Sokunk számára egyértelmű, mi is a bor: a Vitis vinifera terméséből, alkoholos erjedéssel készült ital. Az első és a második is feltételezi egymást, nincs egyik a másik nélkül.
Most mégis egy, az elmúlt időkben a szakmai érdeklődés középpontjába került trendről, az alkoholmentes – vagy helyesebben mentesített – borról szeretnék beszélni. Külön műfaj, melynek egyaránt vannak rajongói és ellenzői, de az érzelmeken túl fontosnak tartom a tisztánlátást.
Bár Magyarországon az alkoholmentesített italoknak nincsen tradíciójuk, a környező országokban, sőt, azokon túltekintve, például az angol piacon, Londonban három évvel ezelőtt minden komolyabb bárban és étteremben, ha nem is alkoholmentesített borok, de alkoholmentes rum és gin már megtalálható volt. Ugyan olyan országokban logikusabb az alkoholmentesített borok és pezsgők terjedése, ahol zéró tolerancia van, ilyen tekintetben viszont az iszlám országok nem jönnek szóba, mert nem fogyasztanak olyan terméket, melyek korábban alkoholosak voltak.
Alkoholmentes bornak csak azt nevezhetjük, ami nem ment keresztül alkoholos erjedésen.
Ezeknek magas a cukortartalmuk és nem érződik rajtuk a szőlőfajta jellege. Az alkoholmentesített boroknál viszont fontos szempont, hogy a lehetőségekhez képest tudjanak boros élményt nyújtani. Az alkoholkivonás után viszont számítani kell az aromavesztéssel és a testvesztéssel, nem véletlen, hogy ezek a termékek, még a legjobbak is, csak részben emlékeztetnek az alkoholos borokra. Ha valaki a kedvenc alkoholos borához próbálja meg a legjobb alkoholmentesített bort hasonlítani, nagy csalódás fogja érni.
Az viszont határozottan kijelenthető, az alkoholmentesített bor nem lesz soha konkurenciája az alkoholosnak, csak alternatívát jelent. Az alkoholos borok magyar piacának nem az alkoholmentesített boroktól kell tartania, hanem attól a folyamattól, hogy a fogyasztás visszaszorulóban van.
Szerző: Viniczai Sándor, borszakértő, okleveles kertészmérnök