Mivel viszonylag sok borkóstolásra járok, így meg voltam győződve arról, hogy valószínűleg egy jól levezényelt kóstoláson fogok részt venni, és ennyi. Utána mehetek haza és kész. Azonban ezen az estén az elvárható minőségen túl az emberi tényező legalább ennyit hozzátett a kóstolóhoz, amivel nemcsak emelte, de felejthetetlenné is tette az estét. Az emberi tényezőt pedig az Andante borpatika vezetője Kemenczei Andrea és a meghívott borász Tiffán Zsolt (a Parlament szőlészeti és borászati albizottságának elnöke) jelentette. Andrea egyszerre volt ott mindenhol, irányította a pincéreket és beszélgetett a vendégekkel, míg Tiffán Zsolt olyan szeretettel beszélt Villányról – a borain keresztül –, hogy már a kóstolás közepén arra gondolkodtam, itt hagyok csapot-papot és meg sem állok Villányig ahol szőlőt veszek majd magamnak csak és kizárólag azért, hogy a villányi csoda egy kis darabkájával én is találkozhassak. De lássuk, hogy mik is ezek a csodák.

 

Az est első bora a Csenge Cuvée 2011 Olaszrizling-Rajnai rizling házasítás volt. A bor mellé Andrea krémsajtos üdvözlőfalatkákat álmodott meg nekünk. A házasításban a főszereplő mindenképpen az olaszrizling volt. A maga kedvességével, lágyságával, krémességével, visszafogott stílusával, míg a rajnai rizling sokkal intenzívebb, kackiásabb savú bor, amely felfrissítette ezt a cuvéet. Alapvetően reduktív technológiával készült, amely magán hordozta a Villányra jellemző déliességet, visszafogott elegancia kíséretében.Elegancia nélkül egy bor nem lehet jó. Az elegancián keresztül lehet egy bornak olyan egyénisége, amely miatt megjegyezhető és szerethető. Alkoholtartalom: 12,5 % vol. Cukormentes extrakt: 19,7 g/l. Sav: 4,9  g/l.

A Csenge Cuvée után egy Rosé Cuvée 2012 következett, melyhez madársalátát kaptunk balzsamecetes redukcióval. A rozé hagyományos borfajtának tekinthető a Villányi borvidéken is. Rozénk esetében 2-3 órás héjon való áztatás után engedték le a mustot és így éppen csak megérintette a szőlő héját, amely kivonta belőle azokat a színanyagokat, melyeknek köszönhetően a színvilág valahol a hagymahéj és a hajnalpír között kalandozott. A rozénak alkalmas fajták a kékszőlők közül az oportó, kadarka, kékfrankos vagy a pinot noir – és itt is ezek a fajták alkották a bort, amely friss és nagyon könnyed volt. Nem hordozta magában egyik szőlő fajtajegyeit sem, ugyanakkor a rozék legnagyobb erényeivel rendelkezett, vagyis azt a célt szolgálta, hogy az ember frissen, fiatalon megigya.

Egy hagyományos villányi fajtának tekinthetjük a Portugieser 2011-et– ha tetszik, ha nem tette hozzá a borász. A bornak gyönyörű lilás reflexe volt. Nagyon kedves, vaníliára, ibolyára emlékeztető illattal. Egy kerek gömbölyű ital volt a pohárban, amit igazán jó volt fogyasztani és olyan illatvilága, olyan villányisága volt, amelynek köszönhetően könnyen megszerethetővé vált. A régi öregeink mondták, hogy akinek gyomorsav problémája van – akár túlteng vagy akár pang – annak ezt a bort kell innia. A portugieser mellé rosé kacsamellet tettek az asztalra almás párolt káposztával és fűszeres burgonyatallérral. Alkoholtartalom: 12,5% vol. Cukormentes extrakt: 27,4g/l. Sav: 4,6 g/l.

A következő bort amely Pinot noir 2008 volt, már a család következő generációjához tartozó, ifj. Tiffán Zsolt mutatta be. A pinot noir magyarul kis burgundy-t jelent. Érzékeny, elegáns, finom savú, olyan fajta, amellyel a világon legjobban ki tudják fejezni a borvidékek a dűlőiket. Kedveli a vulkánikus talajt. Könnyen lehet belőle készíteni fehérbort is, ha nem tartjuk héjon, de nagyon jó rozénak is, (a rozéjuknak is a pinot noir az alapja). Inkább az északi termőhelyek fajtája, kedveli a hűvösebb éghajlatot. Tiffánék rájöttek, hogy nálunk is nagyon szépek a pinot-ból készült borok. Kicsit testesebb ez a tétel a többi, Magyarországon található fajtatársánál. Tiffánék másod- és harmadtöltésű hordót használnak, hogy ne telepedjen rá könnyen a fa erre tételre. Érett fekete gyümölcsök jellemezték, melyet nagyon jól kiegészített a mellé felszolgált sous-vide marhaszelet, amit rizsfánkkal, fekete áfonyás vörösbormártással egészítettek ki.  

