző veltelininél is felfedezett kesernyés ízek jönnek, csak még határozottabban. Ez is igen testes, az előzőeknél hosszabb bor.  

Áldozói Zenitje arany színével hívja fel magára a figyelmet, illatában máris érződik az a 22 cukorfok, amivel a szőlő beérett. Illata alapján tokajinak mondanám. Csizmadia úr, a kóstoló szóvivőjeként émelyítő virágillatot aposztrofált. A 9 hónapos seprőn érlelés eredményeként senki meg nem mondaná róla, hogy ez valójában egy reduktív bor. Tóth Sándor e mellett a technológia mellett is juttat oxigént a borba, de úgy véli így sokkal jobban szabályozható annak mennyisége! A fél éven túli hordós érlelés úgy véli óhatatlanul is oxidálja a bort. Az előzők nagy testéhez képest viszont nem olyan robusztus, így tüzessége is feltűnővé válik.  

Áldozói Kereklevelűje, vagyis Chardonnay-ja is arany színnel villog, szép koronát húz maga fölé és birs illatjegyekkel tetszeleg. Érett szőlőből készített, igazán tüzes bor, gerincesebbnek szeretném. Kesernyés jegyek. Bizonyára a héjon tartás miatt köszönnek vissza minden fajtánál, bár a később kóstolásra kerülő lepalackozott boroknál már nem jönnek, ezt előrevethetjük. Talán egy köztes állapot ízjegyei. 

Érdekes lesz hozzájuk visszatérni a palackozás után is, 2-3 év múlva. A zenitet már jövőre megvehetjük. Soha rosszabb borokat, mint ezek a hordóminták –  s bizonnyal még csak jobbak lesznek.  

Tavaly palackba került 2003-as zöld veltelinijén érezni az est folyamán először határozottan a termőtáj gazdag mineralitását. Méghozzá már a bor illatában is. Savai határozottabbak lehetnének, de a borhoz felszolgált érlelt juhsajttal való ízkombináció mindenért kárpótol. 

Áldozói opeonborra egy 2003-as szalmasárga cuvée, melynek illata minerális friss körtére emlékeztet. Illetve minerális is, meg körte is. Ízvilágában is „össze van rakva”: nem oly tüzes mint a mainstream. Azt mondanám rá, harmonikus. Mint minden igazán jó bor. Érlelt, ementáli típusú sajttal ajánlott! 

2003-as chardonnay-ja arany színű bor, az est legszebb illatával. Valószínűleg nagyon elkábulhattam tőle, mert elfelejtettem felírni – vagy nem tudtam megfejteni? – mit rejtett magában. Az egyik zöld veltelini mintánál említett olajos-glicerines bársonyosságot is örömmel üdvözöltem benne. Micsoda lassú korona! Egy grana padano-féle sajttal még szebb. 

2003-ból egy félszáraz (23g/l cukor) veltelini is született, és még emellett 14,5-es alkoholja is van! Húha, mit várhatunk ettől? Halvány aranysárga színe még nem árulkodik illatának ütős édességéről. Összetett gyümölcsös illatjegyeiben talán megint a körte dominál. Természetesen verhetetlenül ragad fel a pohár falára, ebben ma ő a király, ám a nagy cukortartalomhoz nem tudnak felérni a rendelkezésre álló savak. Hosszabb is lehetne – fanyalgok, hiába elkényeztettek ma. 

Főbora, Áldozói Zenit, 2003, hasonló kaliber. 30 gramm cukorral, 15,2-es alkohollal harangozzák be. Kisfahordós érlelés, de szerencsére nem a fáról szól. Mély arany, mézes, itt elvesztettem a fonalat…