Somló, nyomni kell a pedált!

Gonda György
2017. szeptember 12., 08:30


Magyarország legkisebb és legeredetibb borvidéke Nagy-Somló. A 431 méter magas Somló-hegy összetéveszthetetlenül emelkedik ki a Marcal medencéből, borai karakterét pedig jellemzően a nagyon markáns terroir uralja. Nemrégiben a Winelovers Wednesday keretein belül kóstolhattuk meg a tüzes tételeket. 
Somló, nyomni kell a pedált!
Fotó: Nagy Gábor
 
A jellegzetes bazalt tanúhegy a badacsonyi dombokkal együtt emelkedett ki a Pannon-tengerből. Ezért mutat némi hasonlóságot a Csobánccal vagy a Szent György-heggyel, és sokszor sorolják a Balaton régióba. Somló-hegy egyik egyedisége, hogy - rendhagyó módon - minden oldalán megterem a szőlő, persze az északi felén kicsit nehezebben. Kontinentális az éghajlata, de nem menekülhet az országot mostanság jellemző szélsőséges időjárástól. Gyakori a szárazság és a jégvihar is. Szétaprózott birtokszerkezet jellemzi; ennek köszönhetően az összesen kb. 600 hektáron meglepően sok borászat tevékenykedik. Jelentős méretű, 10 hektár feletti gazdaságból csak néhányat találni.
 
A fő fajták olaszrizling, juhfark, hárslevelű, furmint és a tramini.
 
Vörösbor elenyésző mennyiségben készül. Ami a legfontosabb, hogy évről évre egyre népszerűbb a borvidék. Ezt igazolja, hogy minden Nagy-Somló rendezvény telt házzal megy, és a legtöbben elismerően bólintanak a borokra és borászokra egyaránt. Ez igaz volt a Winelovers rendezvénysorozat legújabb alkalmán is, a Gellért Szállodában.
A Winelovers Wednesday tematikus kóstolósorozat célja, hogy egyenként bemutassa Magyarország borvidékeit. Minden alkalommal az ország más-más részéről érkezik kb. 10-12 pincészet, 3-4 borával. A kóstolás mellett több előadáson is van lehetőség részt venni, amit egy-egy helyi borász, vagy a hazai boréleti meghatározó személyisége tart. Téma természetesen az adott borvidék megismertetése, különböző szempontokból. 

Tornai, Kolonics, Spiegelberg, Kreinbacher, Fekete, Györgykovács... a nevek mindenki számára ismertek, meghatározzák a borvidék képét. Mellettük megjelent már az újabb korosztály és a feltörekvő pincészetek, mint a Somlói Vándor (Kis Tamás), Barcza Bálint, Kőfejtő (Tóth Peti), Jász Laci - és a névsornak itt még messze nincs vége.
 
Somló, nyomni kell a pedált!
Fotó: Benkő M. Fanni

Sok-sok szép bort volt lehetőség kóstolni; legnagyobb része tiszta, szép aromatikájú, egyensúlyos. Mégis hiányzott számomra belőle az a valami, amit somlóinak hívunk. Az az összetéveszthetetlen karakter, ami a finom köves, bazaltos, néha kicsit petrolos illattal keveredő fajtajegyekből áll össze. Amit szépen kísér a helyi karakán savszerkezet, jó lendület. Valahogy ezt most hiányoltam a borokból, elsősorban az aromatikában, mivel a jó savak megvannak. A klasszikus, nehézkes, "kődzsúzos" karakter szerencsére már nincs jelen, de talán egy kicsit átestek a borászok a ló túloldalára, és a kelleténél többet rendeltek alá a divatos gyümölcsös ízvilágnak.
 
Jobb "arany közép" kellene. Persze ez csak kicsi szakmai fanyalgás, mert hogy a borok jók, némelyek nagyon jók.
 
Hatalmas fejlődés van a juhfark terén.
 
