Mi van a szekszárdi palackban?

Varga Andrea
2016. március 18., 20:51


Közös stílus? Egységes arculat? Hogyan működik mindez? Többek között ezekkel a kérdésekkel a fejünkben fogtunk kóstolópoharat és vettük górcső alá a szekszárdi borászok optimumkeresésének eredményeit. Szekszárd szerelmeseként nehéz volt nem elfogultnak lenni.
Mi van a szekszárdi palackban?
Fotó: Agroinform.com
A szekszárdi palack egy majd három éves munkafolyamat eredménye, hogy mennyire tökéletes, illetve nem, ez már más kérdés, az viszont tény: a szekszárdi borászok összefogásának kézzelfogható jelképe, megtöltve minőségi alapanyaggal, rengeteg munkával, hittel és kompromisszummal. Iránymutató a fűszeres, roppanó gyümölcsös, néha buja szekszárdi stílushoz. Burgundira hajazó alak, kissé újragondolva. 2015 szeptemberében került bele először bor, a Borkollégium aktuális mesterkurzusán most övé volt a főszerep.

Kadarka, kékfrankos, bikavér: a kiválasztott borok, csak ezek kerülhetnek a szekszárdi palackba, bírálóbizottság előtt vakon kóstolva, elvileg hibátlanul, stílust maximálisan képviselni tudó módon. Fűszeresek, savhangsúlyosak, fajtajellegesek, szakítva a tanninbomba-stílussal  - legalábbis ez a cél.
 
14 tétel plusz két ráadás. A Schieber Pincészet ’13-as kékfrankosával nyitottunk, nem is kellett csalódnunk: üde, friss, ropogós piros gyümölcsös, édes hordó fűszerek, nem tolakodnak, de határozottan jelen vannak, a savak rendkívül szépen zenéltek. Még fiatal, de már élvezhető, jóivású. Leheletnyivel több koncentráltság még elférne, tényleg csak egy csipetnyi.
 
Mi van a szekszárdi palackban?
Fotó: Kadarka.net
 
Másodikként Sárosdi Kékfrankos 2012 került a pohárba, érezni az évjárat sajátosságait. Érett alapanyag, hangsúlyos hordó. Fűszeres, vastag, hosszú lecsengéssel bír. 
 
Ugyancsak 2012-ből érkezett a Hetényi János Pincészet kékfrankosa: mély színében és illatában is. Évjáratnak megfelelő, érett meggy és fekete cseresznye, sok fűszer. Szép szerkezet, jó összhang, vastag, hosszan megmarad a szájban.

Takler Kékfrankos reserve 2013-mal folytattuk a sort. Fiatal nagyon. Illatban és a kortyban is a hordó dominál még, sűrű, vastag. Vegyünk belőle és tegyük el: biztosan nem fogjuk megbánni.
 
Mészáros Pincészet ’12-es kadarkája került majd a poharakba. Intenzív rubin szín, tele piros bogyós gyümölcsökkel, csipetnyi fűszer. Könnyű, lendületes. Szép savak. Jóivású.
 
Németh János ’13-as kékfrankosával ismét visszatértünk a kékfrankosok világába, mely tipikusan „némethjanós”: kis levegőztetés után határozott, vastag, sok fűszer, bors, szegfűszeg, érett gyümölcsök, sok meggy, szilva. Szép szerkezet, viszonylag hosszú.
 
Hetedikként az Eszterbauer Borászat Tanyamacska Kékfrankos 2013 érkezett: jó szerkezet, lendületes, sima. Fűszer és gyümölcsök. Leheletnyi animalitás a lecsengésben.

A sor „behízelgő” bora következett nyolcadikként – a szó abszolút pozitív értelmében –, a Szeleshát Tábornok Kékfrankos 2012: érett alapanyag, puha, bársonyos. Jó savak, szép tannin. Vastag korty, hosszan időzik a szájban. Hordós fűszerek, érett gyümölcsök. 
 
Az első Heimann bor a sorban az Alte Reben Kékfrankos 2013 volt: novemberben már szerettem, most csak szebb lett. Izgalmas illat, szép egyensúly a kortyban. Lendületes, koncentrált. Fűszer, meggy, falatnyi csoki és érett cseresznye. 
 

#szekszárd #mészáros #szekszardtour

Boraszportal.hu (@boraszportal_bormagazin) által közzétett fénykép,

 
Majd pedig következtek a bikavérek: az első volt a sorban Márkvárt János ’13 bikavére: lendületes, elegáns. Szép szerkezet, határozott savak. Finom fűszerek, jó gyümölcsösség. Fiatal, de szép.

Második bikavérünk a Tüske Pince ’13-as bikavére volt: egyenes, határozott, lendületes. Finom fűszerek, érett gyümölcsök. Szép savak. Igen jóivású. Novemberben kóstoltam először, már akkor igen kellemes volt, most még szebb.

Harmadikként került a pohárba Bodri Faluhely Bikavér válogatása 2013-ból. Fiatal. Vastag illat és korty. Jó alapanyag. Hordós jegyek előtérben. Az érlelést meg fogja hálálni.

Zárásképp érkezett a Heimann Bikavér 2013: az este egyik kiemelkedő tétele. Lendületes, határozott, egyenes. Tökéletes irány. Abszolút összhang. Jó alapanyag. Fűszerek és érett gyümölcsök. Sav, tannin szép egyensúlyban.

A kóstoltakat figyelembe véve pár kérdésünkre már most határozott válasz érkezett. A fenti borokat alapnak tekintve kijelenthető, hogy van mire építeni. Szekszárd csintalan bujasága, a borok remek ár/érték aránya pedig olyan attribútumok, melyek a fejlődést még biztosabb alapokra helyezik. Az már biztos: az irány jó.
 
A Borkollégium tavaszi szemeszterének tanfolyamairól itt tudsz letölteni részletes anyagot, az egyes kurzusok naptári bontásáért pedig ide kattints!
Winelovers borok az olvasás mellé