Annak idején a főpapok rossz szemmel nézték Jézus tanításait, és úgy döntöttek, hogy tanítványai körében elfogják. Az utolsó vacsorát Jézus tanítványai körében költötte el. Kenyeret nyújtott tanítványainak, és ezt mondta: „Vegyétek, ez az én testem”, és bort: „Igyátok, mert ez az én vérem”. Ezután árulta el Júdás Jézust, akit keresztre feszítették, s harmadnapra feltámadott. A húsvét Jézus feltámadásának ünnepe.  Mozgó ünnep, melynek időpontját a niceai zsinat 325-ben határozta meg; a tavaszi napéjegyenlőséget (márc. 21.) követő holdtölte utáni első vasárnap.

A húsvét két legnépszerűbb népszokása az öntözés (locsolás) és a tojásfestés. Régen a kút vizével, vödörből öntötték le a lányokat, ma azonban már mindenütt a szagos víz az elterjedt. Ez a szokás a termékenyítést és a rituális megtisztítást jelképezi.

A tojásfestés legegyszerűbb módja, hogy a tojás felületét levéllel burkolják be, s úgy teszik a festékbe; utána a levél helye világosabb színű marad. A „írás” során folyékony viasszal a tojás héjára írják a kívánt mintákat. Mikor a viasz megaludt, a tojást a festékbe teszik. A festék száradása után a viaszt letörlik, így a helye világosan marad.

A tojás mellett a barka a leggyakoribb húsvéti jelkép. Nálunk a fűzfabarka helyettesíti azokat a pálmaágakat, amelyekkel egykor a nép a Jeruzsálembe bevonuló Jézust üdvözölte. Ennek emlékére szentelik meg a barkát virágvasárnap.

 

A húsvéti asztalon általában a kalács, sonka, tojás, reszelt torma játszik főszerepet.

A sonka szinte nélkülözhetetlen szereplője a húsvétnak. Fogyasztjuk hidegen, tormával, de meleg főételt is készítenek belőle különféle tekercsek formájában, illetve sütve vagy főzve. A hagyomány szerint kaláccsal, tormával fogyasztják, a régi magyar konyhában azonban almával vagy retekkel is kedvelt volt. Mivel a sonkához általában tormát is fogyasztunk, ami elég erős ízvilágú, válasszunk ehhez illő bort. Savas és kicsit magasabb alkoholtartalmú borokra van szükség. Remek választás az Olaszrizling vagy egy Tokaji Hárslevelű.

Elkészítése:

A tojás a húsvéti ünnep egyik legfontosabb jelképe. Sokféle módon lehet felhasználni; hidegtálakon szerepelve díszítéshez, illetve reggeliként a sonka mellé is sokan fogyasztják.  

A bárány az ünnep áldozati étele. Ha bárányhúst választunk, akkor érdemes arra figyelni, hogy minél fiatalabb legyen, ugyanis ennek íze finomabb, húsa elkészítés után pedig omlós és puha lesz.

Hozzávalók: kb. 1 kg-os báránycomb, 6 gerezd fokhagyma, őrölt bors, 1 csomó petrezselyemzöld, 5 szál kakukkfű, 3 szál rozmaring, vaj

Elkészítés: töröljük szárazra a báránycombot. 3 gerezd fokhagymát nyomjunk át fokhagymanyomón, majd olajjal összekeverve dörzsöljük be a báránycombot. A fűszernövények felét megmosás után terítsük szét alufólián. Erre kerüljön a comb, majd a maradék fűszernövények. Ezután csavarjuk a fóliába a combot. 1 napig hűvös helyen pácoljuk. Ezután távolítsuk el róla a fűszernövényeket. A vajat keverjük habosra, nyomjuk át a maradék fokhagymát, és keverjük össze. A comb minden oldalát sózzuk be, és kenjük be a fokhagymás vajjal. Ezután helyezzük a sütőrácsra, előmelegített sütőbe. 200°C fokon 50-60 percig süssük. Ha elkészült a comb, vágjuk vékony szeletekre, és ízlés szerinti köretekkel tálaljuk.