Világszerte, kultúrától és kortól függetlenül, az emberek pohárköszöntővel, koccintással ünneplik a fontos eseményeket. A pohárköszöntő hagyománya évszázadokra, sőt évezredekre nyúlik vissza. Az ókori héberek, perzsák és egyiptomiak éppúgy éltek ezzel a szokással, mint a szászok, hunok és más törzsek. A szokások némileg ma is eltérőek, olykor megmosolyogtató babonákkal fűszerezettek a különböző népeknél.
A Veganuár az elmúlt évek egyik legsikeresebb tudatos életmódhoz kapcsolódó kezdeményezése lett. Sokan a hús- és tejtermékek elhagyásával azonosítják, de a vegánság – és így a Veganuár – nemcsak az ételekről szól, hanem az italokról is. Itt lépnek képbe a vegán borok, amelyek meglepően fontos szerepet játszanak ebben az egy hónapos kihívásban.
Új év – új fogadalmak. A lista elején sokaknak a diéta áll. Ám az alkohol és a diéta viszonya igen kényes téma. A testépítők, fogyókúrázók és tudatos életmódot követők gyakran felteszik a kérdést: belefér-e egy pohár bor, sör vagy feles a diétába? A válasz nem fekete-fehér, de a kalóriák ismerete segít jó döntést hozni.
A közmondás ismerős: „kutyaharapást szőrével” – vagyis, ha bajt okozott valami, ugyanazzal kell „gyógyítani”. A hétköznapokban ezt leggyakrabban a másnaposság kapcsán halljuk: „Igyál egy sört, attól jobb lesz.” De vajon tényleg működik? Vagy csak egy jól hangzó népi önfelmentés?
Az irodalom soha nem volt híján a borról, a borozás örömeiről és annak következményeiről szóló műveknek. Írók és költők évszázadok óta elmélkednek egy pohár mellett az életről, a világról – és néha saját magukról is. A bor nemcsak ihlet, hanem beszélgetések katalizátora, nagy gondolatok csendes társa, és olykor a legjobb magyarázat arra, miért lett egy vers igazán őszinte.
A bor évezredek óta az emberi kultúra része, és talán sehol nem olyan összetett és gazdag jelentéstartalommal bíró elem, mint a vallás világában, ahol nemcsak az étkezés részeként, hanem szakrális, gyógyászati és társadalmi–gazdasági szerepében is meghatározó volt. A kereszténység különösen szorosan kötődik a borhoz: liturgikus használata, szimbolikája és kulturális hagyományai egyszerre jelképezik az élet örömét, az áldozatot, az ünnepet és a spirituális megújulást.
A történelemben számtalanszor bebizonyosodott, hogy az emberi találékonyság kifogyhatatlan, és a kezdeti ötleteket a fejlődő tudomány és technológia fokozatosan tökéletesíteni tudja. A pezsgő megjelenése a 17. században új kihívást jelentett: vajon milyen tartályra van szükség ehhez az új italhoz, és milyen zárórendszer bírja ki az óriási nyomást?
Kevés olyan alakja van a pezsgő történetének, akinek élete ugyanúgy pezsgett volna, mint a palackjai – Charles-Camille Heidsieck azonban ilyen volt. A férfi, akit Amerika „Champagne Charlie”-ként ünnepelt, eleganciájával és vakmerőségével egyszerre hódította meg a társasági szalonokat és a vadnyugat szélfútta városait. Pompás bálok, újságszenzációk, polgárháborús börtön, csőd és diadalmas újrakezdés: Heidsieck sorsa maga a 19. századi kalandregény. Mindeközben megteremtette azt a pezsgőhagyományt, amely ma is a Charles Heidsieck-ház erejét és mítoszát adja.
Az új kezdet íze – ezekkel a pezsgőkkel érdemes indítani az új év legelső pillanatait. Mi – a Winelovers csapata – már behűtöttük kedvenc pezsgőinket az újévi koccintásra. Ha hiszünk abban, hogy olyan lesz az évünk, mint amilyenek az első pillanatok, akkor az év első kortya mindenképp egy elsőrangú pezsgő legyen!