A következő tétellel a Cuvée Carissimae 2008-alelérkeztünk a pincészet egyik zászlós borához. Mint Tiffán Zsolttól megtudtuk, a palack címkéjén is látható sírkő egy római korból származó, Lucia nevű hölgynek volt a szemfedele. A sírkövet még a 80-as években találták a területükön, amikor egy eke beleakadt és így a felszínre került. A kőtáblán olvasható felirat: Luciae Apulae candidae, coniugi carissimae...., azaz „A szépséges Lucia Apula-nak a legkedvesebb hitvesnek…” A hölgyre való tekintettel, a hölgy iránti tiszteletből nevezték el a bort Cuvée Carissimae-nek. A három fő fajtája a cabernet sauvignon 50%-ban, merlot 40%-ban és cabernet franc 10%-ban. Szigorúan dűlőszelektált bor. Sötét, már-már feketébe hajló szín, illatban és ízben is a feketebogyós gyümölcsök dominálnak, egy kis fűszerességgel és csokoládéval kiegészülve. Villány ebben a borban is érződik, de itt a tanninok – bár egyértelműen megtalálhatóak – nem bántóak, inkább beilleszkednek a bor szerkezetébe, melynek hosszú kellemes lecsengést biztosítanak. Nagy potenciál, nagy bor!

 

A következő bor, amely egy merlot volt, márElysium 2008 névenkerült a palackba. A nevet (Elysium jelentése: mennyország) az Ördögárok-dűlő zárt katlanjának felséges, nyugalmat árasztó látványa ihlette. Azért éreztem némi fogalomzavart az Ördög-árokban lévő mennyországgal kapcsolatban de úgy látszik, hogy ez csak nekem szúrt szemet. Minden esetre abban mind az ördögök, mind az angyalok megegyezhetnek, hogy az a hely, ahol ilyen szőlő terem és bor készül, az minden szemszögből nézve csodálatos. Az érlelés 16 hónapig tartott, kizárólag első és második töltésű francia tölgyfahordókban. Szerencsére a fa-jegyek nem hálózták be teljesen a bort. Sötét gránátvörös szín, méltóságteljes hömpölygés a pohárban. Illatában és ízében is hozta a merlot-ra jellemző aromákat. Egy időzített gyümölcsbomba volt a pohárban, amely a kortynál robbant. Ez a bor minden paraméterében, nagy, komoly és súlyos volt, de az elegancia sem hiányzott belőle. Alkoholtartalom: 15%vol. Cukormentes extrakt: 34,3 g/l. Sav: 4,6 g/l.

A kóstolási sort záró Muzeális tételt az ifjabb Tiffánnak kellett dekantálnia a poharakba történő kitöltés előtt. A kivételes évnek számító ’97-es évjáratból származott a palackban rejlő cabernet sauvignon. A borász saját bevallása szerint az utóbbi 20 évben a cabernet franc és a cabernet sauvignon párharcából előbbi kerül ki győztesen a borvidéken. A borban megkérdőjelezhetetlenül megjelent ismét a villányi stílus, illatában megtalálható volt a gomba és az avar is, amely keveredett egy kis rummal. A pohárban megtáncoltatva kinyílt és csodálatos hosszú lecsengéssel rendelkezett. Nem voltak benne éles sarkok, minden szépen le volt kerekítve; egyensúlyban volt a bor.

Aki ezen az estén részese lehetett ennek a borkóstolónak biztosan nem fogja elfelejteni. Sem az Andante által felszolgált ételkölteményeket sem a kóstolt borokat, amelyekről Tiffán Zsolt tolmácsolásában mindenki megértette, hogy szőlővel és borral foglalkozni csak odaadással, lelkesedéssel és alázattal lehet, illetve, hogy a múlt hogyan tud találkozni a jelennel egyetlen pohár borban úgy, hogy közben már érezni lehet a jövő illatát és ízét is.