„Az ég kék volt, mosolygott a mindenség, felálltam az asztaltól, boldog voltam.”
(Gustave Flaubert, Voyages)
A bor és az étel, e kettő kultúrája már a gasztronómia kialakulásának kezdeteitől híven jellemez egy népet, nemzetet. A világ, így Európa színes térképét akár az illatok, az ételek illatai alapján is megrajzolhatnánk. A gasztronómia mindezzel egyidejűleg magunk megmutatásának s a diplomáciának is az egyik legszebb, legemberibb eszköze, amire minden korból akadnak szép példák. Az EU-elnökség rendezvényeihez kapcsolódó gondolat, miszerint minden vacsorát egy-egy borrégió „fogad örökbe”, így kerül tágabb történelmi összefüggésbe, így töltődik fel újabb szimbolikus tartalmakkal.
A gasztronómiánk mi vagyunk
Az egyes országokra jellemző gasztronómia kialakulása és formálódása alapvetően két tényező, a történelem és a földrajz együtteshatásának eredménye. E két kulcselem határozza meg, hogy milyen növények és állatok fordulnak elő, milyen tartósítási eljárásokat alkalmaznak, s az ízek, illatok, zamatok, színek, textúrák, technológiák, ismeretek és hiedelmek miféle mintázata, ritmusa lesz uralkodóan jellemző egy adott régióra.
A történelem és a földrajz mellett számos társadalmi, kulturális, vallási, gazdasági, politikai, jogi, ökológiai és technológiai faktor is formálja a borászatot, konyhaművészetet, az étkezési szokásokat és hagyományokat, vagyis mindazt, melynek végeredménye az adott korra jellemző, az érintett közösség számára fejlődésében is felismerhető és elfogadott gasztronómiai anyanyelv.
Hazánk történelmileg kialakult és kisebb közösségeit nagyobb szellemi egységbe szervező gasztronómiai anyanyelvét összefoglalóan magyar gasztronómia névvel különböztetjük meg más nemzetek hasonló módon szerveződő gasztronómiájától. Így aztán, amikor a jó evés és jó ivás tudományát, a gasztronómiánkat megmutatjuk, legbelsőbb lényegünkből is megmutatunk valamit.
Krúdy Gyula hőse így beszél a Nyugatban 1927-ben megjelent egyik írásban: „Tudja, János – mondta a pörköltcsont szopogatása közben -, én az osztrigát is szeretem, de ma ilyen fura gusztusom van, hogy olyan ételeket egyek, mint amilyen ételekkel valahol, valamerre, valaki táplálkozni szokott, hogy annak az embernek a helyébe képzeljem magam”
Az EU-elnökség rendezvényei kiváló lehetőséget nyújtanak magunk megismertetésére, boraink ételeink értékeinek felmutatására, a fehér asztal diplomáciára. Az uniós elnökség 260 rendezvénye lehetőséget ad a résztvevő vendégeknek arra is, hogy az étkezés, a borok s a hozzá társuló ételek révén egy kicsit a mi helyünkbe képzelje magát.
Csíki Sándor