A magyarság farsangi rítusai és hiedelmei főként a farsang vasárnaptól húshagyó keddig tartó három utolsó farsangi napra ("a farsang farkára") vonatkoznak. Ez az időszak a fékevesztett öröm és mulatozások ideje volt. A farsang nem más, mint a tél és a tavasz szimbolikus küzdelme, amely már az óév temetésével kezdődik, és a farsangban ér a tetőpontjára.  Ilyenkor mindenhol az a szokás, hogy a telet jelképező bábot valami módon elpusztítják: vagy a vízbe “fojtják” vagy elégetik. Ez a téltemetés. A latinok a természet újjászületését köszöntő tavaszünnepségeket tartották ilyenkor.

A Velencei karnevál Európa leghíresebb karneválja, amely külföldről is nagyon sok látogatót vonz. Ez a karnevál is azt sugallja, hogy az egész világ nem más, mint hatalmas színjáték. Farsang idején Velence városa maga a színpad, az álarcosok pedig a szereplők

Híres a nizzai karnevál is, amely hatalmas, feldíszített kocsik menetével, virágok csatájával vonzza a látogatókat.

A rajnai karneválnak már novemberben megkezdődnek az előkészületei. A kölni karneváli tradíciók része az úgynevezett asszonyfarsang, amikor hamvazószerdán a nők külön vigasságot rendezhetnek maguknak, kizárva ezekből a mulatozásokból a férfiakat.

 

Napjaink leglátványosabb farsangi programja a mohácsi busójárás. A busók fából faragott álarcokba öltöznek, mozgásuk és viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnõtt férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek.

A régi magyar hagyományok szerint a farsang akkor kezdődött, amikor kiadták azt az üveg bort, amelyet az elmúlt évi avatáskor a legények a kocsma földjébe ástak. Ettől kezdve hamvazó szerdáig evés, ivás, móka és természetesen tánc következett. Sok vidék farsangi hagyományában felbukkan a torma, mint mágikus, gonoszűző szer. A farsang végén a megmaradt tormával a házat körülhintették, hogy a gonoszok, kártevők elkerüljék a hajlékot.

A farsangi bálok a középkorban jöttek divatba, széles körben elterjedt szórakozási formává azonban csak a 19. században váltak.

Farsangkor a régi szokások szerint az asztal mindig bőségesen meg volt terítve enni- és innivalóval, főleg disznóhússal, káposztával, kocsonyával, és fánkkal, továbbá borral. (Olvassa el Milyen bort válasszak a vacsorához? c. kapcsolódó cikküneket!) Ilyenkor mindenki lakmározik. Az ételeket lehetőleg még a farsangi napokban elfogyasztják, mert a következő nap – a hamvazó szerda – már böjt. Farsangi napokban tartották régen a disznótort is. Ilyenkor lehetőleg valami meleget vagy forrót szokás fogyasztani. Szokás a forralt bor, a puncsok, a grogok és egyéb melegítők. A bálokon gyakoriak a jeges bólék, a klasszikus, elegáns pezsgők.

Hozzávalók:
4 cl barna rum 2 cl Cointreau, 6 cl friss narancslé, 1 csésze forró tea, ízlés szerint fahéj.
Az alkoholtartalmú hozzávalókat felmelegítjük, majd tűzálló pohárban hozzáöntjük a forró teát, ízlés szerint fahéjjal ízesíthetjük. 
A kész italt szegfűszeggel megtűzdelt narancskarikával díszítjük.

40 dkg liszthez adjunk hozzá 4 tojássárgáját, 3 - 5 dl tejet, 5 dkg olvasztott vajat, 2 dkg langyos tejben megfuttatott élesztőt, 5 dkg cukrot és egy csipetnyi sót. Jól dolgozzuk össze, majd langyos helyen, letakarva kelesszük a tésztát kétszeresére.
Ezután kb. ujjnyi vastagságúra nyújtsuk ki, és fánkszaggatóval szaggassuk ki. Ezt követően hagyjuk újra kétszeresére kelni, majd bő forró olajban süssük aranyszínűre. Sütés közben először fedjük le az edényt, majd ha megfordítottuk a fánkokat, már fedő nélkül süssük tovább.
Porcukorral és is baracklekvárral kínálhatjuk!