Sokak számára egyértelművé vált, hogy a fajta csak tökéletes érésben szedve mutatja meg igazi szépségeit. Mivel a magas savtartalmú és lassan érő juhfarknál a szüret időpontjának megválasztása még nehezebb feladat, mint a legtöbb fajtánál, túl korán szedve éretlen, brutális savú bort ad, ami igen nehezen talál utat a fogyasztóhoz.

Az este folyamán néhány, borban képzett barátommal arról is gondolatot cseréltünk, hogy kell-e a Somló-hegynek a cuvée, vagy csak fajtaborokat készítsenek. A kóstolt tételek alapján arra megállapításra jutottunk, hogy a hárslevelű önmagában nem igazán domborít jól Somlón, sokkal jobb szolgálatot tesz házasításban, ahogyan azt egyre többen gondolják Tokaj-Hegyalján is. Az olaszrizling és a juhfark - amennyiben kiváló minőségű a szőlő - egyértelműen érdemes arra, hogy fajtatisztán megjelenjen. A furmint jelenléte, fontossága, ereje még sok kérdést vet fel, fajtatisztán még biztosan nem találta meg saját arcát. Hogy fogja-e, nagy kérdés, mint ahogy a száraz furmint maga is egy nagy kérdéscsomag.
 
Somló, nyomni kell a pedált!
Fotó: Benkő M. Fanni
 
Hangsúlyozandó, talán jobban is, mint más területeken, hogy Nagy-Somló kiválóan alkalmas arra, hogy házasítások készüljenek itt. Elég csak Barcza Bálint Gyalog borára, a Kőfejtő Pince somlói cuvée-jére, vagy a Somlói Vándor Vándorjára gondolni.

Röviden az este pár kedvencéről. Spiegelberg Stefán 2015-ös chardonnay-ja megmutatta, hogy ez a fajta miért olyan csodálatos, sokrétű, megunhatatlan. Szépen keveredik benne a fajta barackos ízvilága, kis krémességgel és pici ásványossággal. Tiszta, modern, jó egyensúlyú bor. A Kőfejtő Pincében Tóth Péter pedig az olaszrizling képességeire világított rá, 2016-os évjáratú borával. Egyrészt láttatja, hogy az olaszrizling fiatalon és érlelten is tudja magát hozni a Somló-hegyen; másrészt megmutatja, hogy a fajtának van íze, illata, szerkezete és hogy igenis van helye a legfontosabb magyar fajták között. Kolonics Károly nagyot alkotott 2014-ben az olaszrizlinggel. Vacak évjáratból egy nagy bor született, pici rusztikusággal, érleltség jegyeivel. Van még belőle a pincében. Barcza Bálint Gyalog házasításában a teljes fajtakínálat benne van. Nevét onnan kapta, hogy ezek a szőlők klasszikus bakművelésben nőttek. Szépen megalkotott bor, jó egyensúlyokkal, egymást kiegészítő ízekkel. Ebben a borban találtam meg azt a somlóiságot, amit még több tételben kerestem volna.
 
A kóstoló végén úgy érzetem, hogy néhány somlói borász olyan, mint az egyszeri autóvezető, aki egy Ferrarit kap a kezeibe.
 
Nyomná a gázpedált, mert tudja, hogy egy csoda van alatta, de fél igazán odalépni, aggódik, hogy nem bír vele. Ez a félelem esetünkben nem a tudás és tapasztalat hiányáról szól, hanem az önbizaloméról.
 
Somló, nyomni kell a pedált!
Fotó: Benkő M. Fanni

A 2015-ös évjárat a Nagy-Somló borvidéken is jól teljesített; kezdik a borok megmutatni erejüket és eltarthatóságukat. Érdemes ezekből venni, eltárolni - ahogyan a 2016-osok is mutogatják magukat, bár itt még kérdés, hogy hol fog végződni a történet. Az viszont biztos, évjárattól függetlenül, hogy somlói bor egyre egyenletesebb, kiszámíthatóbb, évről évre hatványozottan nővekszik minősége. Tessék bátran fogyasztani.