Szüreti hagyományok


2007. szeptember 18., 18:02


Régen a szüret társas eseménynek számított, amelyre egy egész éven át emlékeztek és készültek a családok. Akkoriban ez egy egész közösség - falvak, szőlőhegyek - közös ünnepe volt, amelyet a nap végén mulatságok zártak.
Szüreti hagyományok
 
Máig élő szokások
Habár manapság is családok, rokonok, ismerősök közös programja a szüret, a 18-19. században sokkal szélesebb körben, és nagyobb összejövetelként ünnepelték meg a betakarításnak ezt az időszakát.
Sok hagyomány azonban ma is él, s ezekhez - mint például a szüret kezdetének időpontjához - büszkén ragaszkodnak az emberek. Tokaj-Hegyalján például a hagyomány szerint Simon-Júdás (október 28.) napján kezdték meg az aszú szüretelését. De számos vidéken jellemző, hogy a rég kialakult napokhoz kötődik a szüret kezdete. A 18-19. században sok helyen a községi tanácsok határozott időpontot szabtak ki a szőlő betakarításának kezdetére. Ez az időpont azonban régiókként változott, figyelembe véve az időjárási viszonyokat, a jellemző szőlőfajtákat és egyéb tényezőket. Az Alföldön például hagyományosan Mihály napja (szeptember 29.) volt a szüret kezdetének időpontja, míg a Dunántúlon csak Terézia napján (október 15.) kezdődött a szüret.
 
A szüret régen
Szüret idején még a törvénykezés is szünetelt. Igazi sátoros ünnep volt a szüret, melyre még az idegen földön vitézkedő emberek is hazatértek. Kihagyhatatlan esemény volt, a társadalmi élet fontos része, s nem utolsósorban az ismerkedés egyik fontos színtere. A tánc, a mulatozás mellett természetesen nem maradhatott el a borozgatás sem. Ennek aztán gyakran lett következménye kisebb-nagyobb verekedés, amely azonban egyáltalán nem volt szokatlan és különösebben megbotránkoztató történés. Enélkül nem is múlhatott el igazi szüreti mulatság.
A munkálatok
Hagyományosan zajkeltéssel indult a szüret, riogatással, vagy pisztolylövésekkel. Csak eztán indult a munka. A lányok, asszonyok voltak a szedők, akik vidékenként változó gyűjtőedénybe - vödör, kézi puttony, kosár, sajtár - szedték kacorral (szőlőmetsző késsel) a szőlőt. Ők kiabáltak aztán a puttonyos legényeknek, férfiaknak, akik - az akkor még fából készült - puttonyba gyűjtötték a szőlőt. A szemeket préselés előtt összezúzták, ezután indult a tulajdonképpeni borkészítés. Természetes volt, hogy a munka alatt vidám énekszótól, viccektől volt hangos a vidék.
Szüret után
A nap végén a szüretelők szüreti koszorút vittek a vállukon, amely szőlőfürtökből, búzával, szalagokkal díszített koszorú volt. Régen a földesúr kapujába gyűlve dicsérték a termést, s a földesúr tartott este aztán táncos mulatságot.
A szüreti időszakban még ma is sok helyen ünnepelnek szüreti felvonulásokon az emberek. A régi idők szereplőiről - a bírót, csőszlányokat, csőszlegényeket, táncmestereket - ma beöltözött emberek emlékeznek meg. A szüret elengedhetetlen szereplője a borkirály, aki az esti mulatságért volt egykor felelős. Nem maradhat ki a menetből a hordóra ültetett piros ruhás férfi bábu, az úgynevezett baksus - figura. Eredete valószínűleg Bacchusra, a rómaiak bor-istenére vezethető vissza. A menet fontos szereplői a tolvajok és csőszök, akik szórakoztatják a közönséget, ugyanakkor bemutatják az egykor nagyon is jellemző szerepvállalásukat a szüretből.
Szüreti ételek
A szüreti fogások elkészítésére a gazdaasszony különös gondossággal ügyelt. Este, a szüretből hazatérőket már megterített asztal várta. Fő eledel a birka -vagy marhahúsból készült bográcsos és a kalács volt. A húsleves, töltött káposzta sem maradhatott el, amit aztán fánk (csörege) zárt.