Az újvilági borok az ezredforduló környékén kezdtek betörni az európai piacra. Ez minden bizonnyal azért történt, mert az újvilágiak hihetetlenül tudatos, célirányos marketingtevékenységgel rövid idő alatt elképesztő volumenű kiviteli eredményeket tudtak felmutatni. A legjelentősebb térségek e tekintetben Ausztrália, Chile, Kalifornia, Dél-Afrika és Argentína, illetve a valamivel kisebb exporteredményeket produkáló Brazília és Új-Zéland. Ezekben az országokban különböző természeti adottságok között, részben egymástól és az európaitól is eltérő borpiaci szabályozásoknak megfelelően, különféle méretű pincészetekben - a családi vállalkozástól a hatalmas vállalatokig - készülnek a borok, amelyek éppen ezért rendkívül sokfélék lehetnek.