- Tapasztalatok nélkül érkeztünk Józsival a borvidékre. Családi hagyományként illene megemlítenem nagyapám kertjében azt a 2-300 tőkét amiről ő bort ,,csinált". Akkortájt viszont a seregély, a peronoszpóra, a lisztharmat és az unoka az ő fejében egy csoportba sorolódtak, úgyhogy a kérdéskör nálunk ezzel bezárult. Tokajban ezzel nem vagyunk egyedül. A borvidéknek több száz évre visszamenően csodálatos történelme van. A szó szoros értelmében vett hagyományok viszont az elmúlt rendszerben az akkori termelési viszonyok mellett feleslegesnek tűntek. Így néhanapján az az érzésem támad, hogy mi vagyunk ismét az első generáció, akiknek megadatott egy új hagyomány megalapozása. Ez egy hihetetlenül nehéz és szép feladat egyszerre. Nehéz, hiszen nekünk kell felépíteni a pincét, berendezni a feldolgozót, betelepíteni dűlőket. Szép, hiszen a mi kezeink közül kerülnek ki azok a borok amelyek ismét felhívják a figyelmet Tokaj sokszínűségére. Mi ezt a küldetést ( nem véletlen, hogy nem a munka szót használtam) 4,5 hektáron végezzük. Négy különböző dűlőben ( Teleki, Határi, Előhegy, Csontos), négy különböző talajon próbálunk évről-évre a lehető legtöbbet tanulni. Jelenleg még egy bérelt pincében dolgozunk, ami kb. 8 méter. Álmaink vannak: saját feldolgozó, 7 ha , 15 - 18 000 palack évente, a felújított présház a Csontosban. Ezek mind fontosak, nélkülük nem lennénk optimisták, szorgalmasak, kitartóak. Szóval, a bor formálja életünket. Mi így szeretünk élni!