A bor költője

2011. április 30., 19:19

Minden évben április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a Költészet napját. Bor és vers az ógörög mitológia Bachusa óta édestestvérek. Nemrégiben egy borkóstolón találkoztunk a szekszárdi tanáremberrel, aki a költészet mezejére lépve az antik időmértékes verselés keretein belül zengi dalait, epigrammáit - jórészt kebelbarátja, a neves szekszárdi borász, Dúzsi Tamás nedűitől ihletve. Olvassuk hát!

Vesztergombiak dicsérete

Korty, ha dicséri a gazdát, terjed a híre csak add át!
Vesztergombi család, adta e torra borát.
Már „VinAgóra” behódolt, frankhoni ajkon a csók volt,
tiszteld benne ezért, Bordeaux címzetesét!

Vida Péter üdvözlése

Dalnok vagy, hol a Lyra a bor, s levet ihlet a szőlő,
bíboruszályon a szín, gyertyavilág-puha rím,
Bakta ölén fut az ízzel az illat, a mámor igét sző;
Szólj Vida, míg ez a szó, ily’ nemes innivaló!

Dúzsi Tamás poharára

Int a gyümölcs, kecses illat üzen, nyoszolyát vet az Éden.
Tudva mitől aromás, titkot idéz ma Tamás,
Dúzsi-tanyán az a bor, ha kiforr, neki hír, neki érdem;
Hűs poharával a szád, dalra tereljen imát